Bronislawa Wajs–Papusza

Uram, hol az én szoknyám,
az a vörös és fehér,
a világ mindahány szirmából?
Ki szaggatta cafatokra?
Hová tűnt, hová, mondjátok!
Istenem, mily nagyon szépséges volt,
most hogyan feledkezzem meg róla?

Erdő, apám,
te fekete apa,
te voltál nevelőm,
te hagytál árván.
Leveleid reszketnek,
s én is reszketek, mint ők,
dalolsz és én is dalolok,
kacagsz és én is kacagok.