Sok cserepes növényt már egyetlen házon kívül töltött hétvégénk is megvisel, különösen, ha a cserép falát folyamatosan éri a napsugárzás. Ha hétvégére távozunk, tegyük árnyékba, hosszabb távollét előtt pedig úgy öntözzük meg őket, hogy az alátétedényben is álljon a víz.
A munkahelyen lévő növényeket két veszély fenyegeti. Vagy „agyonszeretgetik” őket – mert mindenki, aki arra jár, löttyint a cserép földjére egy kis vizet–, vagy senki nem törődik velük. Ez utóbbi szerencsére ritkábban fordul elő, mert megfigyeléseim szerint minden irodában akad legalább egy „zöld ujjú” munkatárs, aki szenvedélyesen becézgeti és ápolja a növényzetet, letört hajtást gyökereztet uborkásüvegben, és a kollégákat ellátja a szaporulattal.
A déli bunkóliliom (Cordyline australis) az agávéfélék családjába tartozik, ám annyira elterjedt az európai virágüzletekben, hogy senki sem gondol a növény távoli, ausztrál őshazájára. Elegáns megjelenése folytán minden nagyobb légterű helyiség vonzó „bútordarabjává” válik. Ám nem ettől „hasznos”, hanem attól, hogy levelei húspuhító vegyületeket tartalmaznak: az ausztrál őslakosok és a polinézek bunkóliliom-levelekbe csomagolják a húst, mielőtt forró kövön megsütik.
A Kárpát-medencében honos pimpó már régóta megbecsült növény, elsősorban gyógyhatása miatt. Ismertségét bizonyítják a népnyelvben előforduló elnevezései: vérhasgyökér, köszvényfű, vad varádics, pipifű és Isten abroszkája.
Dísznövénnyé csupán az utóbbi évtizedekben lépett elő, nemesített fajtái egyaránt díszíthetik a sziklakertet, az erkélyládát vagy a teraszt. A pimpó (Potentilla) évelő, lombhullató cserje, amelynek egy méter magas és törpe fajai is vannak. Az előbbit dézsában, az utóbbi cserépben is lehet nevelni. Szorgosan virágzik, egész nyáron színes tőle a kert. A virágai tányér alakúak, és sok színvariációban nyílnak. A fehér pimpó (P. alba) ötszirmú virágkelyhe lazán elterül, az arany pimpó (P. aurea) sárga virágait ezüstös levelek keretezik. Több piros árnyalatú, nemesített fajtája is van: a képünkön ábrázolt nepáli pimpó (P. nepalensis ‘Miss Willmott’) nyár elejétől őszig virít, ha elnyílt virágait rendszeresen lecsípik. Narancs- és rózsaszínű változatai is vannak. Jó tudni, hogy bár a pimpók napfénykedvelők, közvetlen napsütéstől halványulnak a színei.
Szent Erzsébet rózsái, Szent László füve, a barátságot hozó gránátalma, a kakaó és sok más legendás növény történetét élvezettel olvashatják a Mesés növények, növényes mesék című könyvben.
Örömmel lapozgatom ezt az igényes kivitelű, gyerekeknek szóló, de felnőttek épülésére is szolgáló könyvet.
A szerző, Fráter Erzsébet, a vácrátóti botanikus kert kurátora remek stílusban ismertet meg olyan növényekkel, amelyekkel már találkoztunk – sokukkal akár napról napra – , de keveset tudtunk történetükről, botanikájukról.
A buzogányvirág Dél-Amerika trópusi őserdeiből származik, és alkalmazkodóképessége folytán olyan helyeken is jól érzi magát, amelyek az eredeti élőhelyektől eltérő adottságúak.
Alig akad olyan lakás vagy irodahelyiség, amelyben ne lenne buzogányvirág. A Diffenbahia néven is ismert növény Josef Dieffenbachnak állít emléket, aki a bécsi botanikus kert főkertésze volt.
A legelterjedtebb a Dieffenbachia picta faj, amelynek levelein fehér erezet, illetve pettyezés látható. Igazi dísze nem a virág, hanem a nagy, ovális levélzet. Szobai tartás során ritkán látható a zöld buroklevélben megbúvó torzsavirágzat. Az ívesen hajló levelek a növény vastag, nedvdús szára mentén helyezkednek el. Törzsmagassága elérheti a két métert, és nem kell attól tartani, hogy kinövi a lakást, mert jól tűri a visszametszést.
Mindössze pár száz forintért annyiféle virágmagot vásárolhatunk, amennyivel egy egész udvart virágtengerré tudunk varázsolni. A varázslathoz szükséges kellékek adottak. Mert mi kell egy magnak, hogy növény cseperedjék belőle? Föld, fény, meleg és nedvesség.
Magvetési egyszeregy
Kezdjük az első tényezővel, a földdel! Az ideális vetőföld általános virágföld és szemcsés, folyami homok fele-fele arányú keverékéből áll. A homokra azért van szükség, mert lazítja a földet. Ilyenkor, április elején már elegendő az a fénymennyiség, amire a kikelt palántának szüksége van. A meleget a lakásunk szolgáltatja, a palántanevelés helyszíne ugyanis az ablakpárkányunk. Itt csupán arra kell ügyelni, hogy közvetlen napsütés ne érje a vetést. A nedvesség a palántanevelés során az egyik leglényegesebb tényező: a csírázás során a földnek mindig nyirkosnak kell lennie, mert ha egyszer kiszáradt, a zsenge gyököcskék elfonynyadnak, még mielőtt kibújnának a földből. A kiszáradás veszélyét csökkenteni lehet azzal, ha üveglappal vagy átlátszó fóliával borítjuk be a vetőedényt.
A liliom évezredek óta csodálat tárgya. Az emberiség számtalan erényt tulajdonít neki, legendákban szerepel, és a kertben is megkülönböztetett helyet érdemel. A liliomot az ártatlanság, a tisztaság és az erény szimbólumának tartják, és akárcsak a rózsának, rengeteg szerelmese van, mióta világ a világ. A mintegy nyolcvan vadon élő liliomféléből a nemesítőknek köszönhetően mára több mint kétezer hibridje közül válogathatunk.
