Szigeti László

A tavalyi sikeres „újrakezdés” után immár másodszor is: Kaláka Fesztivál Egerben! Június utolsó négy napján a versekből a dallamot 1969 óta „kimuzsikáló” (Kányádi Sándor) együttes és vendégei harmincnegyedszer gyűjtik egybe rajongóik többnemzedéknyi táborának derékhadát. Tavaly még a hagyományos diósgyőri helyszín „elsiratása” is érződött az egri levegőben, de inkább csak a közönség búslakodott, a szervezők és fellépők az átmenet évében is a megszokott színvonalon ajándékozták meg műsoraikkal és jelenlétükkel a nézőket- hallgatókat. A „csillagok városa” méltó színtereket adott a fesztiválnak. Napközben a Dobó tér, este pedig a vár udvara várja a különböző zenei stílusokat képviselő együtteseket.

Kezdetben volt a film, melynek köszönhetően milliók számára vált jelentéstelivé az autizmus – addig jobbára csak a szakemberek és a közvetlenül érintettek körében ismert – fogalma. Az Esőember (Rain Man, 1988) szíven találta a nézőket; az átlagon felüli hatás elsősorban Dustin Hoffman alakításának volt köszönhető. A filmben főszerepet kapott az akkor még ifjú titán korát élő Tom Cruise is. Kettejük közül aztán nem ő kapott Oscar-díjat közreműködéséért, de nem valószínű, hogy bárkit is ez ébresztett rá – legyünk finom szavúak – , hogy a két úriember nem azonos súlycsoportban játszik.

Kezdetben volt hát a film, majd két évtizeddel később, 2008-ban a londoni West Enden, az Apollo Theatre-ben bemutatták a történet színpadi változatát, Dan Gordon munkáját. Aztán meglehetős gyorsasággal, az Orlai Produkciós Irodának köszönhetően Magyarországra is megérkezett a színmű: idén június 25-én játszották először, Anger Zsolt rendezésében, a pesti Belvárosi Színházban.

„Min­dig meg­le­pett, ami­kor ér­te­sí­tet­tek, hogy men­jek, s fo­gad­jam el az ép­pen fel­aján­lott ki­tün­te­tést, dí­jat. El­men­tem, mert gon­dol­tam, az is­ko­la ja­vá­ra lesz, a hí­re is emel­ked­ni fog, azért, hogy ilyen ki­tün­te­tést kap­tam, hi­te­le­sebb lesz a te­vé­keny­sé­gem ezek mi­att, de iga­zán nem vá­gyód­tam egyik után sem. A vég­ső ki­tün­te­tést iga­zá­ból majd az Is­ten ad­ja meg, és ő mond­ja meg, hogy mit ér­de­mel meg az em­ber, és mit nem. Most nem vá­gyó­dom sem­mi után.” Berszán La­jos ne­ve el­vá­laszt­ha­tat­lan éle­te fő mű­vé­től, az Ár­pád-há­zi Szent Er­zsé­bet Lí­ce­um­tól. A Gyimesekben jár­va, a he­gyek öle­lé­sé­ben hí­vo­ga­tó mél­tó­ság­gal emel­ke­dik a fa­tor­nyos épü­let, amely im­már több mint négy­száz szé­kely és csán­gó nö­ven­dék­kel mű­kö­dik Felsőlokon, nem­csak gim­ná­zi­um­ként, ha­nem óvo­da­ként, ál­ta­lá­nos is­ko­la­ként és es­ti ta­go­zat­ként is. A mű­sor az idén hat­van­ki­lenc éves ala­pí­tó éle­té­be, gon­do­la­ta­i­ba en­ged be­pil­lan­ta­nunk.

Meg­men­tő és ál­do­zat

Né­met do­ku­men­tum­film (2007)

Az al­cím is jel­zi: a száz éve szü­le­tett svéd dip­lo­ma­ta sor­sa nem­csak egy­fé­le­kép­pen fi­gyel­mez­tet föl­di vi­lá­gunk pok­la­i­ra. Mi­u­tán bu­da­pes­ti mű­kö­dé­se so­rán zsi­dó em­be­rek ez­re­i­nek éle­tét men­tet­te meg, az or­szá­gunk­ba ér­ke­ző Vö­rös Had­se­reg azon me­le­gé­ben, in­dok­lás nél­kül le­tar­tóz­tat­ta Wal­len­ber­get, aki azu­tán kü­lön­bö­ző szov­jet bör­tö­nök la­kó­ja lett. Va­jon mi­ért? Sztá­lin ütő­kár­tyá­ja lett a Nyu­gat el­le­ni játsz­má­i­ban? Éle­té­nek to­váb­bi ala­ku­lá­sa is­me­ret­len, ha­lá­lá­nak idő­pont­já­ról is csak fel­té­te­le­zé­sek szü­let­tek. (E film ké­szí­té­se után is ke­rült elő olyan do­ku­men­tum, amely az 1947. jú­li­u­si dá­tu­mot meg­kér­dő­je­le­zi.) A XX. szá­zad e ki­emel­ke­dő fér­fiú­já­nak élet­út­ját kö­ve­ti nyo­mon a film, amely ta­núk és ko­ráb­ban nem pub­li­kált anya­gok se­gít­sé­gé­vel igyek­szik fel­tár­ni a XX. szá­zad egyik tra­gi­kus fe­je­ze­tét.