Dante Gabriel Rossetti

Vers

A Szerelem végső ajándéka

A Szerelem, egy fénylő levelet
tartván dalnoka elé, így beszélt:
„Nézd a rózsát s az almafát, miként
bontja ki szirmát, méhet ejtve meg;

Vers

A szív menedéke

Karjaim közt mint gyermek kuporog
időnként, ijesztő árnyak alatt,
elfordított arcából könny fakad,
mit érthetetlen aggály okozott:

Vers

        (Részletek)

Csendes dél

Kezed a hosszú fűben szétterül,
ujjhegyed átüt rajta rózsaként:
szemed békét ragyog. Színt vált a rét,
ahogy az ég beborul, kiderül.