Áprilisi életige

A szép jövőnek ugyan el kell jönnie, de nem olyan lesz, mint amilyennek képzeled. Az életben van egy olyan esemény, amelyet senki sem kerülhet el: a találkozás szemtől szemben az Úrral, aki eljön. Ez az a szép, amire öntudatlanul is törekszel, mert boldogságra vagy teremtve.

Jézus tudja, hogy amikor a boldogságot keressük, mennyire vakon tapogatózunk mindannyian, te is meg én is, ezért így figyelmeztet bennünket: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.” Legyetek éberek! Mert sok minden bizonytalan ezen a világon, de egyvalami nem kétséges: egy napon meg kell halnod. A keresztény számára ez azt jelenti, hogy meg kell majd jelennie Krisztus előtt, aki eljön.  Lehet, hogy te is, mint a legtöbb ember, szántszándékkal, tudatosan igyekszel megfeledkezni a halálról. Rettegsz attól a pillanattól, és úgy élsz, mintha nem is létezne. Földi életeddel, amelybe egyre jobban belegyökerezel, ezt fejezed ki: félelmet kelt bennem a halál, tehát nem létezik. De az a pillanat mégis be fog következni, mert Jézus eljön: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”

E szavakon Jézus a végső eljövetelét érti. Ám ezek a szavak azt is jelentik, hogy az Úr eljön minden ember élete végén. Neked is ébernek kell lenned. Életed nemcsak békésen egymást követő események sorozata – az élet küzdelem is. Legfőbb ellenségeid pedig a különböző kísértések: az érzékiség, a hiúság, a pénzhez való ragaszkodás, az erőszakosság. Az virraszt jól, aki szeret. A virrasztás képessége a szeretetből fakad. Ha szeretünk valakit, szívünk mindig éberen várja a találkozást vele. Így tesz az is, aki Jézust szereti. Mindent Jézusért tesz, hiszen vele találkozik minden pillanatban, akarata legegyszerűbb megnyilvánulásaiban, és vele fog találkozni azon a napon, amikor majd eljön. 1974. november harmadikán történt. Santa Mariában, Brazília déli részén véget ért kétszázötven fiatal találkozója. Legtöbbjük Pelotas városából jött a lelki napokra. Örömujjongás közepette indult haza az első autóbusz negyvenöt fiatallal. Útközben együtt imádkozták a fájdalmas rózsafüzért, és azt kérték Máriától, hogy halálukig hűségesek maradjanak Istenhez. Műszaki hiba következtében a busz háromszor megpördült az egyik kanyarban, és egy ötven méter mély szakadékba zuhant. A lányok közül hatan meghaltak. A túlélők egyike ezt mondta: „Amikor észrevettem, hogy meg tudok mozdulni, a roncsok közül felnéztem a csillagos égre, és társaim holtteste mellett térdelve imádkozni kezdtem. Isten ott volt velünk.”

Mivel szerették Jézust, Pelotas fiataljai mindig éberen virrasztottak, és amikor eljött az Úr, örömmel siettek elébe.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .