Barangolok, ahogy szeretem:
Idegen városban egymagam,
Még csak gondolat vagy, épp
Olyan, mint az arcomra szőtt
Csipke-árnyék itt a fák között,
Fejemben tündérmesék, zsoltárok,
Regények, milyen érdekes repedés
Ott a ház falán, nincs ki elől bújnom,
Lepedő égen darvak röpte:
győzelem jele a zeniten,
itt lenn a falvak ringó-bölcső
csöndje, sár és néhány hóvirág,
akár az aluljáróban álló vénasszony
kezéből, csupa-ránc göröngyök
közül kinőnek.
Az óramutató alig mozdul a csipkefényben,
Vadszőlő fut végig a ház falán, cikornyás
Játéka akárcsak éjjeli nevetésed, egy rőt
Árnyék az ablakpárkányon pihen.
A tükörhöz sétálsz, arcodra vizet hintesz,
Puha szakálladon a cseppek, akár ezernyi
Lepkeszárny.
