Tiszta fej


Megint a tér, a fal, a vér, az árnya
mimagunknak, akik lehettünk.
Toronyházból a végső halálba.
De visszaszárnyal néma testünk.
A billentyűk, a lenge háló.
Tiszta fejjel, amíg a föld forog.
Szemez, kihuny a rácsodáló.
Harmincnegyedikbe lépő Krisztusok.