Akik összefogják a családot
Fotó: Lambert Attila

 

Nagyszülőnek lenni nehéz. Jó nagyszülőnek lenni pedig hatványozottan az. Orosz Lóránt OFM is tudja ezt – derül ki a szavaiból, amikor Szent Anna és Szent Joachim napján köszönti azokat, akik zarándoklatra érkeztek Mátraverebély-Szentkútra. A kegyhelyen Jézus nagyszüleinek ünnepéhez kapcsolódva minden évben megtartják a nagyszülők búcsúját. Július 22-én Varga László püspökkel, 26-án pedig Snell György püspökkel ünnepelhettek a zarándokok.
A nagyszülők összefogják a családot, nyaraltatják az unokákat, magukkal viszik őket a templomba – ezeknek a hagyományos nagyszülői szerepeknek ma már sajnos nincs realitásuk.
A család nem kér az összefogásból, az unokák, ha egyáltalán vannak, nem igénylik a nagyszülő közelségét, és gyakran előfordul az is, hogy a nagymama vagy a nagypapa még nyugdíjasként is dolgozik.
Egyes nagyszülők elkeseredéssel, mások kényszerű beletörődéssel fogadják ezt a helyzetet. Olyanok is akadnak, akik számonkérőn, kioktatón viszonyulnak a családjukhoz, s ezzel elriasztják maguktól a gyerekeiket és az unokáikat is.
A búcsúra minden évben elhozzák a zarándokok a fájdalmaikat, Szentkút pedig útmutatással várja őket, ahogyan idén is. Valaki a szülők válásától félti a gyerekeket, más a nagyszülői szerepet igyekszik elsajátítani vagy tökéletesíteni, megint más az unokájáért imádkozni jön, s olyan is van, akit a betegsége hoz Szentkútra. Előfordul az is, hogy három nemzedék képviselői együtt érkeznek a kegyhelyre, hogy áldást kérjenek a nagycsaládra.
Ezúttal is sokan látogattak el Szentkútra, megteltek a szabadtéri oltár előtt a széksorok. Először Papp Tihamér OFM atya katekézise látta el útravaló gondolatokkal a zarándokokat.
A ferences szerzetes korunk családi élete és a nevelés egyik legfontosabb problémáját állította a középpontba Philip Zimbardo amerikai pszichológus, szociológus megállapításait követve, s arra a kérdésre igyekezett választ adni: Hogyan hat a számítógépes világ a gyerekek fejlődésére?
Az Amerikai Egyesült Államok szomorú statisztikái azt mutatják, hogy nagyon sok fiúgyerek nem fejezi be a középiskolai tanulmányait, s ezzel megpecsételi a sorsát, hiszen végzettség nélkül nincs jövője a munka világában.
A szociálpszichológus azt állítja, ennek a jelenségnek a hátterében a számítógépes játékok térhódítása áll. „Az oktatási rendszer a maga hagyományos módszereivel nem tudja lekötni a számítógépes játékokhoz és a modern technikai vívmányokhoz szokott gyerekek figyelmét, akik semmi mást nem akarnak, csak játszani a számítógépen. Nem beszélgetnek, nem járnak el sehova, idejüket a négy fal között, a gép előtt töltik.” Tihamér atya Zimbardo nyomán leszögezte: a főbűnös ebben a számítógép, de a szülők felelőssége is vitathatatlan. Pedig a recept egyszerű: a számítógép-használat korlátozása, sok beszélgetés, közös családi programok, baráti kapcsolatok, kirándulások, nyaralások, játék, vendégségbe járás, ünneplés… „Az egymás életére odafigyelő szeretet mutassa meg a gyermeknek, hogy számtalan más lehetősége is van a szórakozásra a számítógépes játékok világán kívül.”
A szentmisében Varga László püspök is útmutató gondolatokkal vértezte fel a búcsúsokat. Szentbeszédében hangsúlyozta: rendkívül fontos szerepe van az életünkben a csendnek és a pihenésnek, az irgalomnak, az egységnek és a kiengesztelődésnek. „Tudatosítanunk kell magunkban, hogy szükségünk van a kikapcsolódásra. Ki kell dolgoznunk a pihenés kultúráját, amelynek lényege, hogy képes vagyok kiengedni a kezemből az irányítást, és átadni magam egy nálam nagyobb szeretetnek.” Ez a szeretet tanít bennünket arra, hogy megálljunk, és lehajoljunk ahhoz, aki szenved, hogy segítséget nyújtsunk neki.
A főpásztor úgy fogalmazott: a szegények, a betegek, a nélkülözők, a peremre szorultak, a kiszolgáltatottak nagy áldást jelentenek számunkra, mert rajtuk keresztül tanít minket Isten szeretni. Általuk növeli bennünk a jóságot, az irgalmat. Varga László püspök Szent Pál nyomán a jézusi szeretetről tanított: Jézus Krisztus azáltal, hogy bennünk él, magára vette emberi természetünket: a bennünk élő bűnös természetet és a bennünk élő szentet is. E kettő egységében szeret minket. Mi, emberek rettegünk attól, hogy kiderül, bűnösök vagyunk; csak a szép arcunkat akarjuk vállalni mások előtt. Jézus azonban arra kér bennünket, hogy engesztelődjünk ki magunkkal. Aki képes szeretni önmagát, és elfogadni, hogy Jézus egyszerre szereti a benne élő igazat és a bűnöst, csak az tudja szeretni a másik embert, akinek szintén megvannak a maga bűnei. Így növekedhetünk a szeretetben, amelynek példáját Krisztus élte elénk.
Felszabadító volt a kaposvári főpásztort hallgatni. Orosz Lóránt atya pedig hazaindulás előtt azt kötötte a lelkünkre: úgy térjünk vissza a szeretteink közé, hogy otthon rácsodálkozzanak a bennünk végbement változásra. Hogy lássák: a keseregés, a számonkérés, a kioktatás helyett meghallgatjuk a hozzánk fordulókat, nyitottak vagyunk. Mert Szentkúton megerősödtünk, bele tudtunk kapaszkodni a Jóistenbe, és azt sugározzuk a körülöttünk élők felé, hogy hinni jó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..