A közösségért a gettóban
Máltai jelenlét a tatabányai Mésztelepen
Nagyjából ötévente tűnik el egy utca a tatabányai Mésztelepen. Hat van még, de már a Mész utca fele is hiányzik, nemrég bontották le az itteni házakat. Cél, hogy szűküljön a telep, s a komfort nélküli bérlakásokban élők a városba költözzenek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tavaly indította el Jelenlét programját a gettósodott területen, néhány hete pedig megnyitották közösségi házukat. Az E.ON áramszolgáltatóval együttműködve előrefizetős mérőórákat szereltek fel, s az önkormányzattal közösen közmunkaprogramba fogtak. A máltai jelenlét óta határozottan szebb arcát mutató magyar favelában jártunk.
Az 1-es főút egyik oldalán vállalkozások, a másik oldalán pedig a Mésztelep, de nincs átjárás egyik oldalról a másikra. Ha meglátják, hogy a lakcímkártyáján mésztelepi cím szerepel, nem könnyen veszik fel a munkakeresőt. Komoly előítéletesség alakult ki az itt élőkkel szemben: az emberek látják, hogy a telepiek térdig gázolnak a szemétben, s azt gondolják, hogy bármilyen bűncselekményre hajlandók lennének. Meg persze az is hátrányt jelent az álláskeresésben, hogy a mésztelepiek legtöbbje nyolc általánost vagy kevesebbet végzett, s rendszerint semmilyen szakmát nem tanult. Nagyjából ezerkétszázan élnek itt, Tatabánya jobb időket látott városrészében, nyolcszáz felnőtt és kétszáznyolcvan gyerek (a lakók tíz százalékát a „népszámláláskor” nem érték el). A gyerekek a szomszédos, 6-os telepi általános iskolába járnak, valamivel többen mint százhúszan.
