Folytassa, Idegen

Nézőtér

Jól tudjuk, hogy a hollywoodi filmek sikerét nem annyira a különféle fesztiválokon elnyert díjak számában mérik. Sokkal inkább az számít, hogy mennyit hozott a konyhára – természetesen a bekerülési költségeket figyelembe véve – alkotóinak. És ha ez a mutató pozitív, bizton számíthatunk rá, hogy az adott produkciónak folytatása következik. Aztán a folytatást is folytatják. És ha már nincs tovább előre, mennek hátrafelé, azaz elkészítik a történet előzményét is. Így járt az X-Men, a Csillagok háborúja és legutoljára az Alien-sorozat, melynek előtörténetét Prometheus címmel vetítik a mozik.

Az Élet felvonásai

Könyvespolcra

 „…már sokan megkísérelték rendben elbeszélni”, mi is történik a szentmisén. Mi újat mondhat még egy szerző ebben a témában? Például Timothy Radcliffe domonkos szerzetes, aki Canterbury érsekének felkérésére írta meg könyvét a katolikus liturgiáról. Miért járjunk misére? című munkája előre sejteti írója szándékát: megindokolja, miért is kell a híveknek minden vasárnap az oltár előtt összegyűlniük.

Függőségeinkről

Könyvespolcra

Vannak írások, melyek megnyugtatnak, mert megerősítik a világról alkotott eddigi elképzeléseinket. És vannak olyanok, melyek ezzel ellentétben felkavarnak, mert szétzilálják – és aztán teljesen új alapokon újjáépítik – mindazt, amit önmagunkról és minden másról gondoltunk. Richard Rohr ferences lelki író művei ez utóbbiak közé tartoznak.

Ha valaki belső utakon jár, a legkülönfélébb függőségeket fogja önmagában felfedezni. Rohr atya legújabb, Az elengedés szabadsága című könyve abban segít, hogy miként tudunk megszabadulni nem csak azoktól, amelyek nyilvánvalóak, mint az alkohol, a nikotin, vagy a pénz. Észre kell vennünk, hogy telis-tele vagyunk más, sokkal kevésbé szembetűnő függőségekkel is.
Mindenekelőtt hamis istenképpel, istenképekkel. Isten ugyanis manapság fogyasztási cikké lett. Úgy gondolkodunk róla, hogy az beleilleszkedjen abba a rendszerbe, amit – esetleg sok évvel ezelőtt – kialakítottunk magunknak.

Csodálatos?

Nézőtér

Sóvárogva várja a világ… a csodákat. Mert valljuk meg, még a legracionálisabb hívő elme is szeretné – legalábbis titokban – ha hétköznapi bajaira vagy éppen kételyeire Isten adna gyógyírt, méghozzá első kézből. „Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!” – mondja Izajás és vele sokan, mind a mai napig. 1917. május 13-án a Fatima melletti domboldalon három gyermek szeme láttára és füle hallatára megnyílt az ég és megjelent Szűz Mária, imádságra szólítva fel a hívő lelkeket.

A Megváltó édesanyjának hiteles alakja

Könyvespolcra

Jézus életével összefüggésben megannyi történelmi forrással találkozhatunk. Édesanyjával, Máriával kapcsolatban is így van ez? Michael Hesemann A Názáreti Jézus – Régészek a Megváltó nyomában című könyvének írásakor jó néhány olyan lelettel találkozott, mely csak az Anyáról tudósított. Legújabb, A názáreti Mária című művében összefoglalja ezeket, és így megtudhatjuk, mit mondanak a legendák, a régészeti és történelmi emlékek Jézus édesanyjáról.

Mária a történelemnek az az asszonya, akit a legtöbbször ábrázoltak, megénekeltek. Hogyan nézhetett ki valójában? Hesemann művét egy – állítólag Szent Lukács által festett – ikon utáni nyomozással kezdi, mely az egyik legrégibb Mária-kép. A könyv borítóján is látható Maria Advocata-ikon azért érdekes, mert az Anyát még egyedül, Fia nélkül ábrázolja.

Kitörés egy zsákutcából

Könyvajánló

Olyan sok titok lengi körül a szabadkőművességet, hogy a téma iránt érdeklődő bizonyosan alig várja, hogy a kezébe akadjon végre egy könyv, mely mindent elárul e rejtélyekkel övezett szervezetről. Burkhardt Gorissen Szabadkőműves voltam című műve azonban nem a szabadkőműves világösszeesküvést leplezi le, sokkal inkább egy személyes életút tárul fel előttünk: az igazságkeresés és az önazonosság megtalálásának útja.

„Az imádság házává kell lennem!”

Könyvajánló

Bizonyára sokan látták már az Új Ember olvasói közül Xavier Beauvois Emberek és istenek című alkotását. A film középpontjában az algériai Tibhirine trappista szerzetesei állnak, akiket szélsőséges iszlamisták fenyegetnek. Bár mindenki arra szeretné rávenni őket, hogy hagyják el kolostorukat, mégis maradnak, így válnak az erőszak áldozataivá. Az ő perjelük volt Christian de Chergé, akinek gondolatait Bruno Chenu, a La Croixfőszerkesztője gyűjtötte egybe, melyeket a Bencés Kiadó jóvoltából most magyarul is olvashatunk.

A végső döntés

Egyszer egy hegymászót megkérdeztek, miért indul el meghódítani a csúcsokat. Mert ott vannak – hangzott az egyszerű válasz. Az igazság azonban valószínűleg összetettebb. Simon Yates és Joe Simpson angol hegymászók 1985-ben nemcsak azért szerettek volna eljutni a perui Andok Siula Grande magaslatára, mert ott volt. Arra vállalkoztak, hogy olyan úton indulnak el, amelyen még senki nem járt: a nyugati, szinte teljesen függőleges falon. Arra egyikük sem gondolt, hogy olyan megpróbáltatásokban lesz részük, melyet érdemes leírni – Magyarországon a Park Kiadó Zuhanás a csöndbe címmel jelentette meg az élménybeszámolót –, sőt, megfilmesíteni is.