Az északolasz nagyváros déli peremkerületében lévő templom plébánosa az alábbi levelet írta az „alkotónak”:
„Kedves névtelen falfirkáló!
Sajnálom, hogy nem tudtál példát venni az édesanyádról. Benne volt bátorság. Megfogant, várandós volt veled, és megszült téged. El is vetethetett volna. De nem tette. Felnevelt, táplált, mosdatott és öltöztetett téged. Most ezért van életed és szabadságod. Szabadságod, amelyet most éppen arra használsz, hogy elmondd nekünk, jobb lenne, ha olyan emberek, mint amilyen te is vagy, nem lennének ezen a világon. Sajnálom, de nem értek egyet veled. És őszintén csodálom az anyukádat, mert bátor volt. Ma is bátor, mert mint minden édesanya, büszke rád, akkor is, ha csúnyán viselkedsz, hiszen tudja, hogy van benned jóság, amely csak arra vár, hogy a felszínre kerülhessen. Az abortusz minden dolog »értelmetlensége«. A halál, ami győz az élet felett. A félelem, ami győz egy szív felett, amely küzdeni és élni akar, nem pedig meghalni. Az abortusz azt jelenti, hogy eldöntjük, kinek van joga élni, és kinek nincs, mintha ez valami egyszerű jog volna. Az abortusz egy ideológia, amely győz az emberiség felett, el akarja venni tőle a reményt. Minden reményt. Csodálok minden asszonyt, aki számtalan nehézség közepette is elég bátor ahhoz, hogy továbbmenjen. Benned nyilvánvalóan nincs bátorság, hiszen névtelenség mögé rejtőzöl. És ha már itt tartunk, szeretném elmondani neked azt is, hogy a kerületünk sok nehézségen ment már keresztül, nincs szükségünk olyanokra, akik összefirkálják a falakat és lerombolják azt a kis jót, ami még megmaradt. Meg akarod mutatni, hogy bátor vagy? Tedd jobbá a világot, ahelyett hogy lerombolnád! Szeress, ahelyett hogy gyűlölnél! Segíts a szenvedőknek fájdalmuk hordozásában! Adj életet, ahelyett hogy elvennéd! Ilyenek azok, akik igazán bátrak! Szerencsére a kerületünk, amelyet rongálsz, tele van bátor emberekkel. Olyanokkal, akik képesek szeretni téged is, aki azt sem tudod, mit írsz le.
Én aláírom a nevemet:
don Andrea (András atya)”
Előfordul, hogy támadó, provokatív feliratokat firkálnak templomok falára. Az is megesik, hogy plébánosok a közösségi oldalakon keresztül próbálnak kapcsolatba lépni a rongálókkal. A milánói plébános bátor gesztusa különösen szép, és a bejegyzés népszerűsége is rendkívüli: eddig 8547-en osztották meg, 1762-en írtak hozzá kommentet, és 18 ezren reagáltak rá.
Forrás és fotó: Avvenire.it
(T. Zs.)
