Tíz mondat verses vándorútról

Szilból való lány volt a nagyanyám: Sölétormos Viktória, apám volt az első fia – írtam egyszer verskezdetül. A háború nyomorúságai után Szil mellett, Kistata falucskában, rokonoknál éledeztünk 1946 júliusában: tizenöt éves voltam, nem sejtve még, hogy néhány héttel később a Gellért-hegy tetején, az ünnepi, szabadtéri szentmise végén Mindszenty József hercegprímástól vehetem át háborús novellámért (a Zászlónk pályázatának résztvevőjeként) az első díjat.

Tíz mondat az únyi papról

Nem a gumibot csapásai, nem a gennyes gyulladás, nem a fogóval kitépett köröm, s nem is az ezeregyszázhusznöt éjszaka a terror házában és Vácott, csak az a derű számít, mely ezek után átjárta Úny kis templomát, mikor a pléhcsillagos, szomorú falu magasában egyetlen öregasszonynak mondta el a szentbeszédet. Ketten voltak: nénike, létezésünk nagykövete és Miklós, a Jézus küldötte pap.