Áprilisi életige

A szép jövőnek ugyan el kell jönnie, de nem olyan lesz, mint amilyennek képzeled. Az életben van egy olyan esemény, amelyet senki sem kerülhet el: a találkozás szemtől szemben az Úrral, aki eljön. Ez az a szép, amire öntudatlanul is törekszel, mert boldogságra vagy teremtve.

Jézus tudja, hogy amikor a boldogságot keressük, mennyire vakon tapogatózunk mindannyian, te is meg én is, ezért így figyelmeztet bennünket: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.” Legyetek éberek! Mert sok minden bizonytalan ezen a világon, de egyvalami nem kétséges: egy napon meg kell halnod. A keresztény számára ez azt jelenti, hogy meg kell majd jelennie Krisztus előtt, aki eljön.  Lehet, hogy te is, mint a legtöbb ember, szántszándékkal, tudatosan igyekszel megfeledkezni a halálról. Rettegsz attól a pillanattól, és úgy élsz, mintha nem is létezne. Földi életeddel, amelybe egyre jobban belegyökerezel, ezt fejezed ki: félelmet kelt bennem a halál, tehát nem létezik. De az a pillanat mégis be fog következni, mert Jézus eljön: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”

E szavakon Jézus a végső eljövetelét érti. Ám ezek a szavak azt is jelentik, hogy az Úr eljön minden ember élete végén. Neked is ébernek kell lenned. Életed nemcsak békésen egymást követő események sorozata – az élet küzdelem is. Legfőbb ellenségeid pedig a különböző kísértések: az érzékiség, a hiúság, a pénzhez való ragaszkodás, az erőszakosság. Az virraszt jól, aki szeret. A virrasztás képessége a szeretetből fakad. Ha szeretünk valakit, szívünk mindig éberen várja a találkozást vele. Így tesz az is, aki Jézust szereti. Mindent Jézusért tesz, hiszen vele találkozik minden pillanatban, akarata legegyszerűbb megnyilvánulásaiban, és vele fog találkozni azon a napon, amikor majd eljön. 1974. november harmadikán történt. Santa Mariában, Brazília déli részén véget ért kétszázötven fiatal találkozója. Legtöbbjük Pelotas városából jött a lelki napokra. Örömujjongás közepette indult haza az első autóbusz negyvenöt fiatallal. Útközben együtt imádkozták a fájdalmas rózsafüzért, és azt kérték Máriától, hogy halálukig hűségesek maradjanak Istenhez. Műszaki hiba következtében a busz háromszor megpördült az egyik kanyarban, és egy ötven méter mély szakadékba zuhant. A lányok közül hatan meghaltak. A túlélők egyike ezt mondta: „Amikor észrevettem, hogy meg tudok mozdulni, a roncsok közül felnéztem a csillagos égre, és társaim holtteste mellett térdelve imádkozni kezdtem. Isten ott volt velünk.”

Mivel szerették Jézust, Pelotas fiataljai mindig éberen virrasztottak, és amikor eljött az Úr, örömmel siettek elébe.