Ács József

A ne­ves rajz­film­ren­de­ző al­ko­tá­sa­it át­hat­ja az a bi­zo­nyos te­rem­tő fan­tá­zia, amely so­ha­sem ön­ké­nyes: a ha­gyo­mány gaz­dag szim­bó­lum­kin­csé­re tá­masz­ko­dik. A het­ve­nes-nyolc­va­nas évek­ben egész es­tét be­töl­tő nagy rajz­film­jei — a Já­nos vi­téz, a Fehérlófia — mel­lett nem­zet­kö­zi fesz­ti­vá­lo­kon dí­ja­kat nyert rend­kí­vül in­ten­zív, pár­per­ces mun­ká­i­val is. Jel­leg­ze­tes stí­lu­sát a leg­töb­ben még­is a Ma­gyar nép­me­sék so­ro­zat da­rab­ja­in ke­resz­tül is­mer­het­ték meg. Kul­túr­tör­té­ne­ti jár­tas­sá­gát köny­ve­i­ben, elő­adá­sa­i­ban, te­le­ví­zi­ós is­me­ret­ter­jesz­tő so­ro­za­ta­i­ban is meg­cso­dál­hat­tuk. A port­ré­film, amely egy nagy tu­dá­sú, szen­ve­dé­lyes em­bert mu­tat be, tíz év­vel ez­előtt ké­szült. Az­óta le­zá­rult a ren­de­ző 1983-ban meg­kez­dett nagy vál­lal­ko­zá­sa: el­ké­szült Az em­ber tra­gé­di­á­ja 160 per­ces rajz­film­vál­to­za­ta.

Ma­gyar film­drá­ma (1967)

Fi­a­tal srá­cok fut­nak a vi­har elől az öm­lő eső­ben. Egy ba­la­to­ni nya­ra­ló­ba me­ne­kül­nek, ahon­nan az ér­ke­ző tu­laj­do­no­sok elől csak ket­ten tud­nak meg­lép­ni, Kiki (Ferenczi Gá­bor) a kam­rá­ban re­ked. Ahogy a töb­bi ka­maszt, őt is a kö­zel­gő pá­lya­kez­dés, a fel­nőt­té vá­lás prob­lé­mái fog­lal­koz­tat­ják — ke­re­si, ho­gyan lá­zad­hat­na a hat­va­nas évek zárt vi­lá­ga, me­rev sza­bá­lyai, te­kin­tély­el­vű os­to­ba­sá­ga el­len, hi­szen ő is önál­ló, sza­bad és szép élet­re vá­gyik. Egy­elő­re, a kam­ra fog­lya­ként csu­pán egy­va­la­mi­be ka­pasz­kod­hat: sa­ját fé­kez­he­tet­len fan­tá­zi­á­já­ba. Har­sány tré­fá­kat eszel ki. Mi­lyen vol­na iro­ni­kus gesz­tus­ként üres transz­pa­rens­sel vo­nul­ni az ut­cán? Már a cím­adó alak, a fal­ra fel­raj­zolt pál­ci­ka­bo­hóc is az em­be­ri lé­tet szi­go­rú sab­lo­nok­ba pré­se­lő kül­vi­lág el­le­ni lá­za­dás fi­gu­rá­ja. Sán­dor Pál el­ső film­je val­lo­má­sos hang­vé­te­lé­vel tű­nik ki töb­bi mű­ve kö­zül.

Magyar dokumentumfilm (2010)

Az al­ko­ho­liz­mus a lé­lek be­teg­sé­ge, mely idő­vel egy­re sú­lyo­sabb tes­ti tü­ne­tek­hez ve­zet. Nem le­het tő­le meg­sza­ba­dul­ni, ha ma­gán a meg­sza­ba­du­lá­son kí­vül nincs más cé­lunk. Cé­lo­kat pe­dig csak az tud ma­ga elé tűz­ni, aki­ben fel­éb­redt a hit. Ke­vés em­ber­től kö­ve­te­li a sor­sa olyan erő­vel, hogy tér­jen meg, hogy ves­se le ma­gá­ról a ré­gi em­bert, és ölt­se ma­gá­ra az új em­bert, mint épp az al­ko­hol­füg­gő­től, akit — mint Pál ír­ja az efezusiaknak —, „a meg­té­vesz­tő kí­ván­ság rom­lás­ba dönt”.

Olasz já­ték­film (2008)

Az Andrej Koncsalovszkij öt­le­té­ből ké­szül élet­raj­zi hű­sé­gű film fő­hő­se Fjodor Mi­haj­lo­vics Dosz­to­jevsz­kij. Az epi­lep­szi­á­val küsz­kö­dő zse­ni­á­lis írót sokéves kény­szer­mun­ká­ra ítél­ték a cár el­le­ni fel­for­ga­tó te­vé­keny­sé­ge mi­att. Szent­pé­ter­vár­ra vis­­sza­tér­ve már el­len­zi a töb­bek közt sa­ját egy­ko­ri írá­sa­in fel­buz­dult, anar­chista ter­ror­cso­por­tok te­vé­keny­sé­gét. Dosz­to­jevsz­kij ép­pen A já­té­kos cí­mű re­gé­nyét dik­tál­ja, mert kö­ze­le­dik a le­adá­si ha­tár­idő. Egy kö­dös na­pon azon­ban a pszi­chi­át­ri­án ta­lál­ko­zik egy za­vart el­mé­jű fi­a­tal­em­ber­rel, aki azt ál­lít­ja, tag­ja volt egy cso­port­nak, amely most a cár el­len ter­vez me­rény­le­tet, és meg­ne­ve­zi a ve­ze­tőt is. Fe­le­lős-e az író az ilyen ak­ci­ó­kért? A köny­vén dol­goz­zon, vagy ál­lít­sa meg a me­rény­lő­ket? Igaz-e, amit hal­lott, vagy csak egy há­bo­ro­dott el­me láz­ál­ma?

Magyar játékfilm (2005)

A IV. szá­zad­ban élt Szent Mik­lós püs­pök alak­ja kö­ré gyűlt le­gen­dák idő­vel más tör­té­ne­tek­kel is el­ke­ve­red­tek, majd önál­ló élet­re kel­tek. S ahogy a le­gen­dák ese­té­ben az len­ni szo­kott, a hely és a kor szel­le­me min­dig azt hív­ja elő be­lő­lük, amit fon­tos­nak tart. A mo­dern, elüzletiesedett vi­lág­ban pél­dá­ul az aján­dék­osz­tás­ra esik a leg­na­gyobb hang­súly. En­nek meg­fe­le­lő­en Gárdos Pé­ter film­jé­ben a Mi­ku­lás rek­lám­fi­gu­ra, akit egy He­ren­di Mi­hály ne­vű, bo­ros­tás, el­zül­lött, fa­lá­bú bár­zon­go­ris­ta (Cser­hal­mi György) ala­kít, pénz­ke­re­set cél­já­ból. Fel­ada­ta, hogy pi­ros ru­há­ban, vat­ta­sza­káll­ban bök­ver­sek­kel mu­lat­tas­sa a pláza kö­zön­sé­gét. A pi­a­con zsá­ko­kat hor­dó le­csú­szott al­ko­ho­lis­ta ci­ni­kus, ke­se­rű mot­tót fo­gal­maz meg: „Az iga­zi Mi­ku­lás lop, csal, ha­zu­dik, és utál­ja a gye­re­ke­ket.” S mert az élet ke­se­rű, va­dul fal­ja az édes­sé­get.

Ma­gyar is­me­ret­ter­jesz­tő film (2007)

Szent-Györ­gyi Al­bert (1893—1986) az egyet­len ma­gyar tu­dós, aki ma­gyar föl­dön vég­zett ku­ta­tá­sért ka­pott No­bel-dí­jat. Pe­dig ha­zai or­vos­dip­lo­má­já­nak meg­szer­zé­se után kül­föld­ön ta­nult to­vább, Ang­li­á­ban dok­to­rált kém­iá­ból, majd az Egye­sült Ál­la­mok­ba ment dol­goz­ni. Kle­bels­berg Kúnó azon­ban ha­za­hív­ta, s 1931-től a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem or­vo­si ve­gyé­sze­ti pro­fes­­szo­ra lett. Szent-Györ­gyi hitt ben­ne, hogy me­rev kül­ső­sé­gek nél­kül, köz­vet­len vi­sel­ke­dés­sel, a sze­mé­lyi­ség és a tu­dás ere­jé­vel is ki le­het vív­ni te­kin­télyt a di­á­kok előtt. Hí­ve volt a sport­nak: úgy tar­tot­ta, a jel­lem­szi­lárd­ság­ra, önál­ló­ság­ra, tett­erő­re na­gyobb szük­ség van, mint fö­lös­le­ge­sen be­ma­golt ada­tok­ra. Ma­ga is te­ni­sze­zett, lo­va­golt, úszott, eve­zett. A film ezt a szép és ta­nul­sá­gos más­fél év­ti­ze­det mu­tat­ja be éle­té­ből.

Jótékonysági műsorfolyam

A fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom­ban leg­töb­ben az in­di­vi­du­a­liz­must te­kin­tik ter­mé­sze­tes élet­fel­fo­gás­nak. Az ön­ér­dek ve­zet­te em­ber­nek egy­részt sa­ját gya­ra­po­dá­sa és elő­re­ju­tá­sa a leg­fon­to­sabb, más­részt úgy gon­dol­ja, hogy az egy­mást kor­lá­to­zó ön­zé­sek rend­sze­ré­ben vég­ső so­ron csak ma­gá­ra szá­mít­hat. Az in­di­vi­du­a­lis­ta em­ber ezért ma­gá­nyos és — még ha ma­ga előtt is jól lep­le­zi — szo­rong. A szo­ron­gás pe­dig azt súg­ja ne­ki, hogy min­dent ki kell ik­tat­nia, ami ter­vei út­já­ba áll­hat, ami gya­ra­po­dá­sá­nak aka­dá­lya le­het: el­vég­re vé­del­met csak at­tól re­mél­het, amit meg­szer­zett. Ke­let-Eu­ró­pa tör­té­nel­mé­nek utób­bi szá­za­da­i­ban rá­adá­sul sok­fé­le meg­osz­tott­ság for­dí­tot­ta szem­be egy­más­sal az em­be­re­ket, a meg­sze­rez­he­tő ja­vak kö­re pe­dig jó­val szű­kö­sebb, mint Nyu­gat-Eu­ró­pa gaz­dag or­szá­ga­i­ban.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2011)

Ko­csis Ti­bor 2000-ben, a ti­szai ci­án­szen­­nye­zés kap­csán kez­dett el for­gat­ni Ve­res­pa­ta­kon, ab­ban az er­dé­lyi vá­ros­ká­ban, ahol egy ka­na­dai—ro­mán tár­sa­ság Eu­ró­pa leg­na­gyobb arany­bá­nyá­ját sze­ret­né meg­nyit­ni. A kül­szí­ni tech­no­ló­gia a kör­nye­ző he­gyek föl­emész­té­sé­vel jár­na, az ala­csony arany­tar­tal­mú fel­mor­zsolt kő­zet­ből cianidos lúg­zás­sal von­nák ki a ne­mes­fé­met, a vis­­sza­ma­ra­dó ve­szé­lyes anya­got hat­száz hek­tá­ron gá­tak­kal el­zárt zagy­tá­ro­zók­ba gyűj­te­nék. Ezek meg­épí­té­sé­re egye­dül a fa­lu völ­gye len­ne al­kal­mas, ezért a cég meg­kezd­te a há­zak fel­vá­sár­lá­sát. A film el­ső ré­sze 2004-ben szé­les kör­ben is­mert­té tet­te a prob­lé­mát. A nö­vek­vő mun­ka­nél­kü­li­ség mi­att az­óta a meg­osz­tott kö­zös­ség­ben egy­re töb­ben haj­la­nak az aján­lat el­fo­ga­dá­sá­ra: ma már je­len­tős több­ség­ben van­nak. Meg­sem­mi­sül-e a te­le­pü­lés az ér­de­kek nyo­má­sa alatt?