Közös nevezőn
Fotó: Merényi Zita

 

Misszió, ökumené és társadalmi felelősségvállalás. Talán e szavakkal lehetne a legjobban jellemezni a Püspökkenyér című műsort, amely immár a századik adásához érkezett. A négyhetente jelentkező tévéadásban a különböző keresztény egyházak püspökei a vallási és a közélet aktuális kérdéseit vitatják meg. A jubileum alkalmából Fabiny Tamás evangélikus püspökkel, a műsor házigazdájával beszélgettünk.

Honnan jött a műsor ötlete?

– Volt ennek előzménye, hiszen már 1996 óta dolgoztam a Duna Televíziónak. Egészen 2006-ig, püspökké szentelésemig részt vettem egyházi műsorok – például az Isten kezében, a Szegletkő vagy a Protestáns világ – készítésében. De szerkesztő-riporterként más, történelmi és kulturális műsorok létrejöttében is közreműködtem. Miután Ókovács Szilveszter 2010-ben a Duna Tv vezetője lett, felkerestem, és elmondtam neki néhány ötletemet. Végül arra jutottunk, hogy létrehozunk egy olyan műsort, amelyben a tévénézők a megszokottól eltérő helyzetben is találkozhatnak a püspökeikkel.
A kezdetben egy vallásközi műsor, egy keresztény jellegű női magazin és egy keresztény újságírók részvételével készült négyes része volt. Az első adások elején volt egy bejátszás, amiről a meghívottak elmondták a véleményüket, a meglátásaikat. Ma már rövidebb a műsor, de egy lényeges elem mindmáig megmaradt. Az általános gyakorlattól eltérően a kamerák bekapcsolása előtt mindig egy rövid imával kezdünk.

Kik vesznek részt a műsorban?

– Az első adásokban négyen beszélgettünk – Beer Miklós püspök a katolikus egyházat, Steinbach József püspök a reformátusokat, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a határon túli magyarságot képviselte, én pedig evangélikus püspökként és egyúttal moderátorként voltam jelen. A határon túli beszélgetőtársak olykor cserélődtek, később pedig Beer Miklóst Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita váltotta. Mindig azt kérem a beszélgetőtársaktól, hogy szabadon reagáljanak egymás felvetéseire, akár vitatkozva is a másikkal.

Milyen szempontok alapján választják ki a témákat?

– A főszerkesztők – Barlay Tamás majd Mucsányi János – kezdettől rám bízták a javaslattételt. Arra törekedtem, hogy egy hagyományos értelemben vett egyházi téma mellett legyen egy világiasabb is. Az előbbi egy-egy ünnephez, évfordulóhoz vagy vallási eseményhez kapcsolódik, míg az utóbbi egy, a társadalmat foglalkoztató aktuális kérdés.

Melyek voltak a legérdekesebb, legemlékezetesebb beszélgetések?

– Még azelőtt, hogy túlpolizálták volna, igen őszintén beszéltünk például a bevándorlás kérdéséről. Mi lehet ebben az egyházak feladata, és mik a korlátaik? Érdekes volt az a műsor is, amikor az úrvacsoráról fejtettük ki az álláspontjainkat. Azért is emlékezetes ez az alkalom, mert Beer Miklós váci megyéspüspök tett egy fontos kijelentést: szeretné, ha még az ő életében megvalósulna a közös úrvacsora lehetősége. Kocsis Fülöp más állásponton volt, ő azt mondta, hogy illúzió az egységet a közös úrvacsoravétel megteremtéséhez kötni. Szerinte először a közösséget kell létrehozni, minden más majd csak ez után jöhet. Egy súlyos baleset kapcsán teodíceai kérdésekről is beszéltünk, arról, hogy miért engedi meg Isten a rosszat. Nagyon őszinte, megindító volt az az alkalom, amikor a püspök lelkigondozói feladatairól beszélgettünk. Hogyan tudunk a lelkészek lelkipásztorai lenni? Házassági válságok éppúgy terítékre kerültek, mint az alkoholfüggőség. Fontosnak érezzük, hogy újra és újra szót ejtsünk az üldözött keresztények helyzetéről: itt saját közel-keleti vagy éppen afrikai tapasztalataink is gazdagítják a beszélgetést. Ugyan­így mindannyiunk számára lényegesek a családdal vagy éppen a cigány­paszto­ráció­val kapcsolatos kérdések.

Közéleti kérdésekről hogyan kell keresztény módon beszélni?

– Kiemelném ebből a szempontból a szeptember 30. és október 7. között megrendezett Teremtés hetét. Elsőre azt gondoltuk, hogy csak szorosan vett ökológiai kérdések merülnek majd fel, ám látnunk kellett, hogy a politika is beleszól a vitába, sokszor a saját érdekei mentén. Mielőtt erről a témáról beszélgettünk volna, küldtem a többieknek néhány fontos felvetést, amelyekre érdemes odafigyelnünk: a Teremtés hetének háttérdokumentumából és Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájából is kiemeltem néhány gondolatot, de természetesen a Szentírás vonatkozó részeit is összegyűjtöttem. Mindig azt kérem a püspöktársaimtól, hogy egyházuk véleménye mellett a személyes meglátásaikat is mondják el. Az utóbbi esetben figyelnünk kell arra, hogy egy püspöki megszólalást hivatalos álláspontként is értelmezhetnek.

Kik nézik ezt a műsort?

– Érdekes módon az első visszajelzés sokszor a műsor technikai készítőitől érkezik, még ott helyben. Amikor az egy­ház­köz­ségeket járom, szinte minden esetben odajön hozzám valaki, és elmondja, hogy nézi a műsort. Általában idősebb emberek, hiszen ebben az időszakban inkább ők néznek tévét. Most, hogy az M5 kulturális csatornára került át a Püspökkenyér, esetleg kevesebb a nézőnk, de talán így célzottabban juthat el a műsor az érdeklődőkhöz. Az utóbbi időben a kötőszó blogra (kotoszo. blog.­hu) és az evangélikus honlapra is felkerül az adás, így még többen el tudják érni, hiszen mindenki akkor nézheti meg, amikor van rá ideje.

Nem sok olyan püspökkel találkozhatunk, aki tévéműsort vezet.

– Mindig szerettem a médiát – mind az írottat, mind az elektronikust. A műsort lényegében vágás nélkül szoktuk felvenni, súgógépet sem használok, mert a spontaneitás áll igazán közel hozzám. Nem akarok műsorvezetői babérokra törni, nem szeretnék profi lenni, inkább maradok püspök és teológus. Persze a két szakmának vannak kapcsolódási pontjai, a püspök is gyakran beszél szélesebb nyilvánosság előtt. Ugyanakkor a stúdió egy mesterséges közeg, sokszor nehéz a kamerába beszélnem. Tartanom kell a műsoridőt, a beszélgetések közben pedig sokszor kétfelé kell figyelnem, hiszen a fülhallgatómra a szerkesztőtől utasításokat is kaphatok.

Ezekben a beszélgetésekben elég alaposan körüljárnak egy-egy témát. Mennyire vagyunk nyitottak erre mi, nézők?

– A kezdetben majd egy órás műsor idővel azért is lett rövidebb, mert ma már nem feltétlenül kíváncsiak az emberek a hosszú fejtegetésekre. Nem paneleket szeretnénk közölni, ezt szolgálja az is, hogy a megvitatandó témákra alaposan felkészülünk. Manapság egy-egy műsorvezető inkább alákérdez a beszélgetőtársainak, a megszólalók is egymást erősítik. Ez a műsor abban is eltér a megszokottól, hogy nem feltétlenül vagyunk azonos állásponton, vagyis egyfajta véleménygazdagság és sokszínűség jellemzi. Példát szeretnénk mutatni abban is, hogy lehet vitázni kulturált, visszafogott módon is.

Van ennek a műsornak missziós szerepe?

– Igen, mindenképpen. Persze nem könnyű ez a feladat. Még mindig tanuljuk, hogyan kell megszólalni a templom falain kívül. A számunkra egyértelmű egyházi kifejezéseinket, ha nem is kell elkerülnünk, de legtöbbször meg kell magyaráznunk. Mi természetesen használjuk az üdvtörténet, az enciklika vagy az eszka­tológia fogalmát, ám ezek korántsem ismertek széles körben. Egy ilyen műsor megtanít arra, hogy megfelelő módon kommunikáljunk. Lehet, hogy azok, akik nem járnak templomba, egy egyházi műsort azért szívesen megnéznek.

A műsorban három keresztény egyház képviselője vesz részt. Milyen ökumenikus jelentősége van a Püspökkenyérnek?

– Már önmagában üdítő az a tény, hogy a nyil­vánosság előtt beszélget egymással három felekezet püspöke. Nem olyan gyakori ez, hiszen legtöbbször mindegyikünk a saját közegében nyilvánul meg. Természetesen sokat tanulunk egymástól. Az sem mellékes, hogy megismerjük, mit is gondol rólunk, az egyházunkról egy másik keresztény felekezet képviselője. Előfordul, hogy nem jól tudjuk, milyen álláspontja van a másik egyháznak egy-egy kérdésben – gondoljunk például Szűz Mária személyére vagy éppen az úrvacsora kérdésére. Az interakció lehetőséget ad arra is, hogy ezt pontosítsuk. A reformáció kezdetének 500. évfordulóját is ebben a szellemben közelítettük meg. Nem a különbségeket hangsúlyoztuk, hanem arról beszéltünk, hogy milyen jelentősége van a kereszténység megújításának. Amikor Ferenc pápa Balázsfalván görög­ka­tolikusokat avatott szentté, akkor arról is beszélgettünk, hogy mit jelent ez nekünk, protestánsoknak.
A kassai vértanúk ügye is fájdalmas történet, hiszen ennek kapcsán szembesülnünk kell azzal is, hogy bizony a protestánsok is követtek el bűnöket. Ilyen összefüggésben beszéltünk arról is, hogy milyen üzenetet közvetít a debreceni gályarabok emlékműve.
Evangélikus megközelítésből fontos, hogy tíz evangélikus házaspárból hét vagy nyolc vegyes házasságban él. Nekik már a családban meg kell élniük az ökumenét. Ha ők nézik a műsort, elmondhatják: ő a te püspököd, ő pedig az én püspököm, vagy­is ők a mi püspökeink.

Hogyan látja a műsor jövőjét?

– Szívesen folytatjuk, amíg lehet. Persze szükséges lenne több médiafelületet bevonni a munkába. Az internetes megjelenés is ezt szolgálja, itt hozzá is lehet szólni a műsorhoz. Arra is gondoltunk, hogy írott formában is közölnénk a beszélgetéseket, s ennek eredményeként megjelenhetne egy kötet is. Közönségtalálkozót is lehetne szervezni. És esetleg érdemes volna élő, nyilvános Püspökkenyér műsort készíteni az ifjúsági találkozókon, a katolikus nagymarosi találkozón, a református Csillagponton vagy az evangélikus Szélrózsán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..