Dragon Zoltán

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2006)

A ma­gyar kép­ző­mű­vé­szet szá­má­ra szo­mo­rú hí­re­ket tar­to­ga­tott az év vé­ge: egy hó­nap­ja Pauer Gyu­la kö­szönt el tő­lünk, előt­te pe­dig Szin­te Gá­bor. Szin­tét leg­in­kább dísz­let­ter­ve­ző­ként is­mer­het­tük meg: pél­dá­ul Várkonyi Zol­tán­nal és Ádám Ot­tó­val dol­go­zott együtt: több mint száz elő­adás dísz­le­tét ké­szí­tet­te el. Köz­ben mű­vé­szet­tör­té­ne­tet ok­ta­tott a szín­mű­vé­sze­ti és a kép­ző­mű­vé­sze­ti fő­is­ko­lán. Ez a do­ku­men­tum­film ma úgy néz­he­tő, mint fő­haj­tás a fes­tő­mű­vész előtt. A film ké­szí­tői egy fres­kó ké­szí­té­sé­nek több évig tar­tó fo­lya­ma­tát do­ku­men­tál­ták — egy olyan fal­fest­mény­ét, ame­lyet Szin­te a fran­cia­or­szá­gi Saint-Simon ro­mán ko­ri temp­lo­má­ban ki­vi­te­le­zett. Ab­ban a fa­lu­ban, ahol a ké­sőb­bi II. Szil­vesz­ter pá­pa lát­ta meg a nap­vi­lá­got..

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2010)

A mű­vészt igaz­zá, kor­társ­sá az üze­net te­szi, job­ban mond­va az, hogy van üze­ne­te, amellyel egy­faj­ta vá­laszt ad ko­rá­nak kér­dé­se­i­re. A sze­ge­di Kass Ga­lé­ria tár­la­tá­nak meg­nyi­tó­ján így fo­gal­maz­ták meg: „Kass Já­nos tisz­tel­te a ha­gyo­má­nyo­kat, de a je­len­ben élt, ér­dek­lő­dés­sel kö­vet­te a leg­mo­der­nebb tech­ni­kai el­já­rá­so­kat.” A ha­gyo­mány tisz­te­le­te élet­mű­vé­ben je­le­nik meg leg­in­kább. A Kos­suth-dí­jas, két­sze­res Mun­kácsy Mi­hály-dí­jas gra­fi­kus, szob­rász könyv­il­luszt­rá­tor­ként vált hí­res­sé. Két mű­ve el is nyer­te a vi­lág leg­szebb köny­ve dí­jat a lip­csei könyv­mű­vé­sze­ti ki­ál­lí­tá­son. Más, a je­len­ben oly fon­tos sze­rep­pel ren­del­ke­ző mű­faj­ban is al­ko­tott: ter­ve­zett bé­lye­get, film­pla­ká­tot. Ugyan­ak­kor ne fe­led­kez­zünk meg ar­ról sem, hogy 1980-ban John Ha­las­sal együtt ő ké­szí­tet­te el a vi­lág el­ső szá­mí­tó­gé­pes ani­má­ci­ó­ját, a Di­lem­ma cí­mű rö­vid­fil­met is.

Ma­gyar port­ré­film (2012)

A mo­dern és a kor­társ mű­vé­szet köz­ti kü­lönb­sé­get ke­ve­sen is­me­rik: míg a mo­dern mű­vé­szet in­kább va­la­mi­fé­le stí­lus­ból, tech­ni­ká­ból le­ve­zet­he­tő fo­ga­lom, ad­dig a kor­társ mű­vészt a té­ma­vá­lasz­tás „te­szi töb­bé” mo­dern tár­sa­i­nál. A kor­társ mű ko­rá­nak tár­sa­dal­mi prob­lé­má­it mu­tat­ja be — a kor­társ mű­vész ha­lá­la után is kor­társ ma­rad­hat… Ám van egy har­ma­dik irány is: a kon­zer­va­tív mű­vé­szé, aki ke­rü­li a mo­dern­sé­get, mert arany­ko­rát a múlt­ban le­li. Mai éle­tünk­ben mind­há­rom fo­ga­lom­ra ta­lá­lunk pél­dát: mo­dern le­het egy videoinstalláció, kor­társ a Ludwigból is­mert Société Réaliste, kon­zer­va­tív pe­dig Makovecz Im­re élet­mű­ve. Fe­ke­te György­höz ha­son­ló­an ő is több volt mint épí­tész: po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lá­sa tet­te köz­is­mert­té. Makovecz mű­vét, a Ma­gyar Mű­vé­sze­ti Aka­dé­mi­át Fe­ke­te György él­te­ti to­vább.

Is­ten ke­zé­ben

Ma­gyar do­ku­men­tum­film

Dé­va vá­ra az uni­tá­ri­us egy­ház szü­lő­he­lye, ugyan­is az egy­ház­ala­pí­tó Dá­vid Fe­renc itt töl­töt­te élet­fogy­tig­la­ni bör­tön­bün­te­tés­ét. Cel­lá­já­ból csak 1579 no­vem­be­ré­ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la sza­ba­dí­tot­ta ki. A ma­gyar uni­tá­ri­us if­jú­ság és más fe­le­ke­ze­tű, sza­bad­el­vű val­lá­sos fi­a­ta­lok szer­ve­ze­te­ként mű­kö­dő Or­szá­gos Dá­vid Fe­renc If­jú­sá­gi Egy­let (ODFIE) — név­adó és egy­ház­ala­pí­tó püs­pö­ke em­lé­ké­re — 1998 óta éven­te za­rán­dok­la­tot szer­vez Dé­va vá­rá­hoz. Az Er­dé­lyi Uni­tá­ri­us Egy­ház Fő­ta­ná­csa idei gyű­lé­sén a za­rán­dok­la­tot egye­te­mes egy­há­zi ran­gú ren­dez­vén­­nyé nyil­vá­ní­tot­ta. A za­rán­dok­lat el­sőd­le­ges cél­ja, hogy mél­tó mó­don em­lé­kez­ze­nek Dá­vid Fe­renc­re az er­dé­lyi uni­tá­ri­us fi­a­ta­lok és fel­nőt­tek, va­la­mint a más fe­le­ke­ze­tű ér­dek­lő­dők.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film-so­ro­zat, 4/1.

Egy pap­tól hal­lot­tam még évek­kel ez­előtt: a szo­ci­a­liz­mus nagy hí­rű ok­ta­tá­si rend­sze­rét nem a dik­ta­tú­ra ál­lam­fér­fi­ai, „szak­po­li­ti­ku­sai” épí­tet­ték fel, ha­nem Kle­bels­berg Kunó… Ugyan­is az ok­ta­tás­po­li­ti­ka az a te­rü­let, ahol az el­ső ered­mé­nyek je­lent­ke­zé­sé­ig (több) év­ti­ze­det kell vár­ni. Az ok­ta­tás­po­li­ti­ka ki- és át­ala­kí­tá­sá­hoz nem­ze­ti kon­szen­zus­ra van szük­ség, pár­tok egyet­ér­té­sé­re és sze­rény­sé­gé­re. Klebelsberg cél­ja egy­sze­rű volt: a jö­vő­jét ve­szí­tett Ma­gyar­or­szá­got a kul­tú­ra ál­tal szán­dé­ko­zott fel­emel­ni. És nem az üres sza­vak szint­jén, ha­nem ren­ge­teg be­fek­te­tett pénz ál­tal. S ez­zel a pénz­zel a mai na­pig el le­het szá­mol­ni: (fa­lu­si) ál­ta­lá­nos is­ko­lák, új­ra­ala­pí­tott egye­te­mek, kül­föl­di in­té­ze­tek szol­gál­nak szám­la­ként.

Ma­gyar vi­lág­kar­ri­e­rek

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő so­ro­zat (2010)

Nem le­het azt mon­da­ni, hogy ke­vés ma­gyar hon­fi­tár­sunk ka­pott „aján­dék­ba” vi­lág­kar­ri­ert, ám Mo­ho­ly-Nagy Lász­ló vég­képp bő­vel­ke­dett el­is­mert­ség­ben. Moholy-Nagynak Ma­gyar­or­szág túl ki­csi, Ma­gyar­or­szág­nak Mo­ho­ly-Nagy túl nagy volt. Ta­lán a fo­to­gra­mok tet­ték a leg­is­mer­teb­bé: a ké­pe­ket fény­ké­pe­ző­gép nél­kül ké­szí­tet­te úgy, hogy a tár­gyat köz­vet­le­nül a film­re tet­te, és csak egy pil­la­nat­ra vi­lá­gí­tot­ta meg. Köz­ben tö­ké­le­te­sí­tet­te a mű­tárgy­meg­ren­de­lés tech­ni­ká­ját is. Te­le­fon­ké­pei ké­szí­té­se­kor táv­be­szé­lőn ke­resz­tül le­he­tett meg­ren­del­ni az al­ko­tá­so­kat, ame­lye­ket ő le is szál­lí­tott. Te­vé­keny­sé­gé­nek ke­re­tét leg­in­kább egy-egy kulcs­szó­val jel­le­mez­het­jük: Bauhaus, il­let­ve fes­té­szet, fo­to­grá­fia, film, ipa­ri for­ma­ter­ve­zés és pe­da­gó­gia.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2003)

Ta­lán mind­an­­nyi­unk­kal meg­tör­tént egy­szer-két­szer, hogy a kony­há­ba vagy a mel­lék­he­lyi­ség­be nem me­het­tünk be — mert sö­tét­kam­rá­vá vál­toz­tat­ta az is­me­rő­sünk, csa­lád­ta­gunk. Marx Jó­zsef is ilyen „át­vál­toz­ta­tó­mű­vész”, aki el­ső fény­ké­pe­ző­gép­ét érett­sé­gi aján­dék­ként kap­ta édes­ap­já­tól. A fény­ké­pé­szet tech­ni­ká­ját au­to­di­dak­ta mó­don sa­já­tí­tot­ta el, sö­tét­kam­rá­nak pe­dig csak­ugyan a kony­há­ját ne­vez­te ki. 1930-tól éven­te húsz-har­minc nem­zet­kö­zi ki­ál­lí­tá­son is részt vett, 1958-tól pe­dig már nem ama­tőr, ha­nem hi­va­tá­sos fo­tós, sőt, fo­tó­ri­por­ter is volt. Sü­tő And­rás meg­hív­ta az Új Élet cí­mű lap­hoz, Marx pe­dig ál­lá­sá­nak kö­szön­he­tő­en gya­kor­la­ti­lag be­jár­ta Er­délyt. Em­be­rek, ese­mé­nyek ez­re­it do­ku­men­tál­ta ka­me­rá­já­val.

Port­ré­film Péreli Zsu­zsa go­be­lin­mű­vész­ről. Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2012) • A port­ré­mű­sor­ban Péreli Zsu­zsa gye­rek­ko­rá­ról, pá­lyá­ja ala­ku­lá­sá­ról vall, va­la­mint szen­ve­dé­lyé­ről, a biokertészkedésről, a fa­lu­si élet­ről és a szin­te az egész éle­tét be­töl­tő sze­rel­mé­ről, a szö­vés­ről. Szem­ta­núi le­he­tünk egy mű­ve lét­re­jöt­té­nek is. A fa­li­kár­pit tör­té­ne­te na­gyon kü­lön­le­ges: a mű­vész­nő ki­fe­je­zet­ten a sop­ron­bán­falvi pálos-kármelita ko­los­tor ins­pi­rá­ci­ó­já­ra, hoz­zá il­lesz­ke­dő te­ma­ti­ká­ban és dí­szí­té­sé­re al­kot­ta. A mű­al­ko­tás pá­rat­lan sa­já­tos­sá­ga, hogy töb­bek kö­zött az utol­só sop­ron­bán­falvi kármelita fő­nök­nő, Er­zsé­bet anya ha­gya­té­ká­ból szár­ma­zó fo­na­lak­ból ké­szült. A ko­los­tor vá­lasz­tá­sa nem vé­let­len: az épü­let meg­men­tő­je Péreli leg­főbb gyűj­tő­je, Ko­vács Gá­bor.