Baranyai Béla

Minden felelősen gondolkodó keresztény számára egyszerre nagy dilemma és fájdalmas valóság a keresztény felekezetek sokasága. Joggal tehetjük fel a kérdést, melyet Szent Pál apostol is feltett a korintusiaknak: „Talán megoszlott Krisztus?” Ha mindegyikük Jézus Krisztus tanítását követi, akkor miért nem tudnak egymással megegyezni? Válaszolni erre, persze, egyáltalán nem egyszerű. Számtalan egyháztörténeti és teológiai problémára kell valamiképpen megoldást találni ehhez. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke Együtt az úton című kötetében egyszerre mutatja be az ökumenikus törekvések történetét és a tanításbeli közeledések lehetőségeit.

Beszélgetés Sajgó Szabolcs jezsuitával

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és a Szent jánosbogár mozgalom alapítója, évekig lelkivezetője volt. Sokan a Manréza Lelkigyakorlatos Házban találkozhattak vele, melyet 1993-tól 2007-ig igazgatott. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének alelnöke. Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes hat év kanadai lelkipásztorkodás után tért haza. Mielőtt nekilátott új feladatának, a Párbeszéd Háza vezetésének, megjárta az El Caminót, és volt a nepáli jezsuita misszióban. Élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük.

– Milyen tervekkel indult Kanadába, és mit sikerült megvalósítania ezekből?

– 2008-ban egy „pályát módosított” testvérem helyét kellett sürgősen betöltenem, ugyanis csak két idős jezsuita atya maradt a torontói plébánián. Mivel kanadai állampolgár (is) vagyok (1990-ben tértem vissza Magyarországra az emigrációból, A Szív havilapot telepítettem haza Torontóból annak szerkesztőjeként és kiadójaként), ezért azonnal elkezdhettem a plébánosi munkát. Nem volt ismeretlen előttem az ottani helyzet, hiszen A Szívet öt évig Torontóban szerkesztettem, onnan küldtem Magyarországra. A templom patrónája Árpád-házi Szent Erzsébet, ez pedig programot is jelent. A szociális nyitottság, a rászorulók figyelmes szolgálata fontos az itteniek számára.

Könyvespolcra

Karácsonykor ünnepelte kilencvenedik születésnapját René Girard francia társadalomtudós, vallástörténész. Talán ennek is köszönhető, hogy végre magyarul is olvashatjuk gondolatait. Egészen eredeti, vallást és történelmet átfogó elméletét jól mutatja be az Atlantisz Kiadónál megjelent Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből című kötet.

Könyvének elején a szerző előrebocsátja, hogy okfejtése „kizárólag emberi tényekre vonatkozik, vagyis a vallásantropológia és nem a teológia terrénumára esik”. Azért szükséges ezt leszögezni, mert az emberi történelem mozgatórugóit Girard a mítoszok leleplezésével és az evangéliumok egyediségével szeretné bemutatni.

Könyvespolcra

Nagy vállalkozásba fogott 1988-ban Skrabski Árpád szociológus és Kopp Mária pszichológus. A Hungarostudy elnevezésű kutatás során felmérték, milyen a magyar társadalom egészségi és lelkiállapota. Ezt a munkát később három illetve hétévente ismét elvégezték, így a kutatók számára immár huszonöt éve állnak rendelkezésre azok az adatok, melyek alapján az egészségpolitikai intézkedéseket és egyéb, a társadalom testi-lelki állapotát befolyásoló döntéseket meghozhatják az illetékesek. A két úttörő kutató halála után sem állt le a munka, hiszen folytatta azt a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete. Legújabb felméréseikről a Magyar lelkiállapot 2013 című kötetben számolnak be.

Nemzedékek együttműködéséről

Manapság apa és fia, anya és lánya gyakran nem találják meg a közös hangot. Nem is beszélve a nagyszülőkről, akik mintha egy teljesen más tapasztalati világot hordoznának magukban. Mi ennek az oka, és hogyan lehet áthidalni a nemzedékek között húzódó szakadékot? A kérdésről Tóth Pállal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció Intézetének munkatársával, az Új Város főszerkesztőjével beszélgettünk.

– Sokan beszélnek a család válságáról, melynek egyik oka a nemzedékek közötti szakadék elmélyülése…

– Ma a család valóban veszélyeztetett helyzetben van, nehezebbé vált a generációk együttműködése. Ám a válságnak más, alapvetőbb okai is vannak. A társadalmi változások korunkban rendkívüli mértékben felgyorsultak, és igen nehezen tudunk ezzel lépést tartani. Itt elsősorban nem értékválságról van szó. Ha ugyanis nem tudunk reagálni a változásokra, akkor elbizonytalanodunk. Ma azt tapasztaljuk, hogy sok fiatal nehezebben köt házasságot, de például éppen a fent említett félelmek miatt vállalkozásba sem kezd bele. A legdrámaiabb változást az jelenti, hogy fokozatosan felbomlottak az együttélés hagyományos formái. Azelőtt a szülők és a gyerekek alkotta család egy szélesebb rokoni közegben élt, így a kölcsönös segítés védelme vette körül.

Beszélgetés Berg Judittal

Berg Judit nevét minden szülő ismeri. Panka és Csiribí történetei, a Cipelő cicák, a Lengemesék vagy a Maszat-sorozat kötetei közül biztos, hogy jó néhány megtalálható a mesét szerető gyerekek könyvespolcán. (És melyik gyerek ne szeretné a meséket?) A tündérek és egyéb mesebeli lények mellett mégis egy kisegér tengeri és szárazföldi kalandjai lettek a legnépszerűbbek. Rumini, a hajósinas megpróbáltatásai immár több részben is olvashatók. A József Attila-díjas írónővel a mesék születéséről, legújabb könyveiről és a családi körben ünnepelt karácsonyokról is beszélgettünk.

– Nem meseíróként kezdte. A mesék megszületése jelentett Önnek egyfajta „megtaláltam, mit kell tennem az életben” érzést?

– Nagy kalandor voltam, sok helyen jártam, s mindezt teljesen önerőből, annak köszönhetően, hogy már gimnazista korom óta dolgoztam, vállaltam tolmácsolást, tanítást. Eredetileg azt terveztem, hogy a magyar-, az angol- és a drámaszak elvégzése után majd felvételizem a színművészeti egyetem dramaturg vagy rendező szakára. Szerettem volna gyerekszínházzal foglalkozni, gyerekdarabokat írni. Ám az élet közbeszólt, mert még az egyetem alatt megszületett az első lányom. Mivel a férjemmel nehéz anyagi helyzetben voltunk, minden munkalehetőséget megragadtam. Tanítottam, voltam újságíró, de minden tevékenységnél úgy éreztem, ez nem én vagyok. Amikor elkezdtem a meséket írni, az valóban egyfajta rátalálás volt.