Egy fejezet Pest középkorából
Fotó: Merényi Zita

 

A budapesti Belváros talán legizgalmasabb építészeti látványeleme a közel kétezer év lenyomatát, köveit őrző Nagyboldogasszony-templom, amely gótikus szentélyével és a barokk átépítés fojtogató burkán is átsugárzó középkori részleteivel – mérműves ablakain és pálcatagozatos ajtókeretein át – Pest egész múltjába bepillantást enged. A nyers hamuszürke kőfalak, a fegyelmezettségük ellenére is szertelenséget tükröző formák az időutazás különleges hatását keltik a forgalmas, eklektikus Duna-parti negyedben. Az Erzsébet híd felé haladó járművekből jól látszik az ötszögletű toronyszerű toldalék, a déli oldalkápolna, amely a csillagboltozatos Mátyás-oratóriumot is magában foglalja.
A tavalyi Mátyás-év – templomhoz kötődő – lezárásaként, január 25-én Derdák Éva festő-restaurátor és Osztie Zoltán plébános mutatta be a média képviselőinek a tizenhat hónapon át tartó feltáró, renoválási munkálatok során megújult késő gótikus Mátyás-oratóriumot. E főtemplom jelentőségéről, a Mátyás – Rákos mezején történt – királlyá választása után feltételezhetően itt (a befagyott Dunához közel) lezajlott első hálaadó szertartás helyszínéről és az uralkodó vonatkozó kötődéséről röviden Horváth Richárd történész, az Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa szólt.
A templom 2014 óta tartó teljes körű múlttisztázó rekonstrukciójának része az említett épületrész látogathatóvá tétele, amit idén új projektek követnek. A tornyok belső megkutatása után ebben az évben restaurálják a déli oldalon található monumentális román stílusú falrészletet, amely az ó Pest egyedülálló Árpád-kori emléke. Lifttel elérhető kilátópontokat, a két tornyot összekötő, a tetőszerkezetet is láttató sétányt és új kiállítóhelyeket alakítanak ki.
A Nagyboldogasszony-templom, Pest páratlan időkapszulája, s ezen belül a Mátyás-oratórium számos kultúr-, művészet- és egyháztörténeti érdekességgel szolgál. Derdák Éva egy, az említett épületrésznek a reneszánsz uralkodóhoz kötődésére vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta: Mátyásnak háza volt a pesti síkon. Egyes források szerint a mai Ludovikánál vagy a Füvészkertnél, de még nagyobb valószínűséggel a közeli Egyetemi Könyvtár helyén lehetett az egykori királyi lak. Az imateremmel kapcsolatban nem bizonyított a Mátyáshoz kötődő, személyes használatra vonatkozó eredet, de tény, hogy a középkori város főtemplomában kijárt az uralkodónak a magánájtatosságra alkalmas kegyúri karzat, ahonnan az ünnepi szertartásokat követhette. Vagyis fogalmazhatunk úgy is: nehezen képzelhető el, hogy Mátyás ne fordult volna meg ott. (Igaz, a késő gótikus hajóbővítést az újabb kutatások későbbre, a XV–XVI. század fordulójára, II. Ulászló korára datálják.)
A szentély jobb oldalán – az egykori ülőfülkék és a meghagyott, helyreállított török mihrábfülke mellett – nyíló pálcadíszes gótikus ajtón keresztül keskeny csigalépcső vezet fel az oratóriumba. A renoválás során szabadon hagyott falfelület elárulja, hogy e tornyocskára emlékeztető toldalék a korábbi templom egyik támpilléréhez épült. Derdák Éva felhívta a figyelmet az itt feltárt és megtisztított, közel 180 négyzetméternyi, összefüggő, XV–XVI. századi eredeti (in situ) falfestésre. A boltozat és az ablakok ívei halvány rózsaszínűek, a könyöklőpárkánnyal zárt mellvéd feletti „diadalív” belső felén okker kváderimitáció fut, a köztes felületek pedig törtfehérek. Az oratórium falát eredetileg kárpit takarhatta, berendezése faragott, stallumszerű padsor és térdeplő lehetett. A feltárási munkálatok során kibontott fülke rendeltetését egyelőre találgatják a kutatók. A padlózaton a rajzolatos-címeres „reprint” kőlapok Mátyás és Beatrix királyné korát idézik.
Az oratórium másik érdekessége, hogy az évszázadok során – nincs új a nap alatt – emlékhagyó üzenőfalként is szolgált. Aki tüzetesen végigmustrálja a nyers felületeket, sok mindent felfedezhet: karcolt-rajzolt ábrákat, többek között egy korpusz skiccét sejtető Jézus-fejet töviskoronával, Mária-monogramot, török kori, vörös krétával rótt latin feliratokat, gót betűkkel írt szövegeket…
2010 márciusában került napvilágra a pesti Nagyboldogasszony-templom XIV. századi, trónoló Madonnát ábrázoló központi freskóképe. A legendás múltú alkotás megjelenése óta az előzmény, a román kori altemplom – Kovács Eszter vezette – feltárásával és látogathatóvá tételével számtalan visszanyert középkori részlettel gazdagodott az épület. És velük a historia domus is, hiszen általuk egyre jobban megismerhetjük azt a tömböt, amely a legtöbbet látott Pest ókorban gyökerező történelméből. Ismét beigazolódott: beszélő kövei a leghitelesebb szemtanúk.
(A nagyközönség szerdánként, a 14 órakor induló tárlatvezetés, bejárás során tekintheti meg a Mátyás-oratóriumot. Az állagvédelmi, biztonsági rendszer kiépülése után, a tervek szerint nyártól, szabadon látogatható lesz a Nagyboldogasszony-templom régi-új látványossága.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..