Kertész Sándor kaposvári kiállításáról
Szent és profán nem válik ketté a világmindenség szempontjából – idéződnek fel bennem Balás Béla kaposvári megyés püspök szavai, amikor megállok-megpihenek Kertész Sándor Székely Bertalan-díjas festőművész alkotásai előtt a Somogy Megyei Kormányhivatal galériájában. Az életmű grafikai vonulatáról számot adó kollekció kellően nyomatékosítja e tényt, s egy-egy mű felkiáltójelként figyelmeztet életünk, cselekedeteink fonákságaira.
Találkozás Vidnyánszky Attila rendezővel
Beregszász, Debrecen, Budapest, Kaposvár – négy jelentős állomás a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Vidnyánszky Attila életében. A Nemzeti Színház vezérigazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke tavaly ősztől a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese, így a „vidéki” színészképzést is erősítheti. Múlt év szeptemberében láthattuk rendezésében Tamási Áron Vitéz lélek című darabját, melyre a jegyeket maga is árusította, s a Johanna a máglyán című oratóriumot is ő állította színpadra. Március elején pedig a János vitéznek volt a premierje. A színidirektort, aki a nemzetiségi színházak bemutatkozását is szívügyének tekinti, egyebek mellett a gyökerekről, a kortárs színházművészetről és az utánpótlás-nevelésről kérdeztük.
– Megnyugodtak már a kedélyek a Nemzeti Színház igazgatóváltása kapcsán, vagy kisebb- nagyobb adagokban, de folyamatosan érik támadások, kritikák?
– Világos volt előttem, hogy erős tűzben kezdjük majd a munkát. Ebben nem is csalódtam. Azt viszont nem gondoltam, hogy hónapok múlva sem fog csitulni az ellenségeskedés, hogy az előítéletek ilyen makacsul tartják majd magukat. Szomorúan veszem tudomásul, hogy egyes emberek az interneten még nevüket vállalva is gyűlölettel fröcsögnek, gyilkos indulattól vezérelve írnak kommenteket. Nem könnyű egy igazgató helyzete, amikor a korábban nagyra értékelt színészeiről egyszer csak azt kezdik állítani, hogy már nem is olyan tehetségesek. Sunyi dolognak tartom, ha ideológiai nézetkülönbségek miatt írástudók, „megmondóemberek” a művészek teljesítményét relativizálják vagy szólják le csak azért, hogy eszközként őket is ellenem használják. Részükről nem látom azt a teljesítményt, amelynek magasából elfogadható volna, hogy ilyen gőggel minősítsenek és gyalázzanak embereket, előadásokat…
De ez csupán az érem egyik oldala. Nagyszerűen dolgozik a társulat, épül az új repertoár. Sokan kezdtek a Nemzetibe járni, akik eddig ezt nem tették. Nagyon sokan örülnek annak, amit ma a Nemzeti kínál. Kinyitottuk a színház kapuit, rengetegen jönnek a programjainkra, szépen alakul a közönségünk. Megannyi jelét tapasztaljuk a felénk áradó szimpátiának, szeretetnek – ez erőt ad.
Ünnepi beszélgetés Balás Béla püspökkel
Balás Béla kaposvári megyés püspök a tavaszi bérmálásokra készül, az azokat megelőző szülői értekezletekre, valamint a tizenhárommilliárd forintért megvalósult kórházépület felszentelésére, s már telik a naptárja sok egyéb, más jellegű egyházközségi és világi rendezvény időpontjával is. Legújabb kötete, a Szigorúan nyilvános című, papokról szóló „nyílt levele” után a cserkészvezető-képzéssel, illetve az ifjúsági pasztorációval kapcsolatos gondolatait gyűjtötte egybe Fiúk, fel a fejjel címmel. Homíliáival nemcsak tanít, buzdít és bátorít, de véleményét is közkinccsé teszi politikáról, helyi és országos viszonyokról, várható veszélyekről, kifogásolható lépésekről. Szavaira sokan figyelnek. Nemcsak a választópolgárok, hanem a politikusok is, akik olykor személyesen keresik fel őt Taszáron. A főpásztort nemzeti ünnepünk közeledtével nemzettudatról, a helyes haladási irányról, Isten tervéről kérdeztük.
– Véleménye szerint él-e még napjaink emberében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszménye? Jelen van-e a mai társadalomban a márciusi ifjak tettvágya, példája?
– Attól tartok, 1848 öröksége inkább csak búvópatakként lelhető fel a mai világban; az indulat olykor kitör egy árvíznél vagy egy Fradi-meccsen, de kényelmesebb azt mondani Petőfivel: „Európa csendes, ujra csendes, / Elzúgtak forradalmai…” Amíg a magyart nem provokálják, addig elképesztően türelmes. 1956-ban láttam, hogy amíg a harcok csak a városközpontban folytak, addig a férfiak a külvárosban csak ácsorogtak és beszélgettek. Hogy manapság példa-e 1848, azt nem tudom…
Találkozás Vathy Zsuzsa íróval
A százhalombattai kőolaj-finomítóban három műszakban dolgozott már vegyészmérnökként, amikor egyértelmű lett: nem ez az útja. Első novelláját elvitte az Új Íráshoz, megmutatta Váci Mihálynak, s hamarosan nyomtatásban látta viszont prózáját. Ugyan társadalmi ösztöndíjasként az olajfinomítóban kellett maradnia, élete szép időszakának tekinti e négy évet, mert munkásemberek között lehetett. Később a csepeli papírgyárban volt üzemi újságíró. Itt olyan társai voltak, mint Balázs József és Bella István. Miközben kötetek sorával gazdagította a kortárs irodalmat, gyermekrovatot szerkesztett, s prózarovatot is vezetett. A József Attila-, Nagy Lajos-, Szobotka-, Márai- és Prima-díjas Vathy Zsuzsa több mint húsz éve szabadúszó író. Napjai jelentős részét könyvtárban tölti; új novelláin dolgozik. Lázár Ervin özvegyét – akiről férje Vacskamati alakját formálta A Négyszögletű Kerek Erdőben – a boldogan-szomorúan megélt jelen foglalkoztatja, s a lét peremére szorultak sorsa is gyakran megjelenik írásaiban. Évtizedeken át „háborúzott” Istennel, de már érzi békéjét s kegyelmi ajándékait.
– Milyen élmény, amikor az irodalom az utcára s a szobába költözik? Amikor írók-költők lábnyomát keresi a Lónyay utcában; azon a helyen, ahol egykor Babits, Ady és Kosztolányi sétált – hiszen a lakásuk szomszédságában működött egy ideig a Nyugat szerkesztősége – odabenn pedig férje, Lázár Ervin dolgozott, s először Önnek mutatta meg álomszerű novelláit vagy meséit.
– Nagy megtiszteltetés, hiszen írók, költők, korok üzenetét hozza a szél. Egyébként Benedek Marcell is ebben a házban lakott, ahol mi, a negyedik emeleten. Az egyik írásában így fogalmazott: dolgoztam, és közben hallottam, hogyan teszik odébb a sakkfigurákat az asztalon. Ez csak a mi U alakú udvarunk lehetett, amit parkolóként használunk, de korábban egy kerthelyiség működött itt, és sok vendég megfordult a kávéházban, ahol sakkozhattak is. Elek apó nem járhatott itt, mert ő már 1929-ben meghalt. A szemközti házban pedig Mikszáth Kálmán lakott a családjával. Szinte évente költöztek, vélhetően anyagi okok miatt.
A közelmúltban zajlott somogyi megyenapi ünnepi közgyűlésen – amelynek díszvendége Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes volt – az egyház szolgálatában álló több személy is kitüntetést vehetett át Gelencsér Attilától, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökétől.
Somogy Polgáraiért-díjat kapott többek között Ács Zoltán, a Kaposi Mór Oktató Kórház marcali telephelyének vezetője, aki megszervezte a krónikus, illetve az időskori ellátást. Húsz évvel ezelőtt az ő vezetésével kezdődött meg a marcali kórházban a gasztroenterológiai ellátás. Tíz éven át a lengyeltóti katolikus egyházközség világi elnöke volt, jelenleg a fonyódi egyházközség képviselő-testületének tagja, a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend lovagja.
Kaposvári kiállítás a Dél-Dunántúl szakrális emlékeiből
Asszonykezek által dúsan hímzett miseruha, naiv házi oltár, szúette Szent Ferenc-szobor, térdeplő szerzetes, faragott neogótikus szárnyas oltár, üveg áldozókehely, monumentális olajfestmény Dorfmeister Istvántól, pravoszláv ikon, Krisztus sírba tételét ábrázoló, népies majolikakép, ezüstserleg, míves gyertyatartó, sokat forgatott, nagyméretű Szentírás. Néhány egyházi kincs abból a kínálatból, amely a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban látható. A Dél-Dunántúl szakrális emlékeit felvonultató, a XVI-XX. századot átfogó kiállítás abban a reményben született, hogy a múzeumok raktáraiban pihenő, netán eldugott falvakban megőrzött egyházi relikviákra mint továbbra is megóvandó örökségre irányítsa a figyelmet.
Jókai Anna próbatételről, hiányokról, kapaszkodóról és küldetésről
Egy szociális munkás humánumával, alázatával, empátiájával s az írói szókimondás felelősségével beszélt nemrég hitről, szeretetről, születés és halál misztériumáról, létünk értelméről, örömeinkről és hiányainkról Jókai Anna. A huszonkét kötetes, „spirituális érintettségben” alkotó, Kossuth-díjas szerző A legkisebb is nagyobb nálunk címmel a kaposvári vármegyeházán rendezett konferencián humort és (ön)iróniát is bevetve nyitotta fel a somogyi szociális, illetve gyermekvédelmi szakellátásban dolgozókból álló hallgatóságának a szemét, s adott lelki megerősítést a mindennapokra.
„Amióta az eszemet tudom, mindig azért írtam, hogy ezt a meglehetősen nehéz sorban szenvedő, vergődő világot a magam szerény módján segíteni tudjam – kezdte előadását. – Nekem az irodalom nem öncélú bűvészkedés, szövegek ügyes egymás után rakása, még csak nem is érdekfeszítő történetek idegborzoló felvázolása, hanem motiváció: miként lehetne nagy szavak nélkül bátorítani az embereket? Arra törekedtem, hogy önmagamból kiindulva adjak támpontot; mégpedig úgy, hogy életünk végére megfogalmazhassuk: beléptem a létezés egy bizonyos pontján, és eltávoztam egy olyan ponton, amely talán magasabban volt, mint ahogyan megérkeztem.”
Kaposvári egyházmegye
Az utóbbi öt évben mintegy tizenötmillió forintot költöttek a kaposvári Szent Margit-templom belső rekonstrukciójára. A tizenkétmillió forintos állami támogatást a püspökség, valamint a somogyi megyeszékhely önkormányzata toldotta meg, de a hívek nagylelkű adománya is hozzájárult ahhoz, hogy megszépüljön Isten hetvenéves hajléka, amelyet Balás Béla megyés püspök szentelt fel a templom búcsúján.
