Bartusz-Dobosi László

Kelet a képiség. Nyugat a szavak. Az ortodoxia a szertartás, Róma a bölcselkedés, a protestantizmus a racionalitás. Kelet a dísz, a pompa, Róma a reneszánsz, a protestantizmus maga a puritánság. Kelet a szemlélődés, nyugat az elmélkedés, a protestantizmus a praktikum. Kelet az ikon, Róma a dogmák, a protestantizmus a Szentírás. Kelet a füst, az ének, nyugat az ordo, a regula, a protestantizmus a kegyelem. Kelet a kenyér, nyugat az Oltáriszentség, a protestantizmus az emlékezés.

Ha megfordítjuk: az ortodoxia a kelet, Róma a nyugat, a protestantizmus az észak. De mi van délen, amerre a vadludak húznak? Mögöttük transzcendens vákuum, a darabjaira szakított üresség.

Szeptember 3-án ünnepeltük báró Eötvös József születésének kétszázadik évfordulóját. Személye több szempontból is igényt tarthat figyelmünkre. Íróként, pedagógusként, szerkesztőként, politikusként és családapaként is példaértékű szellemi és lelki örökséget hagyott hátra. Hite, meggyőződéses vallásossága már saját korában is vitán felül állt, de az egyházhoz tartozásának kérdése megosztotta a kortársakat és az utókort is. Egy évforduló, egy könyv, egy konferencia, de sokkal inkább az iránta érzett tisztelet íratja le velem ezeket a sorokat, amelyekkel igyekszem egyberendezni életének azokat a mozzanatait, amelyek katolicizmusának valóságos, élő mivoltára utalnak.