Boldogh Dezső

Midőn ezt írja… azok robbantanak,
pályaudvart, plázát vagy repteret.
Vagy halálos közönyét ontja a nap,
és alszanak a gonosz szellemek…
A nagy fenevad országot tipor,
ő tévét néz és rántottát csinál.

Kincses jövőt utódokra hagy.
Nem vetné magát ki ablakán.
Tiszta fej, félelmes falak.
Nem jutsz túl a tízezer szobán.

Ha költenék van rá költség
valék víz alatti ember
az elme vágyja ódon zöldjét
telis-tele szerelemmel

Vers

Egy álom langyos magzatvizében mozdulatlanul
emberi szavaid kimúlása után egy másik világ nyelvén
más világegyetemek galaxisaival töltekezve
a flamand–csendélet színű délutánban
első versedet írod örülj

Vers

Kincses jövőt utódokra hagy.
Nem vetné magát ki ablakán.
Tiszta fej, félelmes falak.
Nem jutsz túl a tízezer szobán.

Vers

Kedvelem a másvilági lángok
fakó jelírását, árva énekét,
ki lénytelen az űri–méhbe vágyott,
ha a fényalatti térbe színre lép.
Sürgő múltat temet, száraz okokat,

Vers

Hullok majd, miként a pelyva, egy szem,
a számtalannal át az égi rostán.
Alig éltem, érzem, hogy öregszem,
minden napom utálkozást hoz rám.
Láttam sorsokat, milliónyi örvényt,
holt ajkaikat, kik egykor szerettek.