Változásban

A reprezentatív vizsgálat során kétezer embert kérdeztek meg. A kutatók kíváncsiak voltak többek között a munkahelyi stressz mértékére, a közérzeti jellemzőkre, a táplálkozási zavarokra, a család és a gyermekvállalás mai helyzetére. Rendkívül tanulságos az az elemzés, mely az életcélok és a lelki egészség összefüggéseit vizsgálta. Azt ugyanis mindenki sejtheti, hogy ha valaki tudatos elvek mentén szervezi az életét, az pozitív hatással lesz az életkilátások alakulására is. A kutatások nemcsak ezt bizonyították számszerűen is. Azt is jól lehet látni, mennyire nem mindegy, mit is tartunk fontosnak. Akik az egészség megtartására, a közösségre, a társas kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt, azok jobb mentális állapotban vannak, mint azok, akik szerint inkább az anyagiak vagy a jó megjelenés a lényeges. A felmérés szerint a magyar társadalom legtöbbre az egészséget és a szeretetet, legkevesebbre pedig a hírnevet tartja.

 

Bár a vallásossággal kapcsolatban csak két – a vallás gyakorlását és fontosságát firtató – kérdést tettek fel a szakemberek, ezekből is megalapozott következtetéseket lehet levonni. A legfontosabb ezek közül, hogy a legutóbbi, 2006-os felmérésig nőtt a magukat vallásosnak tartók száma. Ez a tendencia azonban napjainkra visszafordult. Ezzel összefüggésben a vallásukat egyházban gyakorlók száma is csökkent. Település szerint a nem hívők száma Budapesten a legnagyobb: több mint negyven százalék. Iskolázottság szerint az érettségizettek számára fontosabb a vallás, mint az ennél magasabb vagy alacsonyabb végzettségűeknek. Ha más vizsgálatokkal is összekötjük a vallásosság kérdését, akkor megfigyelhető, hogy a hívő ember szerint a boldogulás a szabályok áthágása nélkül is lehetséges. Az is kiderült, hogy a depresszióval szemben is védelmet nyújt a vallás. A párkapcsolat és a vallásosság viszonyát vizsgálva azt lehet látni, hogy bár a nem vallásos fiatalok tartották párkapcsolatukat a legrosszabbnak, rögtön utánuk a vallásukat gyakorlók következtek. Ez a jelenség az idősebbeknél alakul úgy, ahogyan várnánk: ebben a korosztályban a legjobb párkapcsolatról a vallásosak, a legrosszabbról a nem hívők számoltak be.


A kutatók külön foglalkoztak a 18–35 év közötti korosztállyal. A párkapcsolati szokásokat vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal felnőttek majdnem hetven százaléka szerint a házasság a megfelelő kapcsolati forma. A válaszadók azt emelték ki, hogy a házasság szoros köteléket és biztonságot jelent. Ugyanakkor az előzetes együttélés nélküli házasságkötést a megkérdezetteknek alig három százaléka tartotta fontosnak. Bár a fiatalok nagy része a válást elfogadhatónak tartja, mégis több mint ötven százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a házasság egy életre szóló elköteleződést jelent. Az, hogy e korosztály nyolcvankét százaléka szerint a házasság nem elavult intézmény, mindenképpen azt mutatja, hogy tudnak mire alapozni a házasság értékeinek népszerűsítői.

 

A megkérdezett fiatalok közül szinte mindenki úgy tartja, hogy a családhoz hozzátartozik a gyermek. A többség szerint a gyerek a nő életének kiteljesedéséhez is szükséges. Ugyanakkor a tradicionálisnak mond ható elmélet és a gyakorlat között ellentétek vannak. Sokan élnek élettársi kapcsolatban, az első gyermek megszületése pedig egyre távolabb – a húszas évek vége, harmincas évek eleje – tolódik. A gyermekvállalás a tervezettnél későbbre tolódik, és a megszülető gyerekek száma is kevesebb annál, mint ahányat a szülők szerettek volna.

 

A felmérés eredményeit csak bizonyos szempontok szerint dolgozták fel, így azok értékelése még sok munkát ad a kutatók számára. Csak remélni lehet, hogy a döntéshozók is felhasználják majd ezeket az adatokat.

 

(Susánszky Éva, Szántó Zsuzsa szerk.: Magyar lelkiállapot 2013. Semmelweis Kiadó, 2013)