Kajtár Edvárd

A dicsőítés liturgiája (1.)

Szerző:
Fedezzük fel a zsolozsmát! (2.)
 
A keresztény ima gyakorlata sokféle imaműfajt ismer (közülük talán a kérő ima a leggyakoribb), mégis, ha lehet ezt így mondani, az Úrhoz fordulásnak a dicsőítés a „legkeresztényibb” műfaja. A liturgia analógiájára elmondható, hogy a dicsőítés a keresztény ima csúcsa és forrása. Csúcsa, mert minden imánknak a legszentebb Szentháromság dicsőítésébe kell „torkollnia”, arra kell irányulnia – és egyben forrása is, vagyis minden imaműfaj és mód tartalmi, formai, sőt hangulati meghatározója, mivel akihez bűnbánatunkkal, kéréseinkkel, hálánkkal fordulunk, az az Egyetlen, a mindig Jelenvaló, a halálon Győztes, a szeretet háromszemélyű egy Istene, akihez „illik a dicséret” (vö. Zsolt 65,2). Dicsőíteni az Urat tehát nem egy a lehetséges, Istennel való kommunikációs lehetőségek közül, hanem az ima alapvető eleme. Nem „működik” az ima dicsőítés nélkül.

A dicsőítés liturgiája

Szerző:

Fedezzük fel a zsolozsmát! (4.)

Érdekes tanúságtételt hallottam egyszer egy szerzetes barátomtól. Közösségéből egy maroknyi csoportot, köztük e kedves ismerősömet is misszióba küldött az elöljárójuk. Amikor indulásra készen állt a kis csapat, barátom megkérdezte a vezetőtől, hogy mivel kezdjék a munkát az új, evangelizálásra váró területen. A vezető válasza mélyen elgondolkodtató volt: a zsolozsma nyilvános és ünnepélyes végzése legyen az első. Akár eljönnek a helyiek, akár nem, hangozzék fel arról a földről mindenkor a Szentháromság örömteli dicsőítése. A dicsőítés evangelizál, a zsolozsma pedig teret ad az evangelizációs, missziós küldetésnek.

Az imaórák teológiájáról

Szerző:

Fedezzük fel a zsolozsmát! (6.)

„Este lett, és reggel…” – olvassuk a Szentírás legelső soraiban. A teremtés egészét ritmizálja az idő kozmikus váltakozása, így az ember mint teremtmény is ebbe a nagy ritmusba lett „beleszőve” (!): egész világlátásunkat, a teremtés egészéhez, de magához az Úrhoz való viszonyunkat is meghatározza a mindenségnek ez a sajátos hullámzása.