Öregdiák–találkozó Esztergomban – Hatalmas épülettömb az esztergomi Kis-Duna-part, a Mindszenty tér, a Pázmány Péter utca és a Katona István utca között. Valamikor a szatmári irgalmas nővérek intézete volt ez: óvodával, polgári iskolával, gimnáziummal és tanítóképzővel.
Nemzetközi Katonai Zarándoklat Lourdes-ban – Ötvenkettedik alkalommal került sor a Nemzetközi Katonai Zarándoklatra május 21. és 23. között Lourdes-ban. A magyar katonák képviseletében idén nyolcvannégyen érkeztek – köztük Bíró László tábori püspök, Füredi Károly szakállamtitkár és Domján László dandártábornok. A Magyar Honvédség 1991 óta képviselteti magát a zarándoklaton.
Élő rózsafüzér-zarándoklat Budapestért – Immár negyedik alkalommal rendezik meg az élő rózsafüzér- zarándoklatot Budapestért – Budapest körül, idén május 29-én. Kilenc, egyenként nagyjából húsz kilométeres útszakasz alkotja a láncot, amelyet tíz-tizenegy óra alatt tesznek meg a zarándokok énekelve, imádkozva, majd az esti célba éréskor öt helyszínen főpapi szentmisével ér véget az imádságos program.
Családos majálisra hívott minden érdeklődőt a főegyházmegye családpasztorációs munkacsoportja pünkösdhétfőn a veszprémi Davidikumba. Az egyházmegyei kollégium épülete és parkja ideális helyszíne volt a hangulatos, családias együttlétnek.
A változásra szavazott az ország – A parlamentben kétharmados többséget szerzett Fidesz-KDNP erős felhatalmazást kapott, lehetősége lesz olyan törvények módosítására, illetve meghozására, amelyekre eddig nem kerülhetett sor. A lehetőséggel lehet jól és rosszul élni, illetve el is lehet szalasztani – mindez súlyos felelősséget rak a győztesek vállára.
A Gát utca 5. számú ház udvaráról nyílt a szavalófülke. A szavaló ott állt az ajtóban, és élt a jogával. Április 11-e volt, és minden jó érzésű ember tudta, hogy ez egy fontos nap, aki csak teheti, ne maradjon távol ezen a napon, mert sok múlik rajtunk, mindannyiunkon.
Harmincéves voltam, amikor meghalt Apa. Kapcsolatunk korántsem volt mindig harmonikus, volt két olyan év, amikor jóformán nem is beszéltünk egymással, Anya közvetített közöttünk… Nehéz időszak volt, Apa erős akaratú ember volt, én meg húszéves és büszke, és a magam útját akartam járni.
Író nagyapjáról beszél az unoka, ifjabb Somogyváry Gyula – Virágzik a mandula…, Ne sárgulj, fűzfa!, És Mihály harcolt…– édesanyám lelkesen emlegette ezeket a könyvcímeket nyolcvanévesen is, volt, amelyik regényt sokadszor is újra elolvasta. „Az én nemzedékem talán legismertebb írója volt Somogyváry Gyula”, mondogatta öregen is olyan csillogó szemmel, ahogyan az igazán nagy élményeire emlékszik az ember. Bölcsészhallgatóként én nem tanultam róla semmit, az egyik évfolyamtársam azonban ugyanezt a nevet viselte… Az író unokájával húsvét előtt abból az alkalomból beszélgettünk, hogy a száztizenöt éve (1895. április 21-én) született író életműve kiteljesedett, korábban meg nem jelent művei is végre nyomdafestéket láthattak.
