Álom

A nemes vallási hagyományok szerint az álomban az istenség kiválasztja, megszólítja és inti övéit. Ábrahám álmot látott, úgy kapta meg a Mindenható világfordító ígéretét. Jákob álmában látta a létrát, amely összeköti az eget és a földet, és amelyen angyalok, az isteni üzenet megtestesítői járnak fel és alá. Az ószövetségi József megfejti a fáraó álmát a hét kövér és hét sovány tehénről, s ennek révén szerez olyan befolyást Egyiptomban, hogy népének megmentőjévé válhat. Jézus nevelőapját pedig álmában nyugtatja meg az Úr angyala, hogy feleségének gyermeke Istentől való.


 

Számos indián törzsben szokás a gyermeket vagy házastársat éjfélkor felébreszteni, hogy mondja el álmát, mert abban fontos üzenetek lehetnek a maga és a törzs számára; s nem utolsósorban azért is, hogy az álom megszakadjon, és kárt ne okozhasson az álmodóban. Kínai hagyományok szerint a rossz álmokat nem szabad megosztani, ehelyett egy papírszeletre azt kell írni: vörös a nap sugara, keleten kelt az égre. E szöveget háromszor felolvasták, majd matracuk alá rejtették, hogy a gonosz szellemek eltávozzanak.

Álom és valóság valamiképpen összetartoznak, csak éppen azt nem tudni pontosan, hogyan. Amellett, hogy az ember alapjában kiszolgáltatva érzi magát az álmainak vagy az álomban megnyilatkozó hatalmasságoknak, álmai révén jövőt képzel el, amelyért dolgozhat, amely életét értelmessé teszi.
Izrael hatalmas álma szerint, ha eljön a Messiás, olyan világot hoz el, amelyben együtt legelészik az oroszlán és a bárány, amelyben a kisgyermeknek nem árt a vipera, s amelyben a kardokból ekevasat kovácsolnak. Szentek és próféták, az igazságosság harcosai mind álmokat látó, álomittas emberek voltak, akiket lenyűgözött az a látvány, amit álmukban láttak, és készek voltak egész életüket odaadni, hogy álmuk valóra váljék. Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete – mondta Hélder Câmara brazil érsek. Remélhetőleg igaza volt.