Kiss Péter

Gondolkodásomra a teológus-filozófiatörténész Nyíri Tamás volt a legnagyobb hatással. A nyitottsága, feltétel nélküli párbeszédkészsége, és az optimizmusa, hogy lehetünk korszerűen keresztények. A buzdítása, hogy igyekezzünk mindig erre törekedni, és elhinni, hogy rengeteg rossz tapasztalatunk ellenére is lehetséges. Ami magával vonja az ökumené iránti elkötelezettséget és általában mindenféle kirekesztés elutasítását is. Szociológiai tanulmányaim pedig ahhoz a felismeréshez vezettek el, hogy minden társadalom tele van megrázó igazságtalanságokkal, amelyekbe egy keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia. Vagyis hogy a helye mindig a legalulra szorítottak mellett van.

„Egyetlen lélek sem vész el”

Szerző:

 

Fehér Béla a magyar történelem nagy kérdőjeleiről

 

Regényéből, a Kossuthkifliből sláger lett, és tévéfilmsorozat készül belőle, ő mintha mégsem adna sokat a népszerűségre. Könyvében magyar sorskérdésekkel foglalkozik, mégis csúfondáros, heccelődő a hangvétele. Íróként határozott, szóban viszont sokszor fogalmaz bizonytalanul.

 

– Újra meg újra leszögezi a Kossuthkiflivel kapcsolatban, hogy nem történelmi regény. Miért tartja annyira fontosnak ezt hangsúlyozni? Milyen szempontból lenne egészen más, ha történelmi regénynek írta volna?

 

– Bosszantott, hogy történelmi regénynek kiáltották ki. Amúgy nem lenne szégyen, ha az lenne, de a Kossuthkifliben valójában másodlagos a történelem: „csupán” a történetem közege. Nem az iskolai történelemkönyvekben tárgyalt eseményekre, például hadműveletekre fókuszáltam ugyanis benne. Ha történelmi regényt írtam volna, az sokkal jobban hasonlítana mondjuk a Háború és békéhez, amelynek komoly mondanivalója van magáról a történelemről is.

„Hát részekre szakítható-e Krisztus?”

Szerző:

Steinbach József a vegyes házasságban élők nehézségeiről és a fiatalok megszólításáról

 

Egyházainknak a protokolláris eseményeken túl, a mindennapokban is egyre inkább keresniük kell a keresztény egység megélésének alkalmait – hangsúlyozza Steinbach József, a dunántúli református egyházkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke.

 

– Pápán beszélgetünk, ahová mindig családias érzésekkel jövök, mert apai dédapám, Kis József esperes a XX. század első évtizedeiben a helyi kálvinista gyülekezet lelkésze, a templom építésének pedig legfőbb szorgalmazója volt. Én édesanyám révén katolikus lettem, de mindkét hagyományt a magaménak érzem. Sokan vannak még így Magyarországon, és az ilyen, kettős vagy többes felekezeti kötődésű emberek számára különösen fájdalmas a kereszténység megosztottsága. Sokszor még olyan benyomásuk is lehet, mintha az egyházaik a kereszténységük fokmérőjeként kezelnék, hogy „eléggé” reformátusok vagy katolikusok-e. Ön püspökként mit tehet annak érdekében, hogy az egység tudata erősödjön, és ne a különbözőségé?

 

– Pontosan értem, miről beszél, mivel édesapám katolikus volt, és Herenden, ahol nevelkedtem, nem is volt más templom, csak katolikus. Így az öcsém meg én – mivel mi reformátusok lettünk – gyerekként a szomszéd településre, Szentgálra jártunk át istentiszteletre. De Herenden az édesapánkkal rendszeresen részt vettünk misén is, így az első istenélményeim a herendi templomhoz fűződnek. A szüleim szeretetben és hitben neveltek bennünket; abból, hogy vegyes házasságban éltek, semmilyen feszültség nem háramlott ránk, pedig az apai nagymamám számára nagy feladat volt feldolgozni, hogy az unokái nem katolikusok.

Szöveg és élet

Szerző:

Évek óta naplót írok, idő hiányában buszon, HÉV-en is. Gyakran szembesülök emiatt vizslató, gyanakvó tekintetekkel. – Írni ma már eleve gyanús tevékenység? – töprengek el néha emiatt. Azt hiszem azonban, az én körmölésemet inkább a hely és a körülmények teszik annyi ember szemében különössé. Miért és főleg mit írhat valaki utazás közben, idegenektől körülvéve? Lehet, hogy azt hiszik, ellenőr vagy véleménykutató vagyok, és annak, hogy írok, valamiként köze van hozzájuk. Aki nyilvános helyen ír, mintha valami jelképeset tenne, sőt majdnem mintha bemutatót tartana. Már-már egy lassanként idejétmúlt dokumentációs forma demonstrációja ez, ahhoz hasonló, mint amikor a vásárokban régi mesterségek művelői ismertetik meg a ma emberét a fegyverkovácsolás vagy a kékfestés műhelytitkaival. Érdekes, szokatlan, de a többség számára haszontalannak tűnő mesterfogásokkal, amelyek a legkevésbé sem tartoznak többé a mindennapokhoz.

„Most már nem tagadom a problémát”

Szerző:

Felépült szenvedélybetegek vallomásai

 

„Önéletrajz öt fejezetben – olvassa Horváth Ferenc színész, szociális munkás, a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat konferenciájának műsorvezetője, aki az imént »felépült szenvedélybetegként« mutatkozott be. – Első fejezet: megyek az utcán, beleesem egy gödörbe. Kikecmergek. Második fejezet: ugyanazon az utcán megyek, mégsem veszem észre a gödröt, és újra beleesem. Újra kimászom. Harmadik fejezet: megint arra megyek, észreveszem a gödröt, mégis megcsúszom a szélén, és belezuhanok. Ismét kiküzdöm belőle magamat. Negyedik fejezet: meglátom a gödröt, és kikerülöm. Ötödik fejezet: más utcákon járok.” Zavarban vagyunk, ha a függésről, a szenvedélybetegségekről esik szó, mert nem igazán tudjuk, hányadán állunk ezzel a kérdéssel. Zavarba jövünk, ha valaki vallani kezd a függőségéről, annyira intim témának érezzük. De ugyanakkor szeretünk társaságban sokatmondóan összenézni is, miközben azt mondjuk: „Tudod, hiszen ő alkoholista”, és ezzel sommásan megbélyegezni és egyben „reménytelen esetnek” nyilvánítani a szomszédot, a barátot, a rokont. Köztünk élnek, nehézségeik vannak, segítségre szorulnak. Nem rosszabbak nálunk. És senki sem teljesen védett a függővé válással szemben.

Fájdalmak útjain

Szerző:

Claudel és Honegger színpadi oratóriuma a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila a Johanna a máglyánnal nehéz darabot választott – és nehéz előadást rendezett belőle. A néző már az első pillanattól érzékeli, hogy rettentően súlyos a mondanivaló, ahogyan azt is, hogy átadásához – a szerzők szándékához hűen – minden lehetséges művészi eszközt felvonultat a színház. Vagyis rögtön a mély vízbe ránt az előadás, mi pedig pánikba esünk, és szinte fuldoklunk, mert kevésnek érezzük magunkat ehhez a hol komor, hol groteszk áradáshoz, kavargáshoz. Itt ugyanis minden és mindenki mozog, a színpadon pedig tömegek vonulnak fel, énekelnek és táncolnak. S noha gyorsan világossá válik: mindez arra szolgál, hogy teljes mélységében megértsük a botrányt, azt, ami Jeanne d’Arc és számtalan társa, a történelem elárult, sokakért áldozatot vállaló szentjei, hősei sorsában megnyilvánul.

Adventre hangolva

Szerző:

A meghitt várakozás alkalmai

 

Szerte az országban adventi vásárok várják a karácsonyra készülődőket. Ami az utóbbi évben változott: az egyházmegyék, egyházközségek és általában a keresztény közösségek maguk is egyre többen szerveznek adventi rendezvényeket, kínálják fel az ünnepre hangoló ajándékok vásárlásának lehetőségét, teremtik meg a találkozás hangulatos tereit, s ily módon megpróbálják „visszavenni” a világtól a karácsonyt, amelynek elüzletiesedése oly szomorú jelensége az életünknek. Székesfehérváron november 30-án, a püspöki palota kertjében megnyílt a hagyományos Adventi udvar mindazok számára, akik csendes, békés, imádságban eltöltött karácsonyi készülődésre vágynak. Itt kézműves tárgyakat lehet vásárolni ajándékba és jótékonysági céllal. Szombaton és vasárnap 10 és 19 óra között, az utolsó héten (december 16-tól 22-ig) hétköznapokon is várják a látogatókat, 12 és 18 óra között.

Népszavazás után

Szerző:

A házasságról a horvát alkotmányban

 

Horvátország lakosságának vasárnapi döntése értelmében a házasság egy férfi és egy nő közötti életközösségként kerül be az ország alkotmányába. A népszavazáson a végleges eredmények szerint a szavazók 65,87 százaléka támogatta az alkotmánymódosító javaslatot. A választásra jogosultak 37,9 százaléka járult az urnák elé december első napján, hogy véleményt nyilvánítson arról: akarja-e, hogy az alkotmány a házasságot a keresztény felfogás szerint, egy férfi és egy nő közötti életközösségként határozza meg. A döntés azt is jelenti, hogy Horvátország alkotmányos szinten zárja ki az azonos neműek házasságának lehetőségét.

2014-ben is elindul az össznemzeti expressz

Szerző:

Zarándokvonattal a csíksomlyói búcsúba

 

Jövő nyáron, június 6-án ismét összekötik a Székely gyorsot és a Csíksomlyó expresszt, és az így létrejövő, közel fél kilométer hosszú ökumenikus össznemzeti zarándokvonat útnak indul Székelyföldre – mondja Mező Tibor, a Kárpát-európa Utazási Iroda egyik tulajdonosa november 28-án, a sokak által várt esemény sajtótájékoztatóján. Szavai négy huszár – mint megtudjuk, tüzér hagyományőrzők – karéjában hangzanak el. – A tüzérek és a huszárok a vonaton is ott lesznek.