Készülődés Istenhez
Számos olyan, értékes emberrel találkoztam életem során, akik tudatosan búcsúztak szeretteiktől, és készültek a másik világba az Istennel való találkozásra. Arra gondoltam, hogy aranymiséim alkalmából végiglátogatom a temetőket, és imádkozom azoknak a sírjánál, akik így távoztak el ebből a mulandó világból, s az örök életben reménykedve indultak a másvilágra.
A vízkeleti temetőben fekszik a nagymamám, akinek búcsúzása emlékezetes volt a számomra. Halála előtt – a szentgyónás elvégzése után – beszélni akart a gyermekeivel. Édesanyám Magyarországon élt, aki 1951-ben csak úgy teljesíthette a másik világba készülő édesanyja kívánságát, ha vízumot szerez – akkoriban csak így utazhattunk át Csehszlovákiába. Két hetet kellett várni a vízumra, s nagymamám két héten át haldoklott. Amikor édesanyám végre megérkezett, nagymamám egy órán keresztül beszélt vele, azután meghalt – elindult a másvilágra, hogy Istennel találkozzon.