Az Egyház útja
Fotó: Lambert

 

25 éve a boldogabb családokért – ezzel a mottóval hirdette meg hagyományos családkongresszusát a Magyar Katolikus Családegyesület. Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni a családreferensek – világiak és papok – országos találkozóján, melyen közel százötvenen vettek részt.
Mi történt 1999 óta, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet adott ki A boldogabb családokért címmel? – Lukács László SchP ezt a kérdés járta körbe előadásában, melyben a családok vonatkozásában nemcsak a magyar helyzetet elemezte, hanem Európára is kitekintett, és azt is vizsgálódásának tárgykörébe vonta, hogy hova kell helyeznie a hangsúlyokat a pasztorációban a ma Egyházának.
A Vigilia főszerkesztője megállapította: az eltelt csaknem húsz évben a család leértékelődött, jelentősége csökkent. Mára a hagyományos családmodell már nem meghatározó, és nem az egyetlen párkapcsolati forma. Míg 2001-ben egyedül Hollandia volt az az ország, amely elismerte az azonos neműek házasságát, addig Ausztria felzárkózásával ma már egész Nyugat-Európa eljutott a tiltástól az azonos neműek házasodási lehetőségének törvénybe iktatásáig. Általánossá vált az az elv, hogy ne diszkrimináljunk, és hogy mindenkinek jogában áll szabadon rendelkezni a saját életével – napjainkban ez jellemzi a közhangulatot. A világ másik fele, Ázsia és Afrika országai – enyhébben vagy szigorúbban – büntetik az azonos neműek házasodását, miközben engedélyeznek bizonyos, Európa számára idegen párkapcsolati formákat, például a poligámiát, a poliandriát. Az Egyház álláspontja ebben a kérdésben A Katolikus Egyház katekizmusában olvasható. Ma a legfontosabb kérdés a lelkipásztori kísérés mibenléte – hangsúlyozta az előadó.
A demográfiai helyzetet illetően Lukács László a társadalmi szemlélet áthangolását tartja a leglényegesebb teendőnek. Kiemelten foglalkozott azzal a témával, hogy mi a család helye az Egyházban. Rámutatott a II. vatikáni zsinat hozta fordulatra, amely a házasság elsődleges céljaként a szeretetközösséget határozza meg, és kimondja: a házasság egyenrangú felek Isten kegyelméből létrejött szövetsége. Az előadó szólt II. János Pál pápa Familiaris consortio kezdetű enciklikájáról, illetve XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű, 2009-ben megjelent apostoli megnyilatkozásáról is. Mindkét egyházfő azt üzente a világnak, hogy az Egyház kész átértelmezni a társadalmi tanítását, és kifejezni, hogy a szeretet az az erő, amely képes átalakítani az univerzumot – az emberiség fejlődésének útja tehát a szeretet. Így fogalmazódott meg az ingyenesség és a testvériesség társadalmának eszménye. Ferenc pápa 2014-ben a családszinóduson helyzetelemzésre hívta össze a világegyház püspökeit – és most és első ízben a világi testvéreket –, majd 2015-ben folytatódott a tanácskozás. Az egyházfő úgy fogalmazott: az Egyház útja a család, és kinyilvánította, hogy az Egyház a családok felelős útitársa kíván lenni, segítve őket a mindennapi élethelyzetekben.
Lukács László leszögezte: a katolikus párok is az ideiglenesség kultúrájában élnek, a megkötött házasságok jó része nem eléggé átgondolt. A pápa ezért tartotta indokoltnak, hogy az elvált és újraházasodott párok esetében éljen az objektív norma és a szubjektív megkülönböztetés lehetőségével.
A mai magyar házasságok és a családok helyzetét áttekintve Papp Miklós morálteológus a morális alapok fontosságát hangsúlyozta. Kiindulásként leszögezte: a házasság magától nem lesz jó, dolgozni kell rajta. Elengedhetetlen, hogy törekedjünk a családi spiritualitás megteremtésére. Egy új boldogságfogalom mellett érvelt: az Arisztotelészre alapozó, a józan ész és a polgári jólét javait hangsúlyozó meghatározással a krisztusi eszményt állította szembe, kijelentve, hogy a boldogság az, ha az Atya akaratából a helyemen vagyok, és intelligensen, folyamatos igyekezettel szeretek. Ennek a boldogságfogalomnak része a vértanúság, a kereszt, a sebek is.
Jean-Yves Brachet OP A család evangéliumáról a mai világban az Egyház dokumentumai alapján címmel tartott előadást. Kiemelte, hogy Szent VI. Pál és Szent II. János Pál enciklikái (Humanae vitae, Veritatis splendor) készítették elő Ferenc pápának a családszinódus után kiadott apostoli buzdítását (Amoris laetitia), amely megalapozza az igazságban és irgalmasságban kísérés pasztorális szemléletét. A domonkos teológus úgy fogalmazott: az Egyház tanítása segít abban, hogy az ember képezhesse a lelkiismeretét, s így boldog lehessen már itt, a földön, majd pedig elnyerhesse az örök életet.
Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára Erős családok – erős nemzet címmel mutatta be a kormány családpolitikai programját. Hangsúlyozta, míg 2010-ben a kormány 960 milliárd forintot szánt családpolitikai célú támogatásokra, addig mára ez az összeg már meghaladja a 2000 milliárd forintot. GDP-arányosan Magyarország kétszer annyit fordít családtámogatásra, mint az OECD-országok átlagosan.
Családbarát-e a magyar polgári törvénykönyv? címmel Barzó Tímea, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense azt a kérdést tekintette át, hogyan védi a polgári törvénykönyv (Ptk.) a házasságot és a családot, miként kezeli a párkapcsolati formákat – a bejegyzett élettársi kapcsolatot és a de facto élettársi jogviszonyt –, illetve hogyan változnak a törvény rendelkezései az aktuális helyzet jelentette kihívások tükrében.
Van-e alkotmányos garancia arra, hogy az ország családbarát legyen? Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke előadásában leszögezte: az Alkotmány és az alkotmányos jogrendszer csak akkor képes garantálni, hogy az ország családbarát legyen, ha a társadalom akarata is ez. A bomlás jeleit mutató kultúránkban kiutat az időtálló értékek felmutatása, újrafogalmazása és megerősítése jelenthet. Kérdés, hogy milyen szilárd alapokon, és milyen jogi keretek között – mutatott rá az előadó, hangsúlyozva a keresztény ember felelősségét.
A tanácskozáson a résztvevők megvitatták azt is, milyen szerepet tölthet be a média a család­pasz­to­rá­cióban.
A balatonakarattyai családkongresszus zárónapján az augusztus 21. és 26. között Dublinban tartott Családok IX. Világtalálkozójáról számolt be az esemény magyar résztvevői közül Ménesi Krisztina és Balázs, Szelestei Barbara és Gábor, Kuzmányiné Nyeste Gabriella és Kuzmányi István. A család evangéliuma örömhír a világnak címmel Kocsis Fülöp érsek metropolita közvetítette Dublin üzenetét a hazai konferencia résztvevőinek, majd Horváth Tamás parókus, teológiai tanár mutatta be a család fogalmának fejlődését a II. vatikáni zsinat dokumentumai, valamint a Familiaris consortio és az Amoris laetita kezdetű apostoli buzdítások tanításai alapján. A találkozó záró szentmiséjét
Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..