Baranyai Béla

Ame­ri­kai—ka­na­dai wes­tern (2007)

Mi ér­tel­me le­het an­nak, ha a cím már elő­re le­lö­vi a po­ént az­zal, hogy el­árul­ja ki a gyil­kos, és hogy ki lesz az ál­do­zat? And­rew Do­mi­nik film­je ese­té­ben mind­ez nyil­ván­va­ló, ugyan­is egy­részt pont ez a lé­nyeg, más­részt — leg­alább­is Ame­ri­ká­ban — min­den­ki tud­ja, hogy ki lőt­te le Jesse James-t. A rend­kí­vül hos­­szú al­ko­tás re­a­lis­ta mó­don pró­bál­ja meg be­mu­tat­ni a hír­hedt ban­da­ve­zér alak­ját. Ki­de­rül be­lő­le, hogy bi­zony egy­ál­ta­lán nem volt Ro­bin Hood, sőt, ki­zá­ró­lag sa­ját zseb­re dol­go­zott. De ugyan­így nagy hang­súly ke­rül ar­ra is, hogy mi ve­zet­te Robert For­dot odá­ig, hogy vé­gül el­vál­lal­ja bál­vá­nya meg­gyil­ko­lá­sát, és hogy mi­re is ment vé­gül ké­tes hír­ne­vé­vel. A film cím­sze­re­pe­i­ben Brad Pittet és Casey Afflecket lát­hat­juk.

Angol—francia—japán—ka­na­dai—olasz já­ték­film (2007)

Mi­nél mes­­szebb ke­rü­lünk ott­ho­nunk­tól, an­nál na­gyobb a va­ló­szí­nű­sé­ge, hogy nem ugyan­olyan em­ber­ként fo­gunk vis­­sza­tér­ni, mint ami­lyen­ként el­utaz­tunk. A tá­vol­ság azon­ban koc­ká­za­tot is rejt az em­be­ri lé­lek szá­má­ra. Az is elő­for­dul­hat, hogy amit ide­gen föl­dön ta­lá­lunk, nem fog el­eresz­te­ni. François Girard film­jé­ben, mely Alessandro Baricco re­gé­nyé­ből ké­szült, Hervét (Michael Pitt) Ja­pán­ba kül­di meg­bí­zó­ja, hogy sze­rez­zen se­lyem­her­nyó­pe­té­ket. ő el­uta­zik, és ott­hon hagy­ja sze­re­tett fe­le­sé­gét, Helenét (Keira Knightley). A két év­ti­ze­des el­zár­kó­zást ép­pen fel­ol­dó szi­get­or­szág­ban ta­lál­ko­zik egy szép­sé­ges nő­vel, aki­nek ha­tá­sá­ra a fér­fi kü­lö­nös át­ala­ku­lá­son megy ke­resz­tül. Mint­ha egy­szer­re vá­gya­koz­na Helenére és ar­ra a má­sik lány­ra. Vagy csak a tá­vol­ság ját­szik ve­le?

Ame­ri­kai ka­land­film (2006)

Ah­hoz, hogy egy film cse­lek­mé­nyé­nek min­den rész­le­tét meg­fi­gyel­hes­sük, a leg­több ren­de­ző meg­pró­bál­ja az ese­mé­nyek fö­lé — vagy leg­alább kí­vül­re — he­lyez­ni mind ön­ma­gát, mind a né­zőt. E tá­vol­ság­tar­tás nyit­ja meg a le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy akár több­fé­le­kép­pen is ér­tel­mez­zünk egy al­ko­tást. Mel Gibson ez­út­tal épp az el­len­ke­ző utat vá­lasz­tot­ta. Már az ele­jé­től úgy be­ránt­ja a né­zőt a tör­té­net­be, hogy az ki sem tud sza­ba­dul­ni be­lő­le. A ma­ja ci­vi­li­zá­ció vég­nap­ja­i­ban ját­szó­dó mo­zi­ja egy ta­pír ül­dö­zé­sé­vel kez­dő­dik, és mi ke­resz­tül-ka­sul a dzsun­gel­ben együtt ro­ha­nunk a va­dá­szok­kal a meg­ri­adt ál­lat nyo­má­ban. Bár tör­té­né­szek több ol­dal­ról is bí­rál­ták a film hi­te­les­sé­gét, itt nem a tör­té­ne­ti hű­ség a fon­tos, ha­nem az át­hal­lás, mel­­lyel a ren­de­ző egy nagy múl­tú kul­tú­ra utol­só nap­ja­it áb­rá­zol­va üzen ko­runk em­be­ré­nek.

Ame­ri­kai film­drá­ma (2010)

Jack Mabry (Robert De Niro) egész éle­té­ben sza­ba­dul­ni vá­gyó ra­bok tör­té­ne­te­it hall­gat­ta, mi­vel az ő szak­ér­tői je­len­té­sé­től füg­gött to­váb­bi sor­suk. Nem sok­kal nyug­dí­ja­zá­sa előtt meg­je­le­nik ná­la Stone (Edward Norton), aki va­la­mi­lyen ho­má­lyos val­lá­si ér­ve­lés men­tén pró­bál­ja meg­győz­ni ar­ról, hogy men­­nyi­re meg­vál­to­zott a bör­tön­ben töl­tött évek so­rán. Rá­adá­sul a ki­égett Jacket Stone fe­le­sé­gé­nek (Milla Jovovich) si­ke­rül be­há­lóz­nia. Jack sej­ti, hogy sem­mi sem az, ami­nek lát­szik, de el­ron­tott éle­te már oly mér­ték­ben nyo­maszt­ja, hogy kép­te­len ki­ver­gőd­ni a csap­dá­ból. A két ki­vá­ló szí­nész John Curran al­ko­tá­sá­ban ez­út­tal nem ak­ció­hő­si ol­da­lát mu­tat­ja meg. A film kulcs­sza­vai a bűn, a bün­te­tés és a bűn­hő­dés. De min­de­nek­előtt a fe­le­lős­ség, me­lyet tet­te­i­ért min­den­ki­nek vál­lal­nia kell. Ha nem előbb, ak­kor éle­te vé­gén.

Ha egy ren­de­ző élet­raj­zi film ké­szí­té­sé­re vál­lal­ko­zik, mun­ká­ja egy je­len­tős ré­szét már el is vé­gez­te he­lyet­te más. Még­pe­dig ma­ga a va­ló­ság. A gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tás­nál pe­dig két út áll előt­te. Az el­ső, hogy pont­ról pont­ra el­me­sé­li fő­sze­rep­lő­jé­nek az éle­tét. A má­so­dik, hogy kre­a­tív mó­don ma­ga is hoz­zá­tesz va­la­mit, itt-ott át­ala­kít­ja, fel­hasz­nál­va mind­azo­kat a fil­mes esz­kö­zö­ket, me­lyek ren­del­ke­zé­sé­re áll­nak. Leandro Castellani Don Bosco — Az if­jú­ság aty­ja és mes­te­re cí­mű 1988-as film­jé­ben az előb­bit vá­lasz­tot­ta.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2006)

El­jut­tat­ni a krisz­tu­si üze­ne­tet azok­hoz, akik még nem hal­lot­tak ró­la, ma ta­lán még ne­he­zebb, mint va­la­ha. Sok­szor azt sem tud­juk iga­zán, ho­gyan fog­junk hoz­zá. An­­nyi bi­zo­nyos, hogy az év­szá­za­dok so­rán meg­ta­nult és meg­szo­kott gya­kor­lat ma­nap­ság már nem hasz­nál­ha­tó. Egy ki­vé­te­lé­vel. Ami­kor va­la­ki az ön­zet­len sze­re­te­tet olyan mér­ték­te­len­ség­gel ké­pes gya­ko­rol­ni, hogy már sen­ki nem me­het el mel­let­te kö­zöm­bö­sen. Böjte Csa­ba fe­ren­ces szer­ze­tes ilyen em­ber. Az­zal, hogy több mint húsz éve fog­lal­ko­zik rá­szo­ru­ló, éhe­ző és (fél)ár­va gyer­me­kek­kel, olyan hi­te­les­ség­gel tud­ja kép­vi­sel­ni a ke­resz­tény alap­ér­té­ke­ket, hogy ab­ból min­den­ki­nek van mit ta­nul­nia. Ván­dor At­ti­la do­ku­men­tum­film­je őt és a 2002 óta mű­kö­dő Dé­vai Szent Fe­renc Ala­pít­ványt mu­tat­ja be.

An­gol—lu­xem­bur­gi kri­mi (2007)

Michael Radford film­jé­ben a vi­lág egyik leg­na­gyobb gyé­mánt­ke­res­ke­dő cé­gé­nek széf­jét mé­te­res fa­lak és ka­me­rák vé­dik. Egy éj­sza­ka a több­ki­ló­nyi drá­ga­kő még­is sző­rén-szá­lán el­tű­nik. A tet­tes Mr. Hobbs, a ta­ka­rí­tó (Michael Caine), aki a vál­la­lat ve­ze­tő ke­res­ke­dő­jé­nek, Quinn kis­as­­szony­nak (Demi Moore) a tud­tá­val haj­tot­ta vég­re ak­ci­ó­ját. Ám az, hogy mi­ként csi­nál­ta, és ho­vá tet­te az ir­dat­lan men­­nyi­sé­gű kö­vet, még a nő előtt is rej­tély. A rab­lás ha­tá­sá­ra mind a cég, mind biz­to­sí­tó­já­nak tu­laj­do­no­sai ha­tal­mas pác­ba ke­rül­nek. Miss Quinn azért ment be­le a rab­lás­ba, mert tud­ta, hogy nem­so­ká­ra ki fog­ják ten­ni a szű­rét a vál­la­lat­tól. De va­jon Mr. Hobbsnak mi volt a va­ló­di in­dí­té­ka? Le­het, hogy a gyé­mán­tok is csak ak­kor lesz­nek meg, ha a nő­nek si­ke­rül er­re rá­jön­nie?

Egy hó­na­pon be­lül két olyan film­mel is ta­lál­koz­ha­tunk a ma­gyar mo­zik­ban, me­lyek­ben haj­dan jobb na­po­kat lá­tott, köz­is­mert szí­né­szek buk­kan­nak fel is­mét. Nicholas Jarecki Vég­ze­tes ha­zug­sá­gok (Arbitrage) cí­mű al­ko­tá­sá­ban Richard Gere, Robert Zemeckis Kény­szer­le­szál­lás (Flight) cí­mű film­jé­ben Denzel Wa­shing­ton játssza a fő­sze­re­pet. A két fil­met azon­ban té­má­juk is ösz­­sze­kap­csol­ja. A bo­nyo­dal­mat ugyan­is mind­ket­tő­ben az okoz­za, ami két em­ber kap­cso­la­tát meg­mér­ge­zi, a tár­sa­da­lom fi­nom szö­ve­tét pe­dig fel­bom­laszt­ja. A ha­zug­ság.