Kiss Péter

A hét ze­ne­szer­ző­je: Richard Strauss

A so­ro­zat mai ré­szé­ben a „ju­gend­stil szá­zad­for­du­ló” né­met-oszt­rák kul­tu­rá­lis éle­té­nek két je­les kép­vi­se­lő­jé­ről lesz szó. Hugo von Hof­mann­sthal és Strauss: (szö­veg)író és kom­po­nis­ta. Iro­da­lom és ze­ne kü­lön­le­ges együtt­ál­lá­sa-ös­­sze­fo­gá­sa a mű­vé­szet­tör­té­net­ben. Ket­te­jük mun­ká­ja az Elekt­ra, A ró­zsa­lo­vag, az Ariad­ne Naxos szi­ge­tén, Az ár­nyék nél­kü­li as­­szony, az Egyip­to­mi He­lé­na és az Ara­bel­la. Wag­ner nyom­do­ka­in ha­lad­va, ha nem is meg­újí­tói, de min­den­kép­pen to­vább­len­dí­tői vol­tak az ope­ra­mű­faj­nak. Klas­­szi­kus té­má­kat be- és át­dol­goz­va hoz­tak lét­re va­la­mi mást, ki­tá­gít­va a ze­ne­drá­ma vagy ép­pen a „ko­mé­dia” ke­re­te­it. Kö­zös kí­sér­le­te­ik nagy­részt ér­ték­ál­ló­nak bi­zo­nyul­tak. Strauss ma is, megint, még min­dig re­ne­szán­szát éli.

Ope­rát és ba­let­tet szol­gál­tat ma fő mű­sor­idő­ben a fran­cia klas­­szi­kus ze­nei csa­tor­na. Az el­nyű­he­tet­len és ki­me­rít­he­tet­len — má­ig a leg­töb­bet ját­szott dal­já­ték­ok so­rá­ba tar­to­zó — Mo­zart-alap­mű, a Fi­ga­ro há­zas­sá­ga ez­út­tal a ta­va­lyi mont­pellier-i elő­adás fel­vé­te­lé­ről szó­lal meg. Utá­na egy iga­zi rit­ka­ság­nak szá­mí­tó tánc­já­ték kö­vet­ke­zik: A fá­raó lá­nya. Az olasz szár­ma­zá­sú Cesare Pugni (1802—1870) Mi­lá­nó, Lon­don, Pá­rizs és Szent­pé­ter­vár szín­ha­za­i­nak írt ba­let­te­ket. Meg­ze­né­sí­tet­te töb­bek kö­zött az Undinét, A pá­ri­zsi Notre-Dame-ot (Esmeralda cí­men) és Jersov ver­ses me­sé­jét, A pú­pos lo­vacs­kát is. A fá­raó lá­nya cse­lek­mé­nyét a fran­cia költő-író-művészetkritikus, Théophile Gautier ro­man­ti­kus re­gé­nye ih­let­te, amely a nép­sze­rű mú­mia­fil­mek szo­lid elő­ké­pé­nek is te­kint­he­tő.

Ope­ra­köz­ve­tí­tés

Egy dán köl­tő-író, Hen­rik Hertz René ki­rály lá­nya cí­mű ver­ses drá­má­ja szol­gált Csaj­kovsz­kij utol­só ope­rá­já­nak alap­já­ul. Az utol­só­nak, mely még­is élet­igen­lőbb és de­rű­sebb, mint a ko­ráb­bi­ak. (Kü­lö­nös, hogy az orosz mes­ter fé­nyes-kön­­nyed ba­lett­je, A dió­tö­rő is ez idő tájt szü­le­tett.)

Balettközvetítés

Az itt­hon leg­in­kább A bah­csi­sze­rá­ji szö­kő­kút cí­mű „Pus­kin-ba­lett­jé­ről” is­mert szov­jet-orosz ze­ne­szer­ző, Bo­risz Aszafjev egy má­sik ma­ra­dan­dó­nak bi­zo­nyu­ló tánc­já­té­kot is írt: a Pá­rizs láng­ja­it. A po­li­ti­kai üze­ne­tet hor­do­zó, a „fel­vi­lá­go­so­dást”, a fran­cia for­ra­dal­mat él­te­tő, az arisz­tok­ra­tá­kat meg­dön­tő né­pet kö­zép­pont­ba ál­lí­tó mű­vet 1932-ben mu­tat­ták be.

Egy óra Mar­ton Éva ének­mű­vés­­szel

Nem túl­zás: a ma­gyar ope­ra­tör­té­net leg­fé­nye­sebb csil­la­ga. Mar­ton Éva idén het­ven­éves. Több mint négy év­ti­ze­den át tar­tó pá­lya­fu­tá­sa so­rán töb­bek kö­zött Ver­di, Wag­ner, Puc­ci­ni és Richard Strauss ze­ne­drá­má­i­ban arat­ta vi­lág­ra­szó­ló si­ke­re­it.

Száraz Dénes az őszinteség erejéről és Szent Ferenc pokoljárásáról

Manapság a papok sokak számára már egzotikus jelenségnek számítanak Magyarországon, mivel egyre kevesebb ember jár templomba, és a többség csak nagyon ritkán találkozik pappal, lelkésszel. Míg Lengyelországban egy plébánia életéről fut napi tévésorozat, nálunk a gengszterek és az üzletemberek a népszerűbbek. Így aztán vegyes érzéseket kelthet az emberben, amikor sorozathősként egy pap tűnik fel a képernyőn. Pedig lehet, hogy ez nem is akkora baj. Ha szerepet kap, biztosan azért, mert a készítők szerint hozzájárulhat a sikerhez. Száraz Dénes a Jóban-rosszban Tamás atyájaként kivételesen népszerű lett: olyannyira, hogy miután szerepe szerint meghalt, a nézők visszaszavazták a sorozatba.

Ame­ri­kai ak­ció­thriller (1993)

Ezt a fil­met egy rác­ke­vei au­tós­mo­zi­ban lát­tam elő­ször és utol­já­ra, de mi­vel a két leg­jobb ba­rá­tom­mal jár­tunk ott, az­óta is em­le­get­jük, sőt, szá­munk­ra kul­tusz­film­mé vált. Nagy­já­ból szán­dé­ka el­le­né­re, mi­vel mi a víg­já­té­ki vo­ná­sa­it ér­té­kel­tük, no­ha az al­ko­tók vél­he­tő­leg kő­ke­mény ak­ció­film­nek szán­ták.