Az akarat emlékezete

 

A rövidfilm és a kísérleti film ezen a filmszemlén egy legfeljebb tizenhat perces alkotás lehetett, amelyet három műfajban (kisjáték-, dokumentum- és kísérleti-animációs film) készíthettek el a pályázók. (A dokumentumfilm lehetett húszperces is.) Ezeréves, hagyományos szerepek: az egyházi közösség mint mecénás gondoskodik a témáról, a helyről és az időről, s aki ezeket a mecénási elvárásokat komolyan veszi, elfogadja, annak és munkáinak helye van ezen a színtéren. A témameghatározás tehát nem korlátozás, hanem a figyelmes figyelem záloga: körülhatárolható tér, világos tartalom – s mindehhez a kifejezéshez szükséges eszközök és formák teljes szabadsága társul. Hűség.


 

A hűség az egyik középkori szerző szerint az „akarat emlékezete”. Emlékezni arra, amit, akit valaha akartam, és ezzel az emlékezéssel elevenné tenni azt, ami akkor volt – hogy ma is az lehessen nekem, ami, aki akkor volt. Ennek az élő emlékezésnek a kifejeződése a hűség. Ilyen értelemben volt hűséges a jezsuita rendezés is, hogy tizenhatodszorra is ajánlott témát, időt és helyet az Uránia Nemzeti Filmszínházban zajló szemléhez. Valamikor Forrai Tamás jelenlegi provinciális és Kiss Ulrich jezsuiták voltak az ötletgazdák és kivitelezők. Azóta többen (tavalytól Kovács Lajos SJ médiakutató) tartották, tartják életben a tematikus filmszemle akarásának emlékezetét – mindannak hűségét, amit ez jelenthet a rendnek, a magyar egyház egyik karizmatikus közösségének és persze a világ minden országában megszólított amatőr filmeseknek, a szemlén részt vevő nézőknek, „szurkolóknak”. Akarni az amatőr (nem professzionális) filmesek filmkészítő vitalitását, a pontos művészi forma keresése iránti elkötelezettséget, akarni a filmes ünnepet, az együttlétet, a közös filmnézéseket, értékeléseket és díjakat. Mert a díjak is közös akarásokból születtek. Sok-sok szponzor és mecénás igyekezett jelen lenni a maga módján a filmes ünnepen: pénzdíjak, számítógépes szoftverek, külföldi tanulmányút, mozibérletek, könyvek és sok más egyéb formájában. A filmszemle így egy szakmai közösség (filmesek), érdeklődő csoportok (nézők, televíziók, rádiók), és a szemle sikerében érdekeltek (szponzorok, mecénások, önkéntes segítők, mozisok, mozigépészek, pizzafutárok, taxisofőrök és sok más mindenki) közös hűségeseménye lett.

A Sára Sándor rendező-operatőr vezette zsűri játékfilm kategóriában Dudás Tamás: Hazamegyünk, a kísérleti-animációs film kategóriában a spanyol Enrique Cerrejon: Hol van a szépség?, a dokumentumfilm kategóriában pedig Tihanics Norbert: Paraszt című alkotását ítélte a legjobbnak. A Haris László fotóművész irányításával működő fotózsűri első díját Nemes Dorottya: Ketten az úton című fotója nyerte el. Volt még mindezeken kívül filmfőiskolás díj, egyetemista diákzsűri, voltak piarista diákfilmesek, pizzázások és sok más egyéb. De az élet már csak ilyen: örömteli, boldog, elmesélhetetlen buli.