Vértesaljai László jezsuita szerzetes a böjtről
Önsanyargatás? Fogyókúra? Méregtelenítés? Testi és lelki megtisztulás? Mostanra a böjt egészen új, kimondottan „világi” jelentéseket (is) kapott, de tudjuk-e, hogy valójában miről szól ez az egész? Vértesaljai László jezsuita szerzetes néhány éve éhségsztrájkot folytatott, hogy kifejezze szolidaritását a peremre szorultakkal, a kilátástalan helyzetben lévőkkel. Így különös módon tapasztalta meg, mit is jelent böjtölni…
– Éhségsztrájknak mondták, de valójában böjt volt ez, s rendtársammal, Hofher Józseffel együtt az egészségügy megmentése érdekében, pontosabban a kórházak tervezett privatizációja ellenében kezdeményeztük. Harmincegy napig böjtöltem, ami nekem nagyon jót tett: tényleg megtisztultam testileg, lelkileg. Nem ettem egyáltalán semmit, csak cukormentes gyümölcsteát ittam, négy-öt litert naponta. Ez volt tehát az egyetlen táplálék, amit bevittem a szervezetembe. („Tevetípus” vagyok, sokáig kibírom.) „Szamártestvér” a testünk, kényeztetni ugyan nem szabad, ellenben szeretnünk kell, törődni vele, s így rátalálhatunk egyfajta összhangra. A böjt lényege, hogy Isten előtt végzem, vissza akarom vinni hozzá a testemet, abba a paradicsomi, tiszta állapotba. Így kezdte Ábrahám, s ment ez tovább Keresztelő Jánoson át egészen Jézusig.