– A tárlat alapgondolata az a tény, hogy az 1950-es, 60-as években Klempa Sándor püspök a veszprémi egyházművészeti gyűjteménybe mentett át számos, somogyi templomokban található barokk kori, értékes emléket – kalauzol a három, együttesen keresztet formáló teremben Géger Melinda művészettörténész, a kiállítás kurátora. – Ha erre nem került volna sor, elképzelhető, hogy sok mű megsemmisült vagy elkallódott volna, hiszen az akkori politikai rendszer nem törődött a szakrális tárgyú műalkotások megmentésével. A veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény somogyi anyagából tizenhárom alkotást kaptunk, amelyek egykor Hahót, Osztopán, Büssü, Kaposvár, Mernye, Kisbárapáti és Somodorpuszta templomait ékesítették.
Ez az anyag magától értetődően a házigazda múzeum gyűjteményéből származó művekkel bővült tovább. Rippl-Rónai Ödön, a festőművész öcscse ugyanis szenvedélyes gyűjtő volt, és figyelme nem csupán a korabeli modern művészetre, hanem a régmúlt emlékeire is kiterjedt. Így kerültek hozzá barokk kori miseruhák, rajzok, szobrok és festmények is. Első ízben látható például néhány darab abból a grafikai gyűjteményből, amely ismeretlen barokk kori itáliai és német-osztrák művészek rajzait tartalmazza.
– Az elmúlt évszázadokban a nagy mesterek alkotásai elsősorban rézmetszeteken váltak ismertté, így Raffaello, Guercino, Tiziano és más művészek képein szereplő figurák tűnnek fel a sokszorosított grafikákon, melyek a kor kiváló rézmetsző műhelyeiben készültek – mondja a művészettörténész, aki rendkívül büszke arra, hogy a Somogyban, illetve Zalában lévő, Dorfmeister István festette alkotásokból is jó néhány darab falra kerülhetett.
Dorfmeister a XVIII. század egyik legtermékenyebb festőjeként megbízásait azoktól kapta, akiknek nem volt elég pénzük a divatos bécsi mesterek megfizetésére. Művei fontos szerepet töltöttek be a barokk művészet magyarországi elterjesztésében. Vallási témáit többnyire a Bibliából merítette. A kurátor asszony kis falvak templomaiból kölcsönözte Dorfmeister oltárképeit és körmeneti baldachinját. A barokk stílus mozgalmasságra, bonyolult történések visszaadására törekszik. A hideg és meleg színek, hangsúlyos fény- és térhatások mellett a művész felfokozott érzelmekkel, pátosszal és színpadiasan ábrázolja szereplőit. Ezért különösen fontos az arckifejezések sokfélesége. A túlfűtött érzelmi hatás kedvéért gyakran jeleníti meg a művész szentek vallásos révületét.
A neves somogyi származású festőművész, Zichy Mihály keze nyomát őrző alkotásokkal is találkozhatunk. Krisztus a keresztfán című festménye rejtett önarckép. E művészi gesztus már azzal is szembesít, hogy a XIX. századra miként töltődött fel az eredeti szakrális mondanivaló világias tartalmakkal.
A veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, valamint több somogyi templom és magángyűjtő segítségével rendezett, április 22-éig látogatható kiállítás megnyitóján Balás Béla megyés püspök így fogalmazott: ha megtaláljuk a képet, a kép mögött az alkotót, az alkotóban a Teremtőt, akkor a kiállítás elérte célját.
Vélhetően így lesz ez majd az április 7-én a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kincseiből nyíló, a kaposvári Agóra-Együd Árpád Művelődési Központban rendezendő tárlaton is.
Fotó: Kovács Tibor
