Lőrincz Sándor

Találkozás Rátóti Zoltánnal

Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész-rendező, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója munkatársaival a jövő évadot tervezi, amellyel ismét szeretné kivívni a közönség és a szakma elismerését. Azt vallja, nem a Kaposvár- jelenség legendáját kell ápolni-őrizni, hanem friss, élő, a jelenben érvényes, minőségi előadásokat kell létrehozni. A Vaknyugat című vígjátékban Welsh atya szerepét alakítja, s lemezbemutató koncertekre készül. Csodalépés címmel jelent meg első szólólemeze, amelyet nemcsak előadóként, hanem zeneszerzőként is jegyez. A színidirektor – aki Weöres Sándor A teljesség felé című verseskötetének tolmácsolásáért tavaly elnyerte az Év hangoskönyve díjat – színes és szokatlan programokkal csalogatja a potenciális színházbarátokat. Örül, ha fiatalok közé hívják, mert akkor egy kicsit maga is megfiatalodik. Legutóbb a püspöki székházban verselt, s életéről mesélt a katolikus gimnazistáknak, akik megirigyelhették énektudását és virtuóz gitárjátékát is.

– Ugyanolyan rossz gyerek voltam, mint bárki más. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudtam, merre induljak el az életben. Bohóc akartam lenni. Cegléden is megfordult két-három vándorcirkusz, s a plakátokat látván felvillanyozódtam. Már óvodáskoromban is jópofának találtam, ahogy esnek-kelnek a bohócok. Sajnos le kellett tennem eredeti elképzelésemről, mert a tornaórákon nem voltam elég bátor, féltem a szertornától, és az egyensúlyérzékemmel is baj volt. Ügyetlennek éreztem magam, jóllehet később, középiskolásként vízilabdáztam és kosaraztam is. Az akrobatikus elemek azonban elengedhetetlenek a bohócsághoz.

Sárosi István író-orvos kettős hivatással

Naponta vívja harcát élettel-halállal, hiszen orvosként gyakran tanúja a földi lét utolsó pillanatainak, de az újraéledésnek is. Szakcikkei mellett drámák, novellák, regények, versek szerzője. Olyan műveké, amelyek egy részébe olykor óhatatlanul belopakodik a „kórházszag”, életünk „szívritmuszavarai”. Diagnózisok, Rákfene, Gyilkos etűdök, Húszmilliomodik év, Zsákutca, Agónia, Kiégett fű, Nem halsz meg soha!, Veszedelmes SMS-viszonyok – néhány cím a gazdag pályaívből. Könyvben, tévéjátékban, színházi előadásokon őrzik a mindennapok történéseit, a társadalmi kapcsolatok „trendjét”, érzelmi és intellektuális viharok fény-árnyékát. Alkotójuk hívő, kora hatvanas éveit járó belgyógyász-kardiológus, intenzív terápiás szakorvos. A pécsi Sárosi István még ferences diákként küldte el első drámáját Illyés Gyulának, akinek kedves, bátorító, kézírásos levelét azóta is ereklyeként őrzi. Legutóbbi drámáját most fordítják angolra.

„Ajándékba kaptuk ezt a kincset”

Harminc éve jegyezte el magát a népdallal. Énekelt az Állami Népi Együttesben, tagja volt a Csűr döngölőnek, a Magyar Folk Triónak, a Kozsok és a Gajdos Együttesnek, és Széles András citeraművész is kísérte. Ereiben csörgedezik a magyar virtus, az Istenhez emelő ének. Maczkó Mária eMeRTon- és Magyar Örökség-díjas énekművész maga is sok anyagot gyűjtött, CD-k őrzik ízes énekét, s kottagyűjteményt is szerkesztett. Tíz éven át vezette a Turai Énekmondókat, s most is lelkes fiataloknak adhatja át tudását a Zene művészeti Egyetemen. Tanította a „páva győztes” kupuszinai Csizmadia Annát is, aki sokak előtt példa lehet arra, miként lehet dalainkban, viseletünkben, lelkünkben hűséggel és hittel őrizni magyarságunkat.

Találkozás Pogány Judittal

Színházi és filmszerepek s díjak sora őrzi briliáns alakításait, hangoskönyvei a gyerekek kedvencei. Pogány Judit hangján szólal meg Vuk, a pajkos rókakölyök, de Szaffi is Dargay Attila rajzfilmjében, a Kacsamesékben pedig három különböző karakterű kiskacsa szinkronhangja. Csukás István Pom Pom újabb meséinek CD-in százhárom figurának kölcsönözte jellegzetes hangját, amely miatt egy ideig skatulyába szorította a szakma egy része, hiszen bújhatott bárki bőrébe, sokáig Pinocchio, az esetlen, de érző fabábu jelent meg előttünk a színen. Hihetetlen teljesítményére Ascher Tamás nem véletlenül mondta: mestermunka volt. A Kossuth-díjas színésznő a csaknem három évtizedes kaposvári lét s néhány „szabadúszós” év után ma az Örkény Színház egyik vezető színésze, ahol ugyanazt az otthonosságot érzi már, mint hajdan a Csiky Gergely Színházban. Maga is elámul azon, hogy jelenleg négy teátrum tizenhat darabjában játszik. Fergeteges a Macskajátékban és az Elnöknőkben is, amely tizenhét éve megy. Bámulatos energiák feszülnek benne.

– Valóban nem unatkozom. A legújabb a Tóték, amelyben Csuja Imrével játszunk párban, én vagyok Mariska. A Mácsai Pál rendezte előadás nem a régi szövegkönyv alapján született: a vadonatúj adaptáció Gáspár Ildikó munkája. Előtte Mrożek Tangóját mutattuk be Bagossy László rendezésében, amelyben Eugéniaként lépek színpadra, Shakespeare A viharjában pedig Ariel vagyok, aki a szabadságáért küzd. Amikor viszont gazdájától megkapja, nyomban kiderül: a szerepet egy öreg színésznő játssza, akinek a szabadság már nem ugyanazt jelenti, mint fiatalon; most már a félreállítás, a nyugdíjazás jele. Nagy poén, amelyért nyílt színi taps a jutalom…

Találkozás Csukás Istvánnal

Azt vallja, derűsen kell beszélni a világról, s nem hagyhatjuk, hogy elfeledkezzenek a gyerekekről, akik okosabbak, elevenebbek, életképesebbek és ravaszabbak, mint a felnőttek. Nem véletlenül mondta a Prima Primissima-díj átvételekor: „Nehéz óráimban mindig örömmel gondolok arra, hogy engem végül is a fél ország ismer és szeret, mégpedig az ország jobbik fele. A gyerekek.” A Süsü, a sárkány, a Pom Pom, a Mirr-Murr, A nagy ho-hoho- horgász, a Keménykalap és krumpliorr és más ifjúsági és meseregények szülőatyja több mint húsz éve „kétlaki” életet él – Budapest és Balatonszárszó között. Gyerekekről, irodalomról kérdeztük a Kossuth-díjas alkotót.

– Dorogi Sándor, Balatonszárszó polgármestere úgy véli: a felújított József Attila Emlékmúzeum mellett Csukás István neve is védjegy. A róla elnevezett nyári színházban nemritkán pótszékekkel megy az előadás. Nem mindennapos, hogy valaki már életében legendává válik…

– Óriási élmény, amikor az ember nagybetűkkel látja kiírva a nevét. Arra gondoltunk a polgármester úrral, hogy az én nevem talán jobban becsalogatja a gyerekeket, hiszen elsősorban nekik szánjuk a színházat, bár felnőtt előadásokra is lehet jegyet venni a szezonban. A színház arra is példa, hogy jó ügyért érdemes összefogni. Amikor elfogyott a régi, lepusztult kertmozi felújítására szánt pénz, elkezdtünk kalapozni. Mozgósítottuk a helybelieket, a nyaralótulajdonosokat és a vállalkozókat, s adományokkal, székvásárlással, társadalmi munkával újulhatott meg az épület.