Kiss Benedek

Vers

Feketerigó füttye harsog
az alkonyatban.
Hozzá röppen a tojó,
s a fiú rögtön
abbahagyja.
 
Ezek már élik világukat,
szerelmem!
Tudják, hogy nem jó egyedül,
repülnek
ketten.

Vers

A szerelem özvegye volt,
s ő adta lábam alá a mennyet.
Ha csavarogtam, nem tartott vissza,
topogjak, lépkedjek,
menjek.
 
De szeme rajtam volt, őrködött,
hisz tudta,
ha kezét fogom, akkor is
leveri lábam ujját az
utca.

1970-es években jó kis magyar fordító (és nyelvtanuló) társaság jött össze Szófiában. Nagy László kultuszt csinált a bolgár irodalomnak, s többekkel egyetemben én is az ő példája nyomán jutottam ki ösztöndíjjal Bulgáriába. Az előttünk járók, elsősorban Juhász Péter és Király Zoltán szeretettel fogadták az utánpótlást, Utassy Józsefet, Rózsa Endrét és jómagamat, és sokat segítettek abban, hogy mihamar eligazodjunk a bolgár viszonyok közt.