„Jót akarunk ennek a városnak”

– Budapest Közép-Európa szíve, nem mindegy, hogy ez a szív egészséges-e vagy beteg, jó szándék vagy ellenséges indulatok töltik-e meg – mondja Boldvai József szakgyógyszerész, aki médiafelelősként harmadszor vesz részt a zarándoklat szervezésében. – A hívek újra felismerik, hogy óriási erőforrás az imádság. Az élő rózsafüzér-zarándoklatra minden korosztályt hívunk és várunk. Plébániánkon, a Városmajorban is arra biztatjuk a híveket, legyen ez családi program: nagyszülők és unokák is jöhetnek, és jöjjenek. Aki nem tud végigmenni egy egész szakaszon, út közben is csatlakozhat, vagy bárhol ki is szállhat. Nem az a fontos, hogy mindenki végiggyalogoljon húsz kilométert. Hanem hogy minél többen – budapestiek és a főváros szomszédságában lakók – együtt imádkozzunk, megmutatva, hogy áldozatot kell és lehet hozni a városunkért, amely nemcsak házakból, hanem emberekből épül. Nemcsak anyagi valóságában, de lelki, szellemi értelemben is újjá kell építeni az országot, és annak szívét, a fővárost. Ez a zarándoklat egyrészt hálaadás, hogy lehetőség nyílik erre az újjáépítésre. Ugyanakkor további erőért és kitartásért is imádkozunk, hogy mindezt végre is tudjuk hajtani. Hatházyné Juhász Erzsébet „szakaszkoordinátor” az elmúlt három alkalommal is részt vett a zarándoklaton. Az eddigi tapasztalatok alapján mintegy két-háromszáz emberre számíthatnak a máriabesnyői indulásnál, de örülne, ha többen is meghallanák a hívó szót.

– Én magam zarándoklelkű ember vagyok, dolgozom a Mária-út Egyesületben is, hogy a Mariazell és Csíksomlyó közötti út mielőbb kiépüljön. Sokat zarándokolok gyalogszerrel minden évben. A szervezésében végzett munkámat és a részvétel fáradságát is felajánlom egy személyes, illetve egy közösségi célra. A zarándoklat sikere természetesen nem azon múlik, hogy teljesül-e a zarándok kérése, sokkal inkább azon, hogy az emberben újra tisztázódjanak céljai és szándékai, és megerősödjék abban a hitében, hogy Isten akarata az, ami leginkább a javát szolgálja. Udvardy György püspök, érseki helynök hangsúlyozza, a zarándoklat a városmisszió lelkületét hivatott ébren tartani. – Imádkozunk a városért, mert jót akarunk ennek a városnak. A hívő ember igyekszik megszentelni a helyet, ahol lakik. Amint tesszük ezt a szűkebben vett otthonunkkal, lakásunkkal, úgy tegyük ezt a városunkkal is. És ahogy a családi otthon békéjét, a családtagok összetartozásának érzését erősíti a házszentelés, ugyanezt a célt szolgálja a városért végzett zarándoklatunk is. Az idei mottó: „Kihez mennénk, Uram? Az örök élet igéi nálad vannak…” Krisztus az, aki jövőt tud mutatni nekünk, egyéni és közösségi életünkben egyaránt. A Kárpát-medencében és egész Európában reneszánsza van a zarándoklatnak, gondoljunk csak Csíksomlyóra vagy a Szent Jakab útjára. A zarándoklatban a mai ember – a hívő és a hite felé még csak tájékozódni próbáló egyaránt – saját életérzésére ismer rá. Arra, hogy egy cél felé halad, olykor elfárad, olykor elkedvetlenedik, ugyanakkor nincs egyedül, és bízhat benne, hogy segítséget kap, ha szüksége lesz rá…