Állhatatos volt…

1916. június 10-én született Párkányban, egy tizenkét gyermekes nagycsalád hatodik gyermekeként. Az érettségit követően 1934 júliusában belépett a jezsuita rendbe, amelynek hét évig maradt tagja. A történelem viharai őt sem kímélték: Budapest elfoglalása után sokat nélkülözött, éhezett. Sorozatos betegségei miatt 1947 végéig kellett várnia, hogy Ráckevén pappá szenteljék. 1950 nyarától egy évig Shvoy Lajos székesfehérvári püspök titkára volt. A kommunista államrendőrség 1951 nyarán hivatalából eltávolította, és egy jelentéktelennek tűnő helyre, Klotildligetre (ma Piliscsaba egyik kerülete) helyeztette.

Klotildligeti, majd pilisjászfalui szolgálata után, 1999 decemberében érkezett Béla atya Pátyra, ahol az akkor még kis létszámú katolikus közösség élére állva megkezdte egy új templom alapjainak letételét.
A pátyi katolikus templom felépítése igazi szívügye volt Béla atyának, ezért 2000-ben megalapította a Pátyi Római Katolikus Templomért Alapítványt. Ezzel is segítve az új templom felépüléséhez szükséges anyagi eszközök összegyűjtését. Az új templom alapkövét is ő tette le püspök atya, valamint számos egyházi és állami vezető jelenlétében 2000. június 17-én.

Az új pátyi Szent Imre-templom és közösségi ház építése körüli teendők, egyeztetések azonban lassan felőrölték a plébános atya erejét, így 2006 decemberében nyugalomba vonult.

Béla atya egészségi állapota a következő év őszétől gyorsan hanyatlott. 2007. október 18-án ünnepelte papi működésének 60. évfordulóját. A jubileum alkalmából mondott gyémántmiséjét már nagybetegen mutatta be a budapesti Szent Ferenc Kórház kápolnájában.
Egész életében állhatatos ember volt. Következetesen kitartott hite és az egyház szolgálata mellett. Nagy álma beteljesülését, az új templom felszentelését azonban már nem érhette meg… Hitünk szerint földi halála napja egyben égi születésnapja is.

(A pátyi római katolikus egyházközség)