Tóth Róbert

Teremtésvédelem

A húshagyókeddtől, hamvazószerdától húsvétig tartó időszak a negyvennapos nagyböjt ideje, amikor imával és önmérséklettel tisztítjuk testünket-lelkünket Jézus Urunk feltámadásának ünnepére. A negyvennapos böjt Jézus sivatagi böjtölésének emlékét őrzi. A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik, így a nagyböjt közelítőleg február közepe és március közepe között kezdődik. A böjt, népnyelvi alakjában (például Kalocsa környékén) bűt szó megbecsülendő régiségünk, hiszen még a magyar nyelv természetfeletti eredetű, pogány rétegéből került át a keresztény szóhasználatba. Egyes helyeken hívták negyvenlőböjtnek is.

Teremtésvédelem

A kevésbé fiatalok emlékezhetnek még, hogy évtizedekkel ezelőtt a cementgyárak (Vác, Bélapátfalva, Beremend), hőerőművek, vegyi üzemek környékén szürke por lepett mindent, s gyakran orrfacsaró bűz is terjengett. Mára a helyzet sokat javult, az ipari légszennyezést sikerült jelentősen visszaszorítani. A gépjárművek száma azonban időközben lényegesen megemelkedett, így napjainkban a közlekedésből származó szennyezőanyagok a meghatározók, különösen a forgalmas utak mentén.

Teremtésvédelem

Itt a november. Beleszippantva a késő őszi levegőbe, ilyenkor érezzük igazán, hogy bár általában nem látjuk, van, létezik, itt gomolyog körülöttünk párás, hűvös mivoltában. Az Ószövetségi Szentírásban, a Teremtés könyvében a következőt olvashatjuk: „Kezdetkor teremtette az Isten az eget és a földet.” Az ég és a föld között található a légkör. A görög eredetű meteorológia kifejezés jelentése: az ég és föld között lejátszódó jelenségek tudománya. Nézzük, hogyan magyarázza a természettudomány a légkör fejlődését!

Teremtésvédelem

Itt a nyár. A Nap sugarai reggel még barátságosan simogatóak, de délben már nehezen tűrhető a direkt sugárzás. Vajon mindig így volt-e, vagy itt is elrontott már valamit az emberi tevékenység?

A Föld mozgását, a földi életet alapvetően meghatározza a Nap, amelyre jellemző az állandó változás. A földtörténeti korokhoz képest a rövid emberi élet alatt ezeknek a hatásoknak egy része változatlannak tűnhet.

A földi élet kialakulásának és fennmaradásának egyik természeti feltétele az ózonréteg létrejötte volt, amely a Napból érkező, az életet veszélyeztető ultraibolya sugarakkal szemben védelmet nyújtott a növényeknek, állatoknak és az embereknek. Az ózonréteg a légkörben 18–26 kilométer magasságban a legsűrűbb. Az elmúlt évtizedekben ez a védőréteg – egyértelműen az emberi tevékenység következtében – megsérült, azaz kevesebb ózonmolekula található ebben a légrétegben, mint korábban.