Olvasói levél a Die Pressében
A valaha konzervatív lapnak számító bécsi Die Presse húsvéti számában megdöbbentő módon ósdinak és szakrálisnak nevezte az Isten nevének említésével kezdődő és az életet fogantatásától jogvédelemben részesítő új magyar alaptörvényt.
Mesterkéltnek ható kérdés, mégsem felesleges, mert többféle válasz adható rá. Nagynénjéhez vezető útját még csupa remény járta át. Názáretből Betlehembe vezető útján kapta az első leckét arról, mire is mondott igent az angyali üdvözletkor. Áldott állapotában nehéz utat kellett megtennie, hatósági rendeletre. Mint a mai vándorló migránsoknak. Mennyire szükséges volt máris a nevelőapa segítsége!
Micsio Kaku japán fizikus az Egyesült Államok legnépszerűbb fizikusa, A lehetetlen fizikája című, 2008-ban megjelent könyve bestsellerlistára került. A Frankfurter Allgemeine Zeitung interjút készített vele Fukusima jövőjéről. Ebből idézünk néhány megdöbbentő részletet.
„Derűlátó számítások szerint várható, hogy hat-kilenc hónapon belül elérik a reaktor alját, tehát stabilissá válik a helyzet. Stabilitásról most még nem lehet beszélni. A reaktor hűtését jelenleg majdnem kizárólag tűzoltók végzik, szamurájharcosokhoz hasonló elszántsággal. Biztosan életveszélyben vannak. Egyes helyeken a sugárterhelés halálos.
Ne tévesszük szem elől, hogy amikor a nyugati sajtó szocialista, liberális és zöld irányzatú lapjai új alaptörvényünket támadják, jellemző módon keresztény alapértékeket, történelmi gyökereinket igyekeznek nevetségessé tenni. Nem csupán a magyar kormányt bírálják, hanem minket személy szerint is, akik számára a keresztény igazságok nem elavult mítoszok, hanem életelvek.
Miután Orbán Viktor miniszterelnök május 5-én Berlinben Angela Merkel szövetségi kancellárral együtt megállapította, hogy a két ország között rendezettek a kapcsolatok, a német sajtó figyelme ismét felénk fordult.
Az évforduló alkalmából megjelent számos írás is példázza, amit Helmut Hoping professzor állít: a XIX. század második felében alkotó zeneszerző, karmester Mahler már életében sajátos értelemben vett „istenkereső mártír” volt. Ez a „sajátos értelem” fejeződött ki talán egy ifjúkori levelében, amelyben azt állította, hogy számára három dolog számít szentnek: a művészet, a szerelem és a vallás. Életét valóban fel kellett áldoznia e hármas oltáron, és a végén nem adatott meg neki az igazi beteljesülés élménye sem. Vagy a megváltó szenvedésben mégis?
Barátságos szomszédaink, a horvátok az Európai Unióhoz csatlakozásuk közeledtével igen fájdalmas csalódást jelentő csapást szenvedtek el a hágai nemzetközi bíróságtól. Ez a tény egy időre megzavarta XVI. Benedek pápa közelgő fogadására való készületüket.
A szentatya június 4-én és 5-én Zágrábba látogat, ahol akkor a horvát katolikusok nemzeti családkongresszust tartanak. Találkozni fog a politika, a tudomány, a kultúra és a gazdaság világának képviselőivel, imavirrasztáson vesz részt fiatalokkal, üzenetet intéz a családkongresszushoz, és vecsernyét mond Alojzije Stepinac vértanú érsek sírjánál. Nagy a várakozás, hogy miként szól majd hozzá a horvátországi euroszkepticizmus jelenségéhez.
Huszonöt éve lobog – és hála Istennek, most már nálunk is otthonos – az Európai Unió kék zászlója, körben tizenkét aranycsillaggal. Strasbourgban május 9-én meg is ünnepelték az évfordulót. Az európai egység és együttműködés azonban oly hatalmas politikai, gazdasági, kulturális és vallási – igen, vallási – fejlődés eredménye és mindig új feladatokat előíró gyümölcse, hogy vele kapcsolatban majdnem mindennek több évfordulója van. A zászlónak és a csillagos címernek is.
Tény, hogy az akkori Európai Közösség kormányfői 1955-ben milánói csúcstalálkozójukon többek között azt is elhatározták, hogy a tizenkét csillagos zászló lesz a hivatalos jelvényük. És 1956. május 29-én Jaques Delors elnök ki is tűzte azt a brüsszeli Berlaymont-palotára, hivatali épületére.
A szentatya június első hétvégéjén lelkipásztori látogatásra érkezik Horvátországba. A többségében katolikus horvát társadalom nehéz, feszültségekkel terhes belpolitikai helyzetben várja vendégét.
Nyolc évvel ezelőtt, amikor II. János Pál kereste fel az országot, nem volt ehhez hasonló a helyzet. Természetesen a pápa nem politikai kérdésekben fog eligazítást adni, hanem a feltámadt Krisztust hirdeti, és olyan életvezetési elvekről fog beszélni, amelyek a mai Horvátországban különösen időszerűek: a családi élet és a társadalom megtisztulásának kérdéseiről.
