Az Olvasó írja: Önpusztító életet élünk

Az iskolákban is annyiféle szakkört, sportolási, kirándulási lehetőséget kínálnak a gyerekeknek, hogy ezek már inkább a tudásban való előbbre lépés gátjaivá válnak. Régen úgy mondták, senki sem akar lemaradni a másiktól. Ma úgy mondják, meg akar felelni a kihívásoknak. Elgondolkoztam azon, mi ennek az oka? Miért van ez így, amikor ez mindenkinek fárasztó? Talán azért, mert az ember nem törődik a Teremtővel, aki meghatározta, milyen életritmusunk legyen. Az ora et labora (imádkozz, és dolgozz) elvet régen elfelejtette. Az Isten által kínált segítséget nem akarja igénybe venni, értelmével azonban nem tud úrrá lenni a vágyain. Túlságosan sokat képzel magáról: nincs szükség Istenre, mi majd létrehozzuk magunknak a boldog életet. Pedig láthatná a mindennapi eseményekből, és beláthatná emberi gondolkodás útján is, mennyire kiszolgáltatott az ember például a természet erejének. S milyen könnyen visszaüt, ha nem számol tettei következményeivel, csak profitorientáltan cselekszik.