Ahol a templom az ateistáké is

Sváb település, semmi kétség. Az építészet erről árulkodik, s ennek mintegy árnyékában húzódik meg, máig elevenen, a huszadik század próbára tevő történelme, az emberek sorsába, emlékeibe írva. Herendi János atya negyvenhárom éve szolgál a városban. Segédlelkészként kezdte, majd 1986-ban kinevezték plébánosnak. Említi egyik elődjét, Redling Jánost, akit 1960-ban koholt vádak alapján letartóztattak. „Bátaszékről nemcsak őt, hanem káplánját, a református lelkészt és jó néhány más személyt is elvittek, köztük a volt csendőrt és a bárót is.”


János atya fiatalkorában még öt papja volt Bátaszéknek, ma egyedül szolgál. A település szülötte Hermann Egyed premontrei szerzetes, szegedi egyetemi tanár, az ismert egyháztörténész. Miután a kommunista hatalom eltávolította az egyetemről, hazatért, s nővérénél élt 1970 virágvasárnapján bekövetkezett haláláig.
Két másik plébánia tartozik még Bátaszékhez: a várdombi – az alsónánai filiával – és a bátai. „Segítőm Sümegi József állandó diakónus, a helyi gimnázium igazgatója. S időnként besegít Csukor Árpád nyugdíjas diakónus.”

Herendi atya három esztendeje nem tanít már hittant, „nagyon jó fiatal hitoktatóink vannak. Az elsősök beíratása előtti szülői értekezleten elmondtam: azért nem tanítok hittant, mert emlékszem, annak idején hogyan néztem én az ilyen magamfajta idős emberre; nyilván ugyanígy tekintenek rám a mai gyerekek.”
A bátaszéki iskola mellett a plébániához tartozik a bátai, a várdombi, a pörbölyi és az alsónánai iskola. „Az elsősök több mint ötven százaléka – életkoruknál fogva nyilván a szülők – a szeptembertől tanrendbe illesztett hit- és erkölcstant választotta.”

Az általános iskolákban a fakultatív hittanra járók száma eddig érte a negyven-ötven százalékot. A gimnáziumban az arány már jóval alacsonyabb, mert a legtöbb gyerek a környékbeli településekről jár be, tanítás után sietnek haza. Majd ha a gimnáziumban is órarendben szerepel a hittan, remélem, többen lesznek – mondja Herendi atya.

Amikor idekerült, összesen tizenhat gyereket írattak be hitoktatásra, miközben ezerkétszázan tanultak a két általános iskolában! Erre bevezette osztályonként a plébániai katekézist. „Ma már ötszázan sincsenek a város gyerekei. Alig akad munkalehetőség, a fiatalok elvándorolnak…”

Bátaszék lakossága valamivel kevesebb mint hétezer. „Katolikus településnek számított, főként svábok éltek itt, rajtuk kívül néhány magyar és szerb.” A szerbek mára elköltöztek, a hatvanas években pravoszláv templomukat is lebontották. A németüldözés idején háromezer svábot telepítettek ki. „Helyükre a felvidéki Nagysallóból érkeztek onnan kiebrudalt magyarok, nagyrészt reformátusok. Valószínűleg azért ők, mert módosabbak lévén volt mit elvenni tőlük. A svábok kitelepítése és a felvidéki betelepítés után is maradtak még üres házak, akkor érkeztek – talán ezren lehettek – a szerbek elől elmenekült bukovinai katolikus székelyek.” Így alakult át a városka lakosságának összetétele. János atya Hermann Egyed megállapítását idézi: „A bukovinaiak átvették a bátaszéki svábok jó és rossz tulajdonságait egyaránt.” Mindenesetre ma békességben, az együvé tartozás érzésével élnek itt az emberek. Az emlékek pedig? A magántörténelmet mindenki belül hordozza.

Az egyházmegye átszervezése során Bátaszék központi plébániaként szerepel majd. János atya azt mondja, „valószínűleg Bátaapáti, Mórágy és a szálkai plébánia egy része kerül még ide. Hetvenharmadik évemet taposom, ez már nyilván utódom öröme és gondja lesz.”

A templom – bár 1903-ban szentelték fel – ősi nyomokat őriz. Mellette látható az első magyar ciszterci kolostor, Cikádor romja. Ó, ha megmaradhatott volna, ha a tatár, majd a török nem pusztítja el az 1141-es alapítást, majd a templomot nem építik át barokk stílusúra (mint megszokott volt nálunk a XVIII. században), s bontják le végül, hogy az újnak helyet adjon! A svábok 1848-tól fél évszázadig gyűjtötték a pénzt a mostani templomra. Neogót szépség, pazar belső kiképzéssel.

Sümegi József magyar–történelem–latin szakos tanár. ő vezet körbe az emlékek között, s megmutatja az általa összegyűjtött, a korábbi barokk templomból megmaradt értékeket. A gyűjteményben ott látjuk például Veresmarti Mihály bátai apátúr, posoni canonok XVIII. századi könyvét, A régi keresztyén hitben, a bátaiakat erősítő levbél címmel.

A templom bezárásának és körbekerítésének idején a gimnáziumban, az általános iskola aulájában és a polgármesteri hivatal dísztermében folyt a liturgikus élet, a hétközi miséket a plébánia közösségi házában mutatták be. Mindez azt jelzi, az egyház jó kapcsolatokat ápol a helyi önkormányzattal. Bognár Jenő polgármester 1994 óta látja el hivatalát. „Minden vasárnap ott ül a templomban, részt vesz az egyházi énekkarban – és a bérmakeresztfiam” – teszi hozzá János atya mosolyogva.

Nemzedékek nőttek föl a szeme előtt: hittanra tanította, később eskette őket, mára a gyerekeik is felnőttek. Amikor beléptünk a plébániára, ketten érkeztek éppen: adakoztak a torony elkészültéhez. Mert Bátaszéken vallásra és felekezetre való tekintet nélkül mindenki magáénak érzi a templomot, „még az ateisták is” – mint mondják.

Sümegi József elmeséli, hogyan került haza a szegedi egyetemen eltöltött tanársegédi évek után, s amikor a kilencvenes évek vége felé Herendi atya megbetegedett, „egyik pillanatról a másikra be kellett állnom: áldoztattam és igeliturgiát végeztem. Elsősorban a filiában, s ettől kezdve tudatosan készültem a diakóniára.” Elvégezte a teológiát Pécsett, majd a templom százéves évfordulóján szentelték diakónussá. Felesége szintén pedagógus, legidősebb fiúgyermekük már elvégezte az egyetemet, a másik kettő most folytatja tanulmányait.

Bátaszék hitőrző hely. A templomi énekkarba akkor is sokan eljártak, „amikor nem volt szerencsés az ilyesmi”.

A tanár úr a fiatalok pasztorálásáról beszél. „Nagyon nehéz. A városban is, de vidéken még inkább. A családok felbomlása, amit új családmodellként állítanak be egyesek, az elvilágiasodás, annak a szülői nemzedéknek az elvallástalanodása, amelynek oktatnia-nevelnie kellene – elsősorban életével – a gyerekeket, nehézzé teszi a helyzetet. A liturgiában a mai fiatalok nyelvén igyekszünk szólni. Úgy magyarázni az evangéliumot, hogy a gyerekek ne csak értsék, amit hallanak, hanem élménnyé váljon bennük.” A hitoktatásban a „járulékos” elemeknek – például a nyári hittantáboroknak – sokszor nagyobb a hozadékuk a hit megélésében, mint a hittanóráknak. Oda jutunk vissza: a család jelenti a megtartó erőt. S a nagyobb közösség. Több mint tíz éve száz szereplő részvételével virágvasárnapi passiójátékot mutatnak be, a tíz kilométerre lévő bátai kegyhelyre (az 1415-ös szent vér csoda színhelye) gyalogos zarándoklatot tartanak nyár végén. „Olyanok is részt vesznek ezen, akik először talán csak kirándulást láttak ebben, de a végigimádkozott úton megérinti őket valami.”

Nézem a kicsiny Mária-kápolnában a németek egykor magukkal hozott kegyszobrát. Enélkül nem indultak el az új hazába. Arra gondolok: nekünk van-e az élethez elengedhetetlen lélekszobrunk?

Fényképezte: Cser István