Gyermekálmok

Új kiságyak a nógrádmarcali óvodának

Egyszer volt, hol nem volt, egy alig több mint ötszáz lelkes nógrádi faluban, volt egyszer egy óvoda. Réges-régi ágyacskákon aludtak a gyerekek, nem jutott pénz újakra. A falugondnok azonban fogta magát, s a Katolikus Karitászhoz fordult segítségért, a szervezet pedig rögvest húsz új kiságyat adományozott az ovinak. Écsy Gábor karitászigazgató és Mádl Dalma jószolgálati nagykövet október 25-én adta át az ajándékokat, így a kicsik most már vadonatúj ágyakban szundikálnak.

„Idősekkel és gyerekekkel egyaránt foglalkozom – meséli Fazekas Zoltán, a nógrádmarcali falugondnok –, így nemritkán megfordulok a helyi óvodában.” Szóval innen az akció terve! De vajon egy önkormányzati fenntartású intézmény miért keres meg egy szeretetszolgálatot? „Önkormányzatunk erősen forráshiányos, még az előző vezetéstől ránk maradt több mint húszmilliós hiányt nyögjük” – tudom meg. Azok az ágyak, amelyeket most leváltottak, közel negyven éve voltak használatban, generációkat szolgáltak ki, megérettek hát a cserére. Csakhogy a költségvetésükből sehogy sem tudták kigazdálkodni az újakat, másra kellett a pénz, tetemes összegeket költenek például fűtésre. Azért, hogy a kiságyakat megvehessék, először is gyűjtést rendeztek a faluban. Valamennyi pénz össze is jött, arra elegendő, hogy legalább ágyneműkből újakat vegyenek. „A karitászhoz régi személyes ismeretség fűz – árulja el a gondnok –, ezért kerestem meg Écsy Gábort, aki hajlandó is volt segíteni.” A segélyszervezet mintegy százötvenezer forint értékben vásárolt ágyakat az óvodának, s még háromzsáknyi játékot is küldött, készségfejlesztőket, bábokat, plüssöket, kistalicskákat.

Táncoló-tomboló nemzedék

Keresztény pop és töprengések az Arénában

„Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!” A 118. zsoltár szavai, az Ez az a nap! rendezvény címének ihlető sorai ezek. Október 20-án mintegy tízezer keresztény fiatal gyűlt össze a Papp László Budapest Sportarénában, hogy együtt dicsőítse az Urat. Fellépett Pintér Béla, Csiszér László, Tim Hughes és a Worship Central, Noel Richards, az LZ7 zenekar, valamint Matt Redman is. Mi pedig ámultunk- bámultunk, néha meghatódtunk, néha bosszankodtunk – aztán vitatkozni kezdtünk.

PÉTER: Ez ma Magyarország legnagyobb temploma – hangzik el az Arénában többször is az este folyamán. Csakugyan így lenne? – töprengek el. Akkor miért van sötét, miért nem láthatjuk egymást? Nagyon jó, hogy együtt lehetünk – bár úgy érezhetnénk, hogy a legnagyobb magyar közösség is vagyunk! De nincs mód szót váltani, egymást egy kicsit jobban megismerni. Ez inkább koncert, „show”, mint istentisztelet.

A gyermekek és a gyász

Kérdések és válaszok az elmúlásról

„A nagyi elment” – szülők nemegyszer ilyenformán intézik el a családi haláleset témáját gyermekük kérdésére válaszolva. Nem beszélnek nekik nyíltan az elmúlásról, vagy épp ködösítenek. De vajon helyesen teszik-e? Nem lenne-e jobb, ha ölükbe ültetnék őket, s egyszerűen azt mondanák: „Kicsim, a nagyi bizony meghalt”? Ha bátran, világosan elmagyaráznák nekik, igazából mit is jelent elmenni. Többek közt e kérdéseinkkel kerestük fel Singer Magdolna írót, veszteségekkel foglalkozó terapeutát.

– Gyakori, hogy a szülők családi haláleset során mindenféle kegyes hazugsággal próbálják megkímélni gyermekeiket. Érthető az aggodalmuk, ám a pillanatnyi előnyért később nagy árat fizethetnek a gyerekek. Ők metakommunikatív szinten is érzékelik, hogy megváltozott valami, látják, hogy a felnőttek szomorúak s kérdésekkel zavarba hozhatók, a válaszok pedig nem adnak magyarázatot a bennük felmerülő számtalan újabb és újabb kérdésre. Miért ment el a nagyi, s miért nem jön vissza? Mikor láthatom újra? Ha beteg, miért nem látogathatom meg? S ha Isten magához vette, mert szerette, akkor anyut is magához veheti?

Ovisok missziója

Programsorozat katolikus óvodáknak a hit évében

Katolikus óvodáknak hirdetett féléves programsorozatot a hit éve alkalmából a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI). Gyermekek, szülők és óvodai munkatársak együtt vesznek részt a havonta megrendezett programokon, amelyek között kirándulás, vándorbiblia-olvasás, szentírási történet dramatizálása, rajzolás és esszéírás is helyet kapott. A sorozat végén a résztvevők elkészítik képeikből, beszámolóikból albumaikat, hogy 2013 májusában a katolikus óvodák szakmai konferenciáján bemutassák azokat. Az ovisok missziójáról Grolyóné Szabó Éva óvodaszakértőt kérdeztük.

Fiatal kutatóknak a teológiáról

Nemzetközi konferenciát rendez a Doktoranduszok Országos Szövetségének Teológiai Tudományos Osztálya november 2. és 4. között Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. Az előadók a Kárpát-medencében élő, teológiai tanulmányokat folytató PhD-hallgatók és azok a doktoranduszok lesznek, akik nem a teológia területén kutatnak ugyan, de hitük és egyházuk iránti elkötelezettségük miatt mégis foglalkoznak a teológiához, az egyház történetéhez és életéhez köthető kérdésekkel.

Két vörös Szekszárdról

Bemutatták az év piarista borait

Vakon kóstoltak, s lett nagy meglepetés: két szekszárdi nyert. Október 16-án, Budapesten, a rend központjában kihirdették az év piarista borait. A kegyesrendiek évszázados borászati hagyományait életre hívó pályázaton idén a száraz vörösborok mérettek meg. A Tringa Borpince 2009-es merlot-ja és a Szent Gaál Pincészet ugyancsak 2009-es bikavére vitte el a címet.

Miért foglalkozik egy tanítórend borászattal? – tette fel a kérdést a díjátadón Labancz Zsolt piarista tartományfőnök. Szerinte a bor erősíti az összetartozás- tudatot, segít abban, hogy nőjön az a háló, amely a piaristákat egy közösségbe fogja. Sokan talán nem is tudják, de a – kegyesrendiek a XVII. századtól jelentős szerepet játszottak a magyarországi borkultúra fejlesztésében. Míg a kommunisták el nem vették birtokaikat, főként a Balaton-felvidéken és Tokaj környékén gazdálkodtak. Néhány éve elevenítették fel hagyományaikat, s 2009-ben először borversenyt hirdettek azoknak a borászatoknak, amelyek az egykori piarista szőlőtermő földek közelében működnek.

„Hát majd Brazíliát hozom ide!”

Egy magyar verbita magyarországi missziójáról

„Jöjj, légy világosságom!” – így hívta az Úr Teréz anyát, a szeretet misszionáriusát, s ez volt a címe a Pápai Missziós Művek és az Isteni Ige Társasága által október 13-án a budai Szent Imre-templomban megrendezett világmisszió országos ünnepének is, amelyen Bosák Nándor debrecen–nyíregyházi megyés püspök diakónussá szentelte Hurgoi Sándor verbita misszióst. Szentbeszédében „alamizsnaosztásra” hívta a Brazíliából nemrég hazatért szerzetest, akivel hivatásáról beszélgettünk.

Nő az utcán

Világ-nézet katolikus szemmel

Két történetet mesélek el. Mindkettő a napokban esett meg velem. Az egyik szórakoztató, a másik ijesztő, de mind a kettő tanulságos: bemutatja, mi mindennek van kitéve a nő az utcán – faragatlanságnak, otrombaságnak.

A munkahelyemre indultam reggel, nyűgösen, gyűrötten, késve, magas sarkúban tipegve. Legalább tíz méterre voltam körfolyosós házunk kapujától, amikor észrevettem, hogy a fiú, aki éppen bejött, tartja nekem az ajtót. Rohanni kezdtem, már amennyire a cipőmben lehet, hogy ne kelljen soká fognia. Kedvesen rámosolyogtam, megköszöntem a figyelmességét, s úgy éreztem: igen, ma reggel pont erre volt szükségem. Ám hamar odalett elégedettségem. Alighogy átléptem a küszöböt, rá kellett döbbennem: nem engem várt a nyitott ajtóban, hanem egy húszszor tíz centis, férfiakhoz sehogyan sem illő kutyát, aki már nyargalt is befelé. Jót derültem az egészen, mi mást tehettem volna.