Kajtár Edvárd

A liturgia jellemzői

A liturgikus könyvek nem azok a kötetek, amelyek liturgikus témákkal foglalkoznak, hanem a szertartásokhoz összeállított könyvek, amelyek a liturgikus szövegeket tartalmazzák. A szentmiséhez használatos könyvek közül a legelső a misekönyv. Magyarországon ennek két kötete van: az egyik a papi széknél használatos szédeszkönyv, a másik az oltárnál végzett cselekményekhez az oltárkönyv (ez utóbbi a szédeszkönyv anyagát is tartalmazza; nálunk praktikus okokból egy kivonatos kötetet is készítettek belőle a papi székhez). Fontos szerepe van a szentmise ünneplésében az olvasmányos könyvnek (lekcionárium) is, amely a szentmise igeliturgiájához szükséges szövegeket (olvasmányok, válaszos zsoltárok, evangéliumok, egyetemes könyörgések) tartalmazza.

A liturgia jellemzői

A II. vatikáni zsinatnak a kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúciójában, a Dei Verbumban olvassuk, hogy Isten szavak és tettek által (verbis gestisque) nyilatkoztatja ki, tárja fel, adja nekünk önmagát, így az e közeledést befogadó ember erre adott válaszát is (ez a válasz a hit) szavak és tettek útján kell hogy megadja.

A liturgia jellemzői

Sorozatunk előző részeiben már szó volt arról, mit jelent fogalmilag, illetve hitbéli tartalmát tekintve a liturgia kifejezés. Láthattuk, hogy olyan szakrális cselekményeket illetünk e szóval, amelyekben „üdvösségünk műve folytatódik”, vagyis olyan szentségi vagy szentségi jellegű cselekményeket, amelyekben az Úr Krisztustól kapott megváltást újra átéljük, s nemcsak elmélkedünk vagy megemlékezünk róla.

A liturgia jellemzői

Az egyház katolikus, így a liturgiája is katolikus. Mit jelent ez? Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a katolikus jelző elsősorban nem felekezeti megkülönböztetést jelent, vagyis nem arra utal, hogy például nem protestáns. A katholikosz görög melléknév egyetemesként, teljesként fordítható, és ez magában foglalja a hitletétemény teljességét, de az üdvösséghez szükséges eszközök (például a szentségek) és kegyelmek összességét is.

Szerzetesség és liturgia

Néhány hete láthattuk, hogy a liturgia kifejezés két tagból álló összetett szó, melynek első része a görög laósz, magyarul nép. A közösségi jelleg lényeges része tehát a liturgiának: az mindig az egyházé. Ha a liturgia teológiai alapjellemzőit szeretnénk megismerni, az egyház tulajdonságait kell keresnünk benne, mert amilyen az egyház, olyan a liturgia is. A nicea-konstantinápolyi hitvallásban azt valljuk, hogy az egyház egy, szent katolikus és apostoli. Ezek tehát a liturgia jellemzői is. Nézzük, hogyan kell ezt értenünk.

Szerzetesség és liturgia

Ha választani kellene, hogy a rítus és az ünnep kifejezés közül melyik lenne a megfelelőbb a liturgia szó tartalmának visszaadására, az ünnep mellett kellene döntenünk, noha formailag a rítus (szertartás) tűnik kifejezőbbnek.

A liturgiáról szóló sorozatunkban legutóbb a szertartások rendjének eredetéről, szentírási gyökereiről gondolkodtunk. Most próbáljuk meg behatárolni, milyen „gyakorlati” tartalmat hordoz az ezzel a szóval leírt valóság keresztény életünkben.

A „liturgia”, amely Nagy Sándor óta jobbára már vallási szakkifejezés, a Krisztus előtti III. században belekerül az akkor megszülető görög nyelvű ószövetségi Szentírásba, az úgynevezett Szeptuagintába.