Lőrincz Sándor

Adventi találkozás Döbrentey Ildikóval

Uram, itt, a Te házadban, a Te szeretetedben / hétről hétre kinyitjuk életünk szekrényét, / és csodálkozva nézzük, / hogy már megint összevisszaság uralkodik benne. / Elég egy rossz hír a munkahelyünkről, / egy kórházba került kedves szerettünk, / egy fájó pletyka a hátunk mögött, / és máris kész a zűrzavar. / Máris nem találjuk, ami legjobban kellene: a lelkünk békéjét. – Döbrentey Ildikó fohászkodik így legújabb, És képzeld, Uram… című, szabad imákból szőtt kötetében. A számos rádiós és televíziós nívódíjjal kitüntetett, Magyar Örökség-díjas író, szerkesztő a Gerecse tövében lévő Héregen él férjével s alkotótársával, Levente Péterrel. Az ihlető, mesebeli csendben nemcsak a színházi, televíziós és rádiós forgatókönyvekbe vagy önálló kötetekbe kívánkozó szavak „kopogtatnak” rendre az erdőszéli ház ajtaján, hanem a vendégek is. Ki kopog? – kérdezhetné a ház asszonya népszerű rádiós műsora címével, s arcán őszinte mosollyal tárná ki a bejárati ajtót, hogy mindannyiunknak biztatást adjon derűs lényével, hiszen ahogy egyik tisztelője fogalmazott legutóbb: amikor Ildikó hálát ad és hitet kér, dicsőít és megköszön, imával örül és könnyezik, odaadással főz és imádkozik, sóhajt és lelkesedik, s bátorságnak tekinti a gyöngédséget, bárhol legyen, templommá válik körülötte minden.

Hidasi Ágnes iparművész kaposvári kiállítása

Az építészet és a képzőművészet ad különös randevút egymásnak a kaposvári Kormányhivatal Galériájában. Hidasi Ágnes tűzzománc művész alkotásai várják az érdeklődőket. A somogyi képzőművész már számos önálló és csoportos kiállításán bizonyította, miként képes evangelizálni alkotásaival, hiszen műveinek többsége spirituális ihletettségű.

Hidasi Ágnest a hite repíti mennyei magasokba, hogy a hit titkait szépséges alkotások tucatjain át fedje fel, mert sokunkkal vallja – mint ahogy évekkel ezelőtt az akkor még Megyeháza Galériaként működő bemutatóhelyen rendezett kiállítása alkalmából a vendégkönyvbe is belevéste az egyik látogató: „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való.”

Találkozás Levente Péterrel

A nemzet Móka Mikijének tartják ma is, bár évtizedekkel ezelőtt láthattuk a Zsebtévében. Az ifjabbak az Égbőlpottyant mesékben és a Ki kopog?-ban ismerhették és kedvelhették meg. No meg a legkülönbözőbb helyeken, ahol értenek magyarul, rendre feltűnik vándorszínházával, hogy fényt és örömöt vigyen a mai és a régebb óta fiatalok szívébe. Nem állt be a sztárok sorába, mert – ahogy József Attila egész népét szerette volna tanítani, s nem középiskolás fokon. A Héregen élő, Jászai Mari-díjas Levente Péter feleségével és alkotótársával, Döbrentey Ildikóval közösen kapták meg a Magyar Örökség-díjat, tavaly pedig a Szer Üzenete Díját vehette át Ópusztaszeren. Ez utóbbit olyanok nyerhetik el, akik a hűség és a hazaszeretet példaképei, és életükkel hirdetik a magyarság összetartozását. Idén augusztustól immár túl a hetvenen a felnövekvő nemzedékek érdekében végzett több évtizedes tevékenységéért a Magyar Érdemrend Középkeresztjének is birtokosa.

– Hányszor került címlapra az elmúlt fél évszázadban?

– Ötvenkét évad alatt majdnem háromszor.

„Félt a haláltól, mert annyira szerette az életet. Mohón, a nagy művész minden vágyával, sóvárgásával tele… Őt az élet dédelgette, ha mindjárt küzdelmekkel tele is, de sütötte a siker napja és az általános és néha hivatalos elismerés is. Hogy szerette ezt a szép örömmel, küzdéssel teli világot! Hogy szerette a finom ételeket, és milyen sóvár szemmel nézett rám, amikor ebédkor a hús után egy kis murcit ittam! Ő nem ihatott, eltiltották a murcitól! Hát érdemes élni, ha murcit sem ihat már az ember? Ha nem járhat többé a kávéházba a festők asztalához, ha megszűnnek számára az érdekes női fejek, ha nem ehet már jó, magyaros ízű tokányt? A művészet is csak úgy szép, ha életízzel és illattal van tele.” Pásztor Árpád fotóművész vetette papírra e sorokat Egy arcképre című írásában, amely megrendítő szépséggel örökítette meg Rippl-Rónai Józseffel való utolsó találkozását. A fotográfus 1927 őszén kereste fel a kaposvári Róma-hegyi villa festőművész lakóját, hogy fényképeket készítsen a nagybeteg mesterről. A sárga falú ház ura – három agyvérzést követően – vélhetően tisztában volt azzal, hogy hamarosan egy égi műterembe költözik, s ezt érezte hűséges társa, Lazarine is, jóllehet: a végsőkig bíztak a csodában. Ám a csoda elmaradt.

Műteremben

Repkénnyel dúsan benőtt, ódon kúria hívja fel magára a figyelmet Bárdibükkben. Goszthony Mária festő- és keramikusművész élt és alkotott itt egykoron. Abuja növényzet elvarázsolt birodalmat sejtet, az érő fügefa mediterrán emlékeket idéz Olaszországból, ahol fiatalabb korában többször megfordult a ház úrnője. Az itáliai és a magyar táj, a reneszánsz motívumkincs gyakran megjelent képein, mint ahogy portrékkal, állat- és növényfigurákkal, szentekkel és puttókkal is szívesen díszítette kerámiáit. Úgy rendelkezett, hogy házát és műtermét halála után is használják a művészek, így az épület 1984-ben a magyar államra szállt, s az üvegművészek „Mekkája” lett. Egy-egy nemzetközi szimpózium idején élő „glassikusok” látogatnak ide, hogy az udvaron lévő hutákból kikerülő, tetszetős használati és dísztárgyakkal igazolják: a rideg-hideg üveg hangulatvarázsló; képes melegséget csenni a lakásbelsőkbe. A kilencvenhat évesen elhunyt alkotó szellemi örökségét a nevével fémjelzett Nemzetközi Üveg Alkotótelep és Szimpozion Alapítvány őrzi és ápolja.