„Aki hisz, nem fél”
Fotó: Bókay László

 

Az emlékest szentmisével kezdődött, melyet Tarjányi Béla nyugalmazott biblikus tanár, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnöke mutatott be. Homíliájában felidézte, hogy fiatalon, 28 évesen lett egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Amikor döntés született erről, Nyíri Tamás másodmagával ellene szavazott. Ennek ellenére néhány éven belül a legmélyebb barátságba kerültek, ő állt hozzá a legközelebb a hittudományi kar tanárai közül.
Tarjányi Béla egy másik emléket is megosztott a jelenlévőkkel: egyik paptestvére, a néhai Opálény Mihály tízévi munkával összeállított az Újszövetséghez egy konkordanciát. Ez több mint negyven évvel ezelőtt történt. Akkoriban nagyon nehéz volt katolikus könyveket megjelentetni, a Szent István Társulat nem kapott engedélyt Opálény Mihály könyvének kiadására. Az idő tájt indult meg a képzés a hittudományi kar levelező tagozatán, és Tarjányi Béla megkérdezte Nyíri Tamást, tudna-e segíteni ebben, mivel ő az induló képzés okán kapcsolatban állt a hatóságokkal. Nyíri professzor megtette a szükséges lépéseket, de hosszú ideig nem történt semmi. Opálény Mihály fiatalon, 42 éves korában elhunyt, s rá egy hétre megérkezett az engedély az Állami Egyházügyi Hivataltól. Így a hittudományi kar adta ki elsőként a konkordanciát, amely ma, az internet korában is nagyon hasznos segédeszköz: mindent megtalálunk benne az Újszövetséggel kapcsolatban. Az olvasók nagyon szeretik, s a Szent Jeromos-bibliatársulat is többször megjelentette.
„Nyíri Tamásnak jelentős volt a lelkipásztori és a teológiai munkássága is. Hálatelt szívvel gondolunk rá, és kérjük az Urat, hogy jutalmazza meg őt a mennyben az örök boldogsággal” – fohászkodott Tarjányi Béla. A szentmise után a jelenlévők részleteket láthattak, illetve hallhattak a Nyíri Tamás előadásain készült video- és hangfelvételekből. Fényképek villantak fel az életéből, írásban és szóban emlékeztek rá barátai, tanítványai.
Levélben idézte fel a hozzá fűződő élményeit Erdő Péter bíboros, prímás, aki elárulta, szeminaristakorában Nyíri professzornak nemcsak a kötelező óráira ment be, hanem a többi előadására is. A terem mindig zsúfolásig megtelt, még más egyetemek, például az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói is látogatták az előadásait. „Eleven katolikus hitet kaptak tőle a fiatalok, amit a professzor diszkréten, de meggyőző erővel adott át, ezért volt annyira népszerű” – emlékezett a bíboros.
Egy idős hölgy felidézte Nyíri Tamás egyik sokat hangoztatott mondását: „Az áldás és a kegyelem nem az égből hullik alá, hanem az egyik ember a másiknak adja tovább.”
A lejátszott felvételekből kiderült, hogy Nyíri Tamás az érettségi megszerzése után az állatorvosi egyetemre jelentkezett. Fel is vették, de úgy érezte, nincs a helyén. A filozófia kezdettől fogva érdekelte. Nem elégítette ki az, amit az egyetem biológia­előadásain hallott, hogy az élet a halállal véget ér. A budai Szent Imre Kollégiumban is hallgatott előadásokat, kiváló papoktól – például Kecskés Páltól –, s ez sokkal jobban megragadta a lelkét, mint az állatorvosi egyetemen tanultak. Meghatározó volt számára az is, hogy 15-16 éves korában többször is ellátogatott Assisibe, lebilincselte Szent Ferenc szülővárosa. Az ő esetében is beigazolódott a mondás: aki meg akarja ismerni Isten szegénykéjét, az ismerje meg Assisit. Az élménytől nem tudott szabadulni, s ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy végül – ha kis kitérővel is – a papi hivatást választotta. A második év végén otthagyta az állatorvosi egyetemet, és jelentkezett a papi szemináriumba. Bécsben tanult, ott is szentelték pappá 1945 márciusában.
A felvételeken Nyíri Tamás arról is beszélt, hogyan találhatja meg a helyét az Egyház a pluralista társadalomban.
„Fontos az emberi méltóság és a szabadság tiszteletben tartása. Ne higgyük, hogy azért, mert papok vagyunk, mi mindent jobban tudunk – mondta. – Szükség van toleranciára, dialógusra, a másik ember megismerésére. Meg kell értenünk, miért látja ő másként a dolgokat, mint mi. Azt, hogy a jót kell tenni, és a rosszat kerülni, minden jóérzésű ember vallja, de a gyakorlati megvalósítás sokféle lehet. Ma az eszmék piacának korát éljük, és az Egyháznak nem kinyilatkoztatnia kell, hanem ajánlatot tennie az emberek felé. És nem szabad megijedni attól, hogy nem csak a mi eszméinket veszik meg. Ha sikerül az Egyházat modernizálni, akkor a társadalom nem löki ki magából mint idegen testet, és így nagymértékben hozzájárulhat a demokratikus konszenzus megerősítéséhez.”
Nyíri professzor szerint az emberi életnek három nagy misztériuma van. Az első a létezés misztériuma, hogy egyáltalán miért van valami, és miért nincs inkább a semmi. Minden teremtésmítosz erre a kérdésre kereste a választ, és itt óhatatlanul felmerül az Abszolútum létezésének gondolata.
A második az egy misztériuma. Milyen kapcsolatban áll az egység és a különféleség? Melyik a valóságosabb? Melyik az alapvetőbb? Csak a sokaság által létezik az egy, vagy az egy megelőzi a sokat, és a sokaság látszat csupán? Az emberiség társadalmi szimbólumai is erre a kérdésre keresik a választ. A Szentháromság teológiája az egyetlen, ami „úgy-ahogy” képes feloldani ezt a dilemmát.
A harmadik misztérium a lét és a nemlét küzdelme, a jó és a rossz misztériuma. Miért nyögi a jó a rossz igáját? Miért látszik úgy, hogy a rossz már-már legyőzi a jót? Miért tapasztaljuk ezt az állandó, elkeseredett küzdelmet a jó és a rossz, az élet és a halál, a gyűlölet és a szeretet, a lét és a nemlét között saját magunkban, belül, és a társadalomban, a természetben, kívül? Folyton beleesünk a gonosz csapdáiba, bilincsei megakadályoznak bennünket abban, hogy a jót tegyük. A mennybéli angyalok segítenek bennünket, de ma sokan vannak, akik az ördögben hisznek, ám az Istenben nem.
Nyíri professzor emlékeztetett arra, hogy a Genezáreti-tavon Jézus így szólt a vihartól megrémült tanítványaihoz: „Miért féltek, kicsinyhitűek? Ne féljetek!” – Jézus a félelmet azonosítja a hitetlenséggel – mutatott rá Nyíri Tamás, és XXIII. János pápát idézte: „Aki hisz, nem fél.” A professzor hangsúlyozta: Jézus a tudomásunkra hozza, hogy a jóindulatú erők sokkal hatékonyabbak, mint a rosszindulatúak. Csak hinnünk kell. A tragédiának gondolt, rémisztő esemény végül jóra fordul. Csak hinnünk kell abban, hogy a világegyetem mélyén a mindenséget átható szeretet lüktet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..