Ki az angyal?
Jegyzet
Hallani rejtjeles hegedűket, melyeken Mozart vonósnégyesének hangjai öltenek színt és testet: a hallható szinte láthatóvá válik. Távolabb hegyormok, az ösvény mellett vadrózsabokor.
Hallani rejtjeles hegedűket, melyeken Mozart vonósnégyesének hangjai öltenek színt és testet: a hallható szinte láthatóvá válik. Távolabb hegyormok, az ösvény mellett vadrózsabokor.
Főleg az északi népek számára lett fényhozó. Ott, ahol sok az év sötétségbe borult napja. Ahol több fényre van szükség. Lúcia neve ugyanis fényt jelent.
A Gál Ferenc Hittudományi Főiskola harmadik alkalommal rendezte meg a Kárpát-medencei Keresztény Tudományos Diákköri Konferenciát Szegeden, november 17-én és 18-án. Az első 2008-ban volt, a Kárpát-medencei történelmi egyházak teológiai intézményeiben tanuló magyar ajkú hallgatók részvételével.
Ő keresztelte meg Szent Ágostont, aki Vallomásaiban megemlékezik Milánó püspökéről. A korrekt hivatalnok (a város kormányzója) még csak hitújonc volt, amikor egy tömeggyűlésen egy gyermek hangját hallották: „Ambrus legyen a püspök!” (Az előbbi főpap ugyanis akkoriban halt meg.)
A jelen óra hasztalan, nem üt, elillan; / csak ami elmúlt szép, csak a halál igaz. Bénító bánatok megvetője, Giosué Carducci olasz költő sorai illenek ahhoz a virágdús római kerthez, ahol megnyugodhat a fáradt vándor; rózsák közt, hol álmok békessége fölé ciprusok árnya hajol.
Hol van ez a kert? A Monte Testaccio (az antik Róma amforatörmelékeiből „épült” halom) negyedben. A közelben Cestius piramisa fehérlik, s a Krisztus előtt 275-ben emelt aurelianusi falak nyújtanak védelmet a békességben alvóknak. Néhány lépésre a középkori Szent Pál-kapu. A kert „szent mező” – Campo santo: az Idegenek Temetője, de hívják Német és Angol Temetőnek is. Neve a történetéből ered.
Korunk tele van félelemmel, s igazat adhatunk T. S. Eliotnak: „növekvő rettegés, hogy gondolni sem lesz mire”. Így aztán figyelmet keltő minden „mozdulata” a tudománynak (is), amikor az iménti veszélytől próbálja megvédeni az embert. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a vallást mint értéket-értékképzőt vizsgálja elmúlt idők tükrében, hanem a kutatás eredményeiből a jelennek és a jövőnek prófétáljon.
Ő is azokhoz az apostolokhoz tartozott, akik a szót a hangból átemelték a csöndbe. Józanul gondolkodó, a kultúrára nyitott volt, hiszen Júdeában a folyton izzó idegengyűlöletben jó szívvel fordult a görögökhöz: meghallgatta őket, s kérésüket egyenesen Jézusnak mondta el.
Fiatalokkal a messzeség fogalmáról beszélgettem, ki mire gondol, ha e szót hallja-olvassa. Különös választ kaptam az egyiktől: – Nem tudom, hogy tér-e, nekem inkább az a távoli pont, amelynek az érzése tölt el.