Elmer István

Bemutatkozásra kértek fel az Új Ember honlap szerkesztői. Először meglepett a kérés, hiszen közel harminc esztendeje dolgozom az Új Ember szerkesztőségében. Ennyi idő talán elegendő arra, hogy hétről hétre megjelenő írásaimat – s ezeken keresztül az újságírót – megismerhessék. Aztán eszembe jutott: nagyon is helyénvaló a bemutatkozás. Hiszen újságunk elektronikus változatát olyan nemzedékhez tartozók olvassák, akikhez a nyomtatott változat nem jutott el, a technikai szempontból másféle médiumokat ellenben előszeretettel „simogatják ki” telefonjukon. Ha ennyi szükséges, hogy hitem és értelmi meggyőződésem szerint az Igazságot közvetíteni lehessen, örömmel teszem. S kívánom, honlapunkat legalább annyian olvassák, amennyi fiatalt – és kevésbé fiatalt – látok mindig ügyködni elektronikus „oldalfegyverével”.

Ka­to­li­kus mi­vol­to­mat nem ha­gyom a ru­ha­tár­ban

Szerző:

 

 

Be­szél­ge­tés ál­lam és egy­ház vi­szo­nyá­ról, a val­lás­sza­bad­ság­ról Márfi Gyu­la ér­sek­kel

 

Az em­lí­tett té­má­ról tart elő­adást a veszp­ré­mi fő­pász­tor a Fe­je­de­lem­as­­szony­ok és val­lás­sza­bad­ság Er­dély­ben cí­mű ki­ál­lí­tás­hoz kap­cso­ló­dó elő­adás-so­ro­zat be­fe­je­zé­se­ként a veszp­ré­mi Szaléziánumban au­gusz­tus 13-án. Az ál­lam és az egy­ház vi­szo­nya bo­nyo­lult ké­pet mu­tat a tör­té­ne­lem fo­lya­mán. Mi­köz­ben két kü­lön va­ló­ság­ról be­szél­he­tünk, az ál­lam és az egy­ház éle­te szá­mos pon­ton ta­lál­ko­zik és kap­cso­ló­dik egy­más­hoz. Márfi Gyu­la ér­sek a tör­té­nel­mi ta­nul­sá­gok mel­lett a je­len­le­gi ma­gyar, il­let­ve eu­ró­pai hely­ze­tet is elem­zi, s rá­vi­lá­gít ar­ra, hogy a ki­egyen­sú­lyo­zott vi­szony meg­te­rem­té­sé­ben mek­ko­ra sze­rep jut az úgy­ne­ve­zett em­be­ri té­nye­ző­nek.

A tör­té­ne­lem egyes kor­sza­ka­i­ban a föl­di ha­ta­lom gya­kor­lói úgy vi­sel­ked­tek, mint­ha ha­tal­muk­ban az is­te­ni ura­lom nyil­vá­nul­na meg. A ke­resz­tény­ség ese­té­ben ho­gyan ala­kult ez a vi­szony?

 

Édes bo­lyon­gás a szí­nek kö­zött

Szerző:

Lá­to­ga­tó­ban Nemcsics An­tal­nál

A pest­szent­lőrin­ci csa­lá­di ház han­gu­la­ta kü­lön vi­lág. A mű­te­rem üveg­fa­lán át a kert­re lát­ni, de a te­tőab­lak­ból is ér­ke­zik a fény. Nemcsics An­tal fi­nom mo­so­lyá­val mu­tat kör­be a két­szin­tes tér­ben: az al­só a mű­vé­szet he­lye, a fel­sõ a tu­do­má­nyé. Õ sem gon­dol­ja ezt en­­nyi­re ko­mo­lyan, hi­szen a ket­tõ egyéb­ként sem, az õ ese­té­ben meg kü­lö­nö­sen nem vá­laszt­ha­tó szét. Ha­tal­mas fe­lü­le­ten táb­la­ké­pek – szí­nek so­ka­sá­ga. Azt gon­dol­juk, a szí­nek ma­gá­tól ér­te­tődőek, né­mi fo­gal­munk ta­lán le­het ar­ról – el­sősor­ban a di­vat se­gít­sé­gé­vel –, me­lyik szín me­lyik­kel pá­ro­sít­ha­tó, de a szí­nek tu­do­má­nyá­ra, s ar­ra, hogy egy­ál­ta­lán lé­te­zik ilyen, alig­ha gon­do­lunk. Nemcsics An­tal „szín­tu­dós­hoz” azért jöt­tünk, hogy kis­sé be­avas­son min­ket eb­be a vi­lág­ba. Né­hány év­vel ez­elõtt meg­je­lent ele­gáns al­bu­má­nak el­sõ ol­da­lán ez ol­vas­ha­tó: Uta­zá­sa­im színországban. Az esz­ter­go­mi Ke­resz­tény Mú­ze­um a kö­zel­múlt­ban Szín és szakralitás cím­mel át­fo­gó ki­ál­lí­tá­son mu­tat­ta be – ho­gyan is fo­gal­maz­zam? – Nemcsics An­tal mű­vé­sze­tét, tu­do­má­nyát? Én in­kább úgy mon­da­nám: hit­tõl meg­ál­dott ész és kéz al­kot­ta élet­mű­vét, amely egy­szer­re mű­vé­szet és tu­do­mány, s több is an­nál.

Nagymama

Szerző:

Szent Annát (július 26-án, a szent halálának feltételezett napján) minden évben külön megünneplik a Veszprémi főegyházmegyében. Jézus Krisztus nagyanyja, Szűz Mária édesanyja a főegyházmegye patrónusa Boldog Gizella királyné mellett – s mint Márfi Gyula érsek ezzel kapcsolatban komolyhumorosan megjegyezte: „Mi nők oltalma alatt állunk.” Szent Annát az asszonyok, nagyanyák, betegek, haldoklók patrónájának tartják. Az Anna-napi szentmisét július 26-án délután mutatta be az érsek a székesegyházban, s adott áldást a jelen lévő nagymamákra. A szentmisét koncert követte, majd megnyílt a Szaléziánumban a Szent Anna tiszteletét bemutató kiállítás.

A konyhában látom őt. Amint áll a tűzhely mellett, rádob egy hasáb fát, hogy jobban égjen, s a régimódi sparherden ( a kényszerű történelmi lakhelyen az államosítás után) ide-oda helyezi a fazekakat és a lábasokat. Egyiket közelebb az öntöttvas karikák jelezte tűzközéphez, a másikat távolabb, annak már csak melegen kell maradnia. S a konyha tésztagőzös délelőttje. Hány ilyen délelőtt kövesedett emlékké bennem, valamennyi egyetlen nappá sűrűsödve, egyetlen képpé, amint nagyanyám áll az asztalnál vagy a tűzhely mellett, mintha csak az élet mindenestül odatartozó része lenne, semmi kétely, a mama (így neveztük odahaza) és a konyha egyetlen birodalom, egyetlen lélegzet. S ahogy visszagondolok, sosem lázadtam: a mama miért mindig a konyhában tartózkodik? Ez volt ő, így volt ő.

Mindszenty „kizöldül”

Szerző:

Országjáró

A hírt röviden így lehetne összefoglalni: felújították a rezi plébániát, amely – ódon falaival – lakatlanul állt már hosszú ideje, s ha így hagyják, az enyészeté lett volna. Előbb egy német érdeklődő tett rá ajánlatot, ám túlságosan keveset ígért érte. Ekkor jelentkezett a helyben működő Várbarátok Köre, s a hévízi anyaplébánia velük közösen látott neki a megvalósításnak. A plébánia épületét az egyházközség használatra átadta a várbarátoknak, akik pályázaton ötvenmillió forintot nyertek, s ennek köszönhetően az épület ma szépen rendbe hozva Laky Demeter turistaház néven működik. Gyerekek, felnőttek, csoportok találnak itt szállást, ottjártunkkor éppen a Kék Túra útvonal vándorai pihentek meg a kellemes környezetben éjszakára.

Eltévedt autó

Szerző:

A pápát szállító – egyébként középkategóriájú autó eltévedt a Rio de Janeiró-i utcákon, letért az előre kijelölt útvonalról, s dugóba került. Ennyi a hír. A dugó azt jelentette mint a légi felvételek tanúsították , hogy amikor az emberek fölismerték a pápát, körülvették az autót, kezüket nyújtották, kisgyermekeiket emelték a lehúzott ablakhoz, a pápa áldását kérve. A kommentátor megjegyezte: rendkívüli megdöbbenés, fejetlenség, pánik és félelem lett úrrá a biztonságiak és egyéb hivatalos nagyságok körében. S még hozzátette: egyetlen ember őrizte meg higgadtságát a váratlan helyzetben, aki mosolyogva fordult a „dugót” okozó emberekhez: Ferenc pápa.

Kenyérruhában

Szerző:

Nyáridő, kellemes utazás, megnyerő város, szép templom. A látnivalók – a bedekker ajánlása szerint – egymás után kipipálva. Marad még valamennyi idő vasárnap. Mivel üssék el az indulásig hátralévő órákat? Menjenek el misére, elvégre a székesegyház belső környezete annyira vonzó.

Véletlenül elkapott beszélgetésből derül ki mindez. Mondhatnám, örülni kell ennek, hiszen a „lyukasórát” mással is ki lehetne tölteni. Az idézett közjáték azonban elindítja a gondolatot.

Öntözni a fát és az emléket

Szerző:

Nyári barangolásom közben Balatongyörökre jutottam. Mintha éppen most kellett volna idejönnöm, megöntözni a kis fát a sír mellett, s elhelyezni egy csokor virágot. Az öt esztendeje elhunyt Raksányi Gellért, a Nemzet Színésze ezekben a napokban lenne nyolcvannyolc éves. Egyszer, az asztaltársasági összejövetelről hazafelé tartva villamossal (egyutcányira laktunk egymástól) hirtelen azt mondta a Margit híd budai hídfőjénél: szálljunk le, sétáljunk. S a rakparton egyszer csak így szólt: „Tudod, mit nem értek én a hitben? A hihetetlenséget.” S ezzel a mondattal utazom tovább.

Fotó: Cser István

Itt pörgősebb az élet

Szerző:

Országjáró

Veszprémi Főegyházmegye

Nyáron – katolikusként – Hévízen Hévízről mindenkinek a gyógyvizű tó, korábban a rengeteg német, mostanában az orosz vendégek jutnak az eszébe. A hatalmas szállodák között kiemelkedik a dombon fönt a katolikus templom, amelyet a népnyelv – színe után – kék templomnak nevez. Korábban vendéglő működött a helyén, 1999. kilencedik hónap kilencedikén, kilenc órakor szentelte föl Márfi Gyula érsek – mondja Kiss László esperes-plébános, utalva a csupa kilencesre. S azonnal említi elődjét, Bencsik Pál apátplébánost, az építtetőt. S ha már szó esett az utóbbi években megszaporodott orosz lakosokról – a vendégek mellett ugyanis egyre többen le is telepednek közülük Hévíz és Keszthely környékén –, a ma már Hévízhez tartozó egregyi templomban minden hónapban egy alkalommal ortodox liturgiát mutatnak be a budapesti, moszkvai patriarchátushoz tartozó egyházközség papjai. Nem a kiemelt műemlékként számon tartott Árpád-kori temetőkápolnában, hanem az újban, amely 1995-ben készült el, egy időben a városházával. Színe zöld-fehér, s mivel a városháza avatására meghívták a Ferencváros labdarúgócsapatát, a népnyelv – tisztesség ne essék – „Fradi-templomnak” is nevezi olykor az egregyit.