Minden este lassan közelebb rukkolnak az eljövendő Kisjézushoz. Akinek üres jászolába kerülnek a kis áldozatok papírdarabkái.” – Így írja le naplójában családja adventi készületét az öt esztendeje Rómában boldoggá avatott Batthyány- Strattmann László. Természetes, hogy nagy eseményt jelentett a karácsony ebben a vallásos családban, ahol minden reggel valamennyien szentmisén vettek részt, áldoztak, majd az édesapa rövid hálaadásra, beszélgetésre gyűjtötte össze a gyermekeit. Készültek az ünnepre lelkileg, de karitatív módon is. Náluk is szokás volt, hogy a jó cselekedetek után egy kis szalmaszálat helyeztek a nagyszobában elhelyezett jászolba, ahová aztán a karácsonyfa került.
Az édesapa gondosan összeírta, hogy gyermekei mit szeretnének karácsonyra. Naplójában feljegyzi, hogy egy alkalommal, amikor sorra vette, melyik gyermek mit kér a Kisjézustól, Karlinak, a legkisebb gyermeknek még eszébe jutott valami. Gondolj a szegény gyerekekre – válaszolta az édesapa. Azoknak is kell ajándékot adnunk. Ezt már ne kérd! Amikor pedig elérkezett a karácsonyi ünnepség, melyet az úgynevezett márványteremben rendeztek meg, ott rendkívül sok ajándék sorakozott, amit a város szegényeinek osztottak szét. Nagy pedagógiai bölcsességre vall, hogy Boldog László a gyermekeit bízta meg azzal, hogy adják oda az ajándékokat. A gyermekek is nagyon örültek, és a megajándékozott számára sem volt megalázó, hogy egy gyermektől kapta, és nem a gróf úrtól. Ezt követően pedig, amikor hó volt, szánkóval vitték az ajándékot azokhoz a családokhoz, amelyeknek tagjai nem tudtak eljutni a kastélyba. Felkeresték őket, és megint csak a gyerekek adhatták át a csomagokat. A karácsonyt is a jelmondata szellemében élte meg a szegények orvosa: „Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá.” Mi magunk is akkor tudunk igazán boldogok és megelégedettek lenni, ha örömet szerzünk másoknak, különösen azoknak, akik leginkább rászorulnak.
