Az internet egyik legnagyobb haszna és értéke, hogy megkönnyíti a kapcsolatfelvételt – ezt a lehetőséget használja ki a közelmúltban indult honlap, amely a külföldön élő magyar katolikusokat segíti (www.magyar-katolikusok-külföldön. com). A világon körülbelül másfél millió magyar, illetve magyar nyelvű ember él idegen országban, akiknek csaknem hatvan százaléka katolikus.
Egy konferencia margójára
Szeretem azt mondani: nálunk otthon valódi demokrácia van, azaz a férjemmel mindig teljesen egyenrangú felek vagyunk. Amikor ez valamilyen társaságban szóba kerül, a legtöbben csak mosolyognak: persze – gondolják vagy mondják – ezt állítom ugyan, de a valóságban ez lehetetlen. Nos, be kell vallanom, a fent megfogalmazott sommás formában tényleg az, ugyanakkor mégis igaz. Számos dolog van mindannyiunk életében, amiben egyensúlyt kell teremtenünk, az olyan apróságoktól kezdve például, hogy valaki nem szereti a zöldségeket, de egészségen szeretne élni, egészen az olyan összetett kérdésekig, mint a férfi és nő közötti egyenrangúság vagy a szakma és a családi élet összeegyeztetése. És mindegyikben teremtünk is egyensúlyt – úgy, ahogy az nekünk elfogadható, élhető, optimális, de ami nem objektív, mindig működő módszer, törvényszerűség.
A hét szentje
Szegény családban született 1872-ben, az olaszországi Pontecuronéban. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja útépítőként dolgozott. Bár gyermekkorától érezte a hivatást a papságra, nem tanulhatott, tízéves korától dolgoznia kellett, hogy segítse családját. Tizenhárom évesen mégis jelentkezett a ferencesek kisszemináriumába, Vogherába. Egy évvel később azonban eltanácsolták, mert súlyos idült légzőszervi betegségben szenvedett. Ezután a torinói oratóriumban tanult tovább, ahol Don Bosco egyik kedves tanítványa lett. Jelen volt Bosco János halálakor, majd a temetésén is, amelynek napján csodálatos módon meggyógyult krónikus betegségéből.
Az egy hete befejeződött téli olimpián az egyik versenyző igazán felejthetetlen teljesítményt nyújtott. A sífutók tizenöt kilométeres számában induló perui Roberto Carcelen, bár utolsóként, huszonhét perces hátránnyal ért célba, olyan fogadtatásban volt része, mintha ő nyerte volna meg az olimpiát. A negyvenhárom éves sportoló ugyanis törött bordákkal érkezett Szocsiba, de úgy döntött, elindul a versenyen. A célban mindenki hatalmas tapssal köszöntötte, a közönségtől egy perui zászlót is kapott. A szám olimpiai bajnoka, Dario Cologna pedig csaknem fél órát várt rá a célban, hogy gratulálhasson neki.
A hét szentje
Egy kis román faluban, Tzazóban született, 1556. június 29-én. Eredeti neve Jon Kostist volt. Családja más felekezetek által körülvéve is megtartotta római katolikus hitét. Jon már kiskorától Itáliába vágyott, mert édesanyja mindig azt mondta neki: „Ott élnek a jó keresztények, ott minden szerzetes szent életű.” Ezért, amint tehette, elindult. Hosszú és kalandos út volt ez egy fiatal parasztfiúnak, aki csak az anyanyelvén beszélt, és nem tudott írni, olvasni. Amerre járt, munkát vállalt, hogy eltartsa magát – kapált, állatokra vigyázott, de még betegápolóként és gyógyszerészként is dolgozott. Egy orvos, Pietro Lo Iacono segédje volt éppen, amikor kikötött Itáliában, Bariban. Élete legnagyobb csalódását kellett átélnie, mert egyáltalán nem talált „jó” keresztényeket és szent életű szerzeteseket. Úgy döntött, hazamegy, és gyalog indult el Nápoly felé. Nagyböjtben ért a városba, és végre rátalált egy közösségre, amelynek tagjai valóban hívő keresztényekként éltek: a kapucinus szerzetesekre. Felvételét kérte a rendbe mint laikus testvér. Ekkor kapta a Geremia da Valacchia (Havasalföldi Jeremiás) nevet.
Van még jó hírünk
A Nyikom Hegyisport- és Természetvédő Klub régi, őshonos gyümölcsfákból alakít ki gyűjteményes kertet a Nyugat-Mátra északi hegycsúcsa, a Nyikom-hegy lábánál, egyhektárnyi körbekerített területen. A programot már néhány éve elindították, de idén újabb lendületet kapott: az egyesület bekapcsolódott a kulturális közfoglalkoztatás programjába, így az év első hónapjaiban négy új munkatársuk személyesen járhatja végig a Mátra és a Cserhát falvait, hogy összegyűjtsék a még megmaradt régi, kiveszőben lévő gyümölcsfák oltóágait.
A hét szentje
Hívő lengyel család gyermekeként született Chełmżában, 1913. január 22-én. Öt testvére volt. Gimnáziumi tanulmányai megkezdésekor csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz. Negyedikes diákként már csapatparancsnok volt. A Pelplini egyházmegye papnövendékeként a szemináriumi cserkészéletnek is oszlopos tagjává vált. Nagy elszántsággal képezte magát különféle szociális feladatokra, főként az alkoholbetegek lelkipásztori ellátása és a karitatív munka terén. 1937 márciusában szentelték pappá. Egy évig püspöki titkárként szolgált, majd Toruńban lett káplán. Különösen szívesen foglalkozott az ifjúsággal és az egyházközségi újság szerkesztésével. Lelkiismeretesen látogatta a betegeket és az időseket. Emellett a toruńi cserkészcsapat lelkipásztori teendőit is ellátta és vezetője volt az öregcserkészeknek. Beiratkozott a Lembergi (ma Lviv) Egyetemre, ám a II. világháború kitörése miatt tanulmányait már nem fejezhette be.
Mi, magyarok szeretünk úgy gondolni magunkra, hogy igazán vendégszerető nép vagyunk. A turisták azonban sokszor barátságtalannak tartanak bennünket – így volt ezzel a New York Times újságírója, Seth Kugel is, aki már többször járt Magyarországon. Január végén, amikor Bukarestből utazott Budapest felé, mégis úgy döntött, véletlenszerűen kiválaszt egy kis települést, leszáll a vonatról, és ott tölt egy hétvégét.