Szalontai Anikó

Még ki sem lépve az iskolapadból, 2004-ben lettem az Új Ember munkatársa. Az újságírás mellett idővel a lap-, könyv-, illetve a honlapszerkesztésbe is bekapcsolódtam. Hivatásom egyik legnagyszerűbb része, hogy állandó fejlődést kíván, és magánemberként is sokat tanulok a munkám révén. A szó – az újságírás alapanyaga – nehezen formálható nyersanyag. Ugyanakkor kapcsolat az Igével, akit az Új Ember az alapítása óta közvetíteni szeretne. Bekapcsolódni e küldetésbe kihívást jelentő, ugyanakkor megtisztelő feladat.

André Bessette január 6.

Szerző:

A hét szentje

André Bessette a kis út szentje – nem volt rendalapító, nagy teológus, de még pappá sem szentelték. Portás volt, aki Istenbe kapaszkodott nehéz sorsában, majd másoknak is megmutatta a hit életet adó erejét.

Francia-kanadai munkáscsaládba született 1845-ben. Tizenkét éves korában elvesztette szüleit. Árvaként sokfelé megfordult, dolgozott cselédként egy farmon, cipészként, pék- és kovácssegédként, gyári munkásként, ám mivel egészsége gyenge volt, nem bírta a munkát, és előbb-utóbb mindenhonnan elzavarták. Megismerkedett a Keresztes Kongregációval, és laikus testvérnek jelentkezett – az akkor huszonöt éves, beteg, hányattatott sorsú fiatalember tulajdonképpen menedéket kért.

Az aracsi pusztatemplomért

Szerző:

Van még jó hírünk

Az aracsi pusztatemplom különleges műemlék – nemcsak azért, mert a Délvidék egyik legkorábbi építészeti emléke, de azért is, mert a kilencvenes évektől a vajdasági magyarság szimbólumává, nemzeti zarándokhelyévé lett.

Ünnepi asztal

Szerző:

Diós kalács

A decemberi ünnepnapok hagyományosan fontos része a bőséges, közös étkezés. Ilyenkor még a legszegényebb családok is igyekeznek gazdag asztalt teríteni, és a tradíciók ma is meghatározzák, milyen ételeket fogyasztunk. E szokások gyökerei sokszor még a kereszténység előtti időkbe nyúlnak vissza. Miután a IV. században a Római Birodalom területén Urunk születésének emléknapját december 25-ére, az ősidők óta megült téli napforduló idejére tették, a keresztény ünnepbe természetes módon beépültek a pogány hagyományok.

Vazul január 2.

Szerző:

A hét szentje

Az év kezdetén az egyház elénk állítja a nagy keleti egyházatyákat. Az ökumené hónapjában ők emlékeztetnek bennünket arra, hogy mindannyian egy tőből sarjadunk. S az év eleji újrakezdésre sarkalló érzések közepette azt is megmutatják, hogy bár fordul az idő kereke, van, ami változatlan.

Az egyházatyákról kissé talán idejétmúlt tanításokra is asszociálhatunk, amelyek nem adnak válaszokat a XXI. század kérdéseire. Ám ha jobban elmélyedünk a nagy egyházatyák életrajzaiban, rá kell döbbennünk, milyen modernek is voltak ők.

János apostol december 27.

Szerző:

A hét szentje

Amikor János apostolra gondolunk, legtöbbünknek a szeretett tanítvány megnevezés juthat az eszébe. Különleges kapcsolatot jelöl ez – mást, mint ami a többi apostolhoz kötötte a Mestert. Jánosban szemlélhetjük Jézus emberségét: azt a Jézust, aki sírt barátja halálakor, aki nem akarta egyedül hagyni édesanyját, akinek nemcsak tanítványai, de barátai is voltak. Aki annyira szerette egyik apostolát, hogy megkímélte a mártírhaláltól. Persze, ki tudhatja, hogy a végigküzdött hosszú élet vagy a vértanúság a könnyebb…

Senki ellen, de magunkért

Szerző:

Kémenes Lóránt a Magyar Házról, szavakról és kapcsolatokról

– Mit jelent az embereknek, a közösségnek a Magyar Ház?

– Falakat húzunk fel, de nem egymás ellen. Nem erődtemplomot építünk, hanem oázist, félszigetet, amelynek kapcsolata van a világgal és a román tengerrel, ami körülvesz minket, hiszen ettől nem határolódhatunk el. Ez a ház senki ellen nem épül, de magunkért igen. Elérkezett ennek az ideje. Nem teszünk másnak rosszat azzal, hogy magunkat szeretni kezdjük. Hiszem, hogyha megszületik egy egészséges önszeretet, az közösségi szinten is eredményt hoz. Azt a sok ellenségeskedést, ami a mai napig megvan a faluban román és magyar között, talán képes oly módon rendezni, hogy mindenki elismerje: igen, a magyaroknak is van kultúrájuk, életterük, és nem az a megoldás, hogy naponta kétszer beverem az ablakokat. Nem nagyzoló ötletekkel, hanem egyszerű, magyar, józan paraszti ésszel építkezünk, ami megköveteli: itt igenis létjogosultsága van a magyar szónak.

Ház lélekből

Szerző:

A máltaiak a szórványban élő magyarok anyanyelvi oktatásáért

Erdélyben magyarul, Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Küküllő-szögi magyarok III. találkozója, Tűr – hirdette a felirat a miskolci máltai régióközponttól november 30-án induló busz oldalán, hová tartanak a benne utazók. Felnőttek és gyerekek, mind önkéntesek, ha nem is a szó szoros értelmében, de annyiban igen, hogy mindenki szívből és szabadon csatlakozott a társasághoz. A busz mélyén háromszáz mikuláscsomag és plüssállatok rejtőztek, ajándékok, amelyeket a Miklós-naphoz kapcsolódó találkozón adtak át.

A máltai szeretetszolgálat észak-magyarországi régiójának képviselői immár harmadik alkalommal mentek Mikulás-ünnepségre Erdélybe. 2010-ben és 2011-ben Bethlenszentmiklós volt az úti cél, ahol a település védőszentjének ünnepe alkalmából édességcsomagokat adtak a gyerekeknek, valamint hatszázezer forintot az iskolabusz fenntartására, amely az ottani magyar iskolába szállítja a diákokat a környező falvakból. Ez az összeg évről évre a szeretetszolgálat észak-magyarországi régiójának „Csak 300 forintot kérünk” elnevezésű programja keretében gyűlik össze. Ennek során a szórványban élő magyarok anyanyelvi oktatására kérnek adományokat.

Az összefogás bizonyítéka

Szerző:

Van még jó hírünk

Tízéves a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, és az eltelt egy évtized – ahogyan Böjte Csaba fogalmazott – annak bizonyítéka, „mennyi jóság, szolidaritás, irgalom és összefogás van az emberekben. Ha nehézségek, gondok adódnak, nem szabad meghátrálni, mert úgy hiszem, az Isten olyan feladatot ad, amelyet meg is tudunk oldani. Egyszerű pedagógusként is tudom, hogy a nehéz feladatok megoldása által többek leszünk, s az Úristen is azt szeretné, hogy felnőjünk, kibontakozzunk.”