Kedvelem

viselem helyette bámuldozva én
évezrek súlyát, ükös alakokat,
s a fontosabbat csak néha sejteném.
Lelkek csapása özönzivatarban,
szél szólt, te beszéltél… (keress más eget!)
világforgatók lángperzselt talajban
Alva élek, várok, tőletek már távol…
mint ítélt egykor korhadt fegyvered
dús üzenet csonka másvilágból.